Két doppingügy egy napra – ez kicsit sok!
Alig 24 óra leforgása alatt két doppingügy is felszínre került a magyar élsport képviselőinek „jóvoltából”. Mivel pro és kontra érvekkel találkoztam itt-ott és a jochapress.hu hasábjain is, úgy gondoltam, tűzzük tollhegyre az eseteket.
A kajakozás egyik eredményes válogatottja, a 25 éves Dudás Miklós ügye néhány órával megelőzte a kézilabdázó Orbán Annamáriáét. Dudás már a londoni olimpiára is kijutott, s ottani 6. helye biztató jövőt sejtetett az akkor még csak 21 éves fiatalember számára.
És hogy nem egy kicsúszott sikerről volt szó, azt bizonyítják a tények: Dudás ugyanis 2008-tól a nemzetközi élvonalban lapátolt: ifjúsági Vb-n előbb bronzot, majd aranyat szerzett. Volt felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes, győzött a bakui Európa Játékokon, s ami még ennél is többet nyom a latba: világbajnoki első- és harmadik helyezést is kiharcolt.
Most erre a hosszú sikerlistára komoly árnyék vetül. Ráadásul a nagyra nőtt kajakos nyilvánvaló hibáját még nem könnyen emészthető „dajkamesével” is megtetézte. Ezt ugyanis már egyre kevesebb veszik komolyan, hogy ő éppen Sevillában vásárolja a táplálék kiegészítőjét, hiszen a szükséges mennyiséget itthonról is elvihette vagy elküldhette volna.
Ez a „kiegészítős” történetecske egyenes ágon illeszthető a korábbi hasonló esetek sorába, ahol az övsömör kenegetésektől kezdve egyik mese követte a másikat. Ilyenkor sokkal katonásabb dolog lenne valami egyenesebbet mondani, de hát ahhoz bizony kemény jellemre van (lenne) szükség.
Ami pedig edzője, Pál Géza kihagyását illeti a MOB kiemelt edzőinek sorából, hát bizony őt talán még többen sajnálják, mint Dudást. Pedig az edző felelőssége nyilvánvaló, hiszen életük jelentős részét együtt töltik, s ezekbe a sokórás naponkénti együttlétekbe mindenképpen bele kellene férnie azoknak a kiegészítő beszélgetéseknek is, hogy az edzéseket követően mi mindenre van még szükség, mit kell elintézni, milyen táplálék kiegészítőt kell venni – ha már nem vittek eleget magukkal?
Az edző – akihez nem kéttucatnyi versenyző tartozik! – számára igenis kötelező kellene legyen a versenyző minden ügyes-bajos dolgáról tudnia, elvégre a versenyző eredményessége az edző számára úgymond létkérdés. Egyáltalán nem mindegy, hogy 6-800 ezer nettót kap, vagy éppen százötven ezerért dolgozik a klubjában. Számomra tehát nyilvánvaló, hogy ő is felelősséggel tartozik versenyzője helytelen döntéseiért, hiszen egy egységet alkotnak, vagy kellene alkotniuk.
Az utóbbi években Siófokon kézilabdázott irányító-átlövőn, Orbán Annamárián ha lehet, még jobban csodálkozom. Ez a 34 éves játékos a romániai Székelyudvarhelyről érkezve előbb Debrecenben alakított elég nagyot, majd 2011-től Siófokon kézilabdázott. Nagyon jó játékosnak merem mondani, akinek megvolt a szükséges térlátása és az elengedhetetlen gyors döntéskészsége ahhoz, hogy a jók közül is képes legyen kiemelkedni. Mindössze 16-szor volt magyar válogatott, de hogy lehetett volna többször is, abban alighanem kevesen vitatkoznának velem.
Azzal viszont, hogy „kokszolt”, nyilvánvalóan be is fejezte játékos pályafutását, hiszen négyéves leállást utáni visszatérést senki nem gondolhat komolyan 38 éves korában.
Nagy kár mindkét sportoló rossz példamutatásáért, amit természetesen el kell ítélni. Egyben muszáj észrevenni azt is, hogy a dopping elleni küzdelem hatásfoka egyre erősebb. Jó lenne, ha mostantól hosszú ideig nem kellene ilyen és hasonló lebukásokkal foglalkozni.
Különösen nem pedig az olimpia versenyei alatt, ahol az ígéretek szerint minden eddiginél szigorúbb lesz az ellenőrzés.
