Két elnök – ellentmondó vélemények!
Gyurkovics Ferenc ma beadja pályázatát a Magyar Súlyemelő Szövetséghez az Ördögh István leváltása után megüresedett szakvezetői tisztségre.
E lépéssel mindenképpen új irányt vesz a sportágban az athéni olimpia óta megkerülhetetlen, immár 36 éves versenyző pályafutása. Ám merre tart súlyemelésünk? Erre vártunk választ a magyar, illetve a nemzetközi szövetség elnökétől, Dobos Imrétől és Aján Tamástól (képünkön) a kudarccal zárult houstoni világbajnokság után, amelyen eldőlt, hazánk legfeljebb egy-egy női és férfi kvótát szerezhet a riói olimpiára.
Gyurkovicsot az athéni események élete végéig elkísérik. Ezüstérmet szerzett, amit azonban – noha végig az ártatlanságát hangoztatta – máig tisztázatlan doppingvétség miatt elvettek. Az ügy kavarta hullámok elsodorták Aján Tamást – igaz, csak a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkári székéből, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetségnek (IWF) azóta is nagy tekintélyű vezetője –, valamint idővel a vele szembefordult Dolovai Tamást (képünkön), a magyar szövetség (MSSZ) akkori – azóta elhunyt – elnökét.
Mindezt azért érdemes feleleveníteni, mert többek szerint a sportág jelenlegi helyzete hasonlatos az akkori időkhöz: Dobos Imre, az MSSZ jelenlegi első embere sem ápol szívélyes kapcsolatot a sportág legerősebb emberével, akit azzal is magára haragít, hogy pártolja Gyurkovicsot. Aligha véletlen, hogy felerősödtek azok a hangok, amelyek a sportoló pályázata miatt ostorozzák az MSSZ-t, mondván, erkölcsileg erősen kifogásolható, ha netán korábban doppingvétségen ért versenyző irányítaná a szakmai munkát.
– Az athéni eseményekre való utalást több okból sem találom szerencsésnek – vágott bele Dobos Imre. – Gyurkovics 2008 óta szakmailag és emberileg is kikezdhetetlen alakja a magyar súlyemelésnek, azóta nem mellékesen félszáz ellenőrzésen esett át, amelyek kivétel nélkül negatív eredményt hoztak, edzőként is rendelkezik a megfelelő papírokkal. Érdekesnek találom, hogy az egyik roppant sikeres és népszerű sportág méltán elismert szövetségi kapitánya esetében nem feszegetik ugyanezt a témát.
– Azt sem értem – folytatta Dobos -, kinek áll érdekében, hogy Aján Tamás és közöttem feszültséget gerjesszen? Amikor csak alkalmam van rá, méltatom az elnök úr munkáját, a súlyemelés népszerűsítése érdekében kifejtett fáradozását. A magyar szövetség mindig örömmel fogadja a segítségét, amiből még több is ránk férne. A houstoni világbajnokságon magam is jobb eredményben bíztam, el kell ismerni, Gyurkovicsot és Nagy Pétert leszámítva a többi magyar versenyző elmaradt a várakozástól, miként az is tény, hogy egyes országok váratlanul, szinte előzmények nélkül törtek be a nemzetközi porondra. A józan bírálatokat meg kell szívelni, ám az olyan tudatos zavarkeltőkkel nem tudok mit kezdeni, akik nem létező szervezet nevében, a sarki fűszeres hitelességével okoskodnak bele a munkánkba.
Aján Tamás nem rejtette véka alá a magyar szövetségről alkotott lesújtó véleményét:
– Ha azt vizsgáljuk, hogy az olimpiai kvalifikációs pontversenyben a 29. helyen záró magyar válogatottat hogyan előzhették meg olyan országok, amelyekről ezt korábban elképzelni sem tudtuk, hat-nyolc évet kell visszamennünk az időben. Azóta nem beszélhetünk itthon egységes irányítási rendszerről. A magyar súlyemelés széttagolt, különböző érdekcsoportok egymás ellen küzdenek, nem pedig a sportágért összefogva. A korábbi szövetségi kapitányt (Ördögh Istvánt – a szerk.) 35 éve ismerem, intelligens, művelt embernek tartom, tanárember, akiben azonban nincs meg az a kellő motiváltság és dinamizmus, hogy egy nemzeti válogatott élén vigye előre a sportágat.
– Az is szembetűnő – így Aján Tamás -, hogy 2004 óta nem volt Magyarországon jelentős nemzetközi verseny, és a szövetség vezetése ebből kifolyólag teljesen izolálódott, ami ugyancsak komoly probléma. A gyenge eredményeink pedig azért is kontrasztosak, mert a súlyemelés korábban az egyik legsikeresebb magyar sportág volt. A MOB szakmailag nem felettes szerve egy sportszövetségnek, azonban egyenesen kötelessége, hogy időről időre megvizsgálja, miként dolgozik az adott vezetés, és milyen szakmai munka folyik a sportágban. S meggyőződésem, hogy a MOB-nak most már lépnie kell a súlyemelőknél, mert egyébként még a változásnak a látszatát sem tudom elképzelni.
Korábbi, gyakran hangoztatott véleményével szemben Aján Tamás mintha mégis beleavatkozna a magyar súlyemelés belügyeibe. Fogadjuk el, csakis a súlyos helyzetre való tekintettel.
(magyaridok.hu)
