Kézen állva, lábbal kopogott az osztályajtón Röck Samu, Borkai Zsolt felfedezője
Röck Samu teljes átéléssel magyarázott (Fotók: JochaPress.hu)
Harmadikos korában kézen állva, lábával kopogva az ajtón, ment be az osztályába, s ezt a mutatványt pécsi főiskolás korában a harmadik emeleti ablakpárkányon is megismételte Röck Samu mesteredző. Borkai Zsolt felfedezője és első edzője csütörtök esti élménybeszámolóján, a győri „Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér” kultúrtermében száz ülőhely mellett állóhelyekre is szükség volt.
A méltán világhírű tornász szakember beszélgetőpartnere, Cseszregi Balázs ugyancsak ritkán jutott szóhoz a jó mondókával (is) megáldott mester mellett, aki mindjárt a legelején elárulta: maga is tudja, hogy egyszerre nem lehet mindenhol, de mégis élvezi ezt az örökös futást. „Nagyon jó így élni” – mondta többek között saját létformájáról.
Nem csalás, valóban állóhelyekre is szükség volt
„Apám azt mondta, ha 90 éves koromig élnék, az élet akkor is nagyon rövid ahhoz, hogy elpazaroljuk. Minden napnak konkrét tervekkel kell nekivágnunk! Amikor ő 48 kilósan hazajött az orosz fogságból, a háborúban Németországba menekült családot hazarendelte, mert ő döntött. innen nem megy sehova! Rendkívül kemény életünk volt, de ő mindenre megtanított, mintegy felvértezett a későbbi évtizedekre bennünket.”
– Ezt az előképzés nyilván nagyon jót tett Önnek a tanári és az edzői pályán is?
A hivatalból távollévő Borkai Zsoltot az előcsarnok tablója helyettesítette
„Más a helyzet, ha az ember edzőként és tanárként is dolgozik párhuzamosan. Én soha nem adtam fel a tanári állásomat, s a legtehetségtelenebb gyerekből is igyekeztem kihozni a maximumot, nálam nem volt egyetlen, tornából felmentett sem! Azt edzőség egészen másként működik. Ott igen fontos előzményként az elsős gyerekeket mindenféle furfanggal felmértem. A két legeredményesebb tanítványom, Borkai Zsolt és Csollány Szilveszter máig sem tudja, milyen úton-módon választottam ki őket. Munkásságomra erősen hatottak a korábbi tanáraim, különösen a TF-en volt előadók. Csanádi Árpádtól Bácsalmási Péteren keresztül valóban kiváló szakemberek és egyben hiteles emberek oktattak bennünket.”
Két szuperklasszis: dr. Vigh László és Röck Samu
– Ön a Ságvári iskolában, majd évtizeddel később a Móra Ferenc nevét viselő intézményben is nagyokat merített.
„A kiválasztás szerepét nem elég hangsúlyozni! Így kerülhetett képbe a legújabb, sokat ígérő tornászpalánta, mészáros Krisztofer is. A tanítványokat pedig nagyon kell szeretni, mindent meg kell tenni értük. Később pedig rivalizáltatni kell őket egymással. Egyébként szeretek dicsérni, sokkal inkább, mint akár jó szándékkal, de mégis csak kritikát mondani.”
– A közelmúltban – 79. évében járva – komoly figyelmeztetést kapott a szervezetétől.
„Nem tagadom, sokkolt a dolog, azóta valamennyit visszavettem, a korábban lebecsült gyógyszereket pedig rendszeresen beveszem. Alig várom, hogy korábban világosodjon, mert onnan kezdve minden reggel öt órától már a győrújbaráti kertemben indítom a napot. Nemek a reggeli munka az igazi ébresztő.”
Röck Samu egykori tanítványainak egy csoportjával. Tőle balra a második Kocsis Erzsébet, akit 2004-ben a világ legjobb kézilabdázójává választottak
Az összejövetel kitűnő hangulatát csak fokozták a személyre szabott kérdések, visszaemlékezések. Az eseményen ott volt és felszólalt a Balatonalmádi-Káptalanfüreden élő, legeredményesebb magyar tornász edző, a Magyar Zoltánból kétszeres olimpiai bajnokot nevelt dr. Vigh László is.
(jochapress.hu – Jocha Károly)
