Kettős Danubius jubileum és emlékfa ültetés az evezős hétvégén

Alliquander-Anna_JPPBár a hivatalos evezős idénynyitót, a gróf Széchenyi István Emlékversenyt még „csak” a huszonnegyedik alkalommal rendezi meg a Margitszigeten a Magyar Evezős Szövetség és a Budapesti Evezős Szövetség a házigazda Danubius Nemzeti Hajós Egylet igen hathatós segítségével, azért a kerek jubileumról sem kell lemondaniuk a DNHE-ben. 

A Danubius ugyanis vasárnap ünnepli megalakulása 25. évfordulóját, miközben a klub egyik élversenyzője. dr. Alliquander Anna is szép csendben negyedszázados jubileumához érkezett.

– Igaz, semmiféle ünneplés nem lesz, de tény, hogy 1989 óta vagyok a klubnak tagja – válaszolt az érdeklődésre Anna, akinek a bátyjai is elég sokáig ugyanitt forgatták a lapátot. – Szakemberek szerint, ha a technikám jobban „összeállt” volna, sokkal többre is vihetem. Nekem így is jól van, mindent elkövettem, amire erőmből futotta. Ami talán a legfontosabb: az evezés egy életre szóló elkötelezettséggel ajándékozott meg.

– Azért így is csak keveseknek van hasonló eredménylistája…

– Klubtársamat, Kulifai Krisztinát aligha fogom utolérni, hiszen neki, ha jól tudom, negyvennégy felnőtt magyar bajnoki címe van, nekem pedig ez idáig csak harmincöt. Sok más mellett annak örülök a legjobban, hogy ott lehettem Sydneyben az olimpián, ahol betegségek miatt nem szerepeltünk jobban Remsei Mónikával.

– Arról diszkréten hallgat az „örök békülékeny” Anna, hogy Athénban is ott lehettek volna Novák Zsófiával, de ezért-azért ez a lehetőség végül elúszott. Még Pekinggel is kacérkodott, de végül „felrobbant” a Hajdú Zsuzsannával volt könnyűsúlyú kétpárevezősük.

– Ma már mindez történelem, az a lényeg, hogy a SOTE-n az egyetemi munkáim és kislányom, Magdi nevelgetése mellett is majdnem minden nap tudok evezni. Számomra az is nagy öröm, hogy egy-egy 20, 19 és 17 éves fiatal tehetség mellé még be tudtam küzdeni magamat a Danubius négyesébe. Így szombaton én is ott leszek az üldözéses versenyben. Vasárnap pedig szerényen megemlékezünk a Danubius ezüstjubileumáról. Annak különösen örülök, hogy volt versenyzőnk, a tragikus hirtelenséggel eltávozott Csontos Csenge tiszteletére emlékfát ültetünk, a család pedig díjat kíván alapítani emlékére.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.