Két hajszálnyira a legjobbaktól a női kézilabdázásban
Bár a döntő és a bronzmérkőzés még hátravan, a női válogatottunk már befejezte ugyancsak változatos szereplését a magyar-horvát közös rendezésű női kézilabda Európa-bajnokságon. Azon a tornán, amelyen az eredetileg kitűzött célt ugyan sikerült elérnie Németh András csapatának, de azért felhőtlen örömre nincs különösebb okunk. Kemény, küzdelmes időszak vár a nemzeti együttesre a Rio felé vezető úton.
A jochapress.hu rendesen megkapja a magáét már azért a puszta tényért is, hogy „merészel” kritikus hangot megütni. Ráadásul olykor pedig konkrétan bírál is nem egészen olyannak ítélt dolgokat, ahogyan azok megjelenítést nyernek. Maradjunk Németh András szövetségi kapitány gyorsértékelésnél, amely a sportnapilapban jelent meg. Németh szerint hajszálnyira vagyunk a legjobbaktól. Hát én ezt minősítést a legjobb indulattal is minimum két hajszálnyira kell módosítsam. Azért – anélkül, hogy az egyes, tőlünk „hajszálnyira” lévő országok válogatottjaival összevetném a mi legjobbjainkat – csak megjegyzem: még a két hajszál sem fedezi a különbségeket – objektív értékelés esetében.
Ám, mint tudjuk, ez a felértékelésre való hajlam össznemzeti tulajdonság, pedig ez alapvetően nem szerencsés dolog. Elsősorban azért nem, mert a valódi problémákat elfedi! Sokkal jobb lenne azt mondani, hogy nagyon örülünk a hatodik helynek, aminél jobbra nem voltunk képesek, de aminél rosszabb végeredmény nagyon könnyen kialakulhatott volna.
Persze pro, és kontra lehet hivatkozni az idő közben már az Eb döntőjébe jutott norvégok elleni magyar sikerre! Ha Norvégia első vagy második lesz, az nem azt jelenti egyidejűleg, hogy mi hasonló helyezésre képesek lennénk. (Bár a spanyolok elleni meccset követően még az Eb-aranyérmet sem zárta ki Laurencz László, ami egy mesteredzőtől nehezen elfogadható, reklámízű prognózis volt…)
A norvégok elleni 60 percről gyorsan szögezzük le: bundáról szó sem volt! Azt viszont senki nem zárhatja ki, hogy a már biztosan csoportelső norvégok gond nélkül belementek egy olyan nyílt játékba, amelyben a házigazdáknak esélyt adtak, s amit a mieink ki is használtak.
Meggyőződésem ugyanis, hogy mennyiben a norvégok számára is lett volna tétje a meccsnek, egészen más játék alakult volna ki. S még azt sem mondom, hogy akkor biztosan nyernek az északiak…
Triscsuk Krisztina a mezőnyből is ötször talált be
Azzal sem szerencsés magunkat etetni, hogy „hú, de fiatal csapatunk van!” A realitás az, hogy mindent összevetve, tipikusan középkorú az együttes, hiszen Kovacsicz Mónika már a 32. évében jár, a magyar válogatott legjobbja, Triscsuk Krisztina fél év múlva 30. születésnapját ünnepelheti, Bognár-Bódi Bernadett tavasszal 29 lesz és Tomori Zsuzsanna is csak egy évvel fiatalabb nála. A valóban fiatalok közül Tóth Gabriella még csak 18 éves és igen biztatóan mutatkozott be, de ugyanez mondható a 20 éves váci hálóőrről, Bíró Blankáról, aki egyértelműen bizonyította, hogy indokolt és megalapozott volt a beválogatása.
A francia Dembele sakk-matt helyzetben
Ami pedig a pénteki, a franciákkal vívott helyosztót illeti, el kéne fogadni, hogy ez a francia válogatott jobb erőkből áll, mint a mienk. Az is megfontolása érdemes gondolat, amit Kovács László tanár úr vetett fel beszélgetésünk során. Szerinte ugyanis a horvátországi csoport egynapos csúsztatása azt is jelentette, hogy az onnan érkezőknek kedden és szerdán is játszaniuk kellett, ráadásul még jókora utazás is várt rájuk a harmadik helyszín, Budapest felé. Talán ez is belejátszott abba, hogy sem Montenegró, sem Svédország nem tudott nyerni az elődöntőben.
