Kézilabda: Nerea Penától Faluvégi Rudolfig
Akiket tényleg érdekel a kézilabda, azok legalább három, komoly BL-meccset nézhettek meg a Sport1 TV jóvoltából. Mindhárom – túl az eredményeken – számos tanulsággal szolgált.
Faluvégi (j) Balogh Zsoltot próbálja akadályozni a lövésben (MTI)
Mielőtt szólnánk a Fradi nők ismételt dabasi vendégjátékáról, okvetlenül meg kell említeni női kosarasaink hatalmas bravúrszámba menő, Litvánia elleni győzelmét! Ami pedig a népligetieket illeti, a zöld-fehérek lelkes együttese papíron mindössze egygólos vereséget szenvedett annak ellenére, hogy már volt 20-13 is a Vardar javára. Itt nem mennék bele bizonyos részletekbe, inkább csak módjával jellemezném a zöldeket. Muszáj volt látni, hogy továbbra sincs egy igazi bombázójuk, márpedig így eleve hátrányból indulnak a riválisokkal szemben. Maria Jovanovics ezen a szinten nem megoldás, Nerea Penától pedig mindig sok gólt várni, ez nem reális. Schatzl Nadine balszélsőként messze többre lehetne képes, ha ő is akarná. Így viszont Márton Gréta már egyre jobb megoldásnak látszik. És egy gól ide, vagy oda, azt is el kell ismerni, a Vardar erősebb állománnyal rendelkezik a Ferencvárosnál.
A Győr jobban játszott, mint egy hete a Rosztov ellen – viszonylag simán nyert is. Nora Mörk is felébredt csipkerózsika álmából, hiszen a norvég bombázót nem azért hozták extra pénzért, hogy tovább passzolgassa a labdákat, amint azt tette hosszú hetek óta. A legjobb benyomást egyébként honfitársnője, Stine Oftedal tette, aki jól szervezett, bátra betört és gólokat is lőtt. Már csak azt kellene tudni, a dánok hogyan képzelték el az ellene való védekezést?
Az estére maradt Szeged – Nantes erőpróba jókora csalódást jelentett. A spanyol iskola mestere, Carlos Pastor és tanítványai széteső játékot „varázsoltak” a zsúfolt szegedi csarnokba. Ráadásul nem először! Ezzel a teljesítménnyel nem sok reményük maradhat a Palmarsonnal (is) megerősödött Barcelonával szemben.
A franciák egyik BL-csapata, a Nantes viszont erős, jól felkészült csapat benyomását keltette. Mivel többen is „beszóltak” nekem, így kétszeresen is szívesen minősítem Faluvégi Rudolf teljesítményét, aki Gurbindóval együtt 6-6 góllal járult hozzá a Nantes 33-30 arányú, teljesen megérdemelt győzelméhez!
Faluvégit – és főleg eladásának körülményeit – több alkalommal is támadtam. Két dologról van szó. Az egyik szálat Faluvégi 2017 őszi, egyre javuló teljesítménye adja. Ő a kis magyar valóságot jelentő csurgói klubból elkerült egy, a magyarnál jóval profibb bajnokság egyik élcsapatába, a Nantes együttesébe. Más lehetőségek és más követelmények között kell megállnia a helyét, s mindinkább úgy tűnik, ő él a lehetőséggel.
Mostani játékának minősítése nem üti a két év előtti alaphelyzetet. Azt az időszakot, amikor őt a Sótonyi László – Bartók Csaba „tanácsadói testület” beajánlotta a magyar válogatott ügyét igen csak felszínesen kezelő „vendégprofesszor”, az akkori kapitány, Talant Dujsebajev válogatott keretébe. Ezzel együtt az akkori Faluvéginél jóval jobb játékost, Lékai Mátét pedig úgy kitolták onnan, mint hókotró a havat. Az olimpiai szereplés utolsó lehetőségét kínáló, 2016 januárjában volt Európa-bajnokságon a magyar válogatott katasztrofálisan szerepelt. Nyolc meccséből csak egyet tudott megnyerni, hét vereséggel szemben.
Ehhez a produkcióhoz Faluvégi ugyancsak szerény teljesítménnyel járult hozzá. Ez tény. Miként azt sem állítom, hogy Lékaival kijutunk az olimpiára, mert ezt csak egy első hellyel lehetett volna elérni. Viszont Lékaival nagy valószínűséggel kisebb lett volna az „égés”, amihez további 1-2 győzelem kellett volna.
Mindezek ma már történelmi tények, mint ahogy az is: Faluvégi sokat fejlődött, de még ma sem közelíti meg az abszolút világszínvonalon teljesítő Lékai Mátét. Nekem vele, személy szerint nem volt és feltehetően nem is lesz semmi gondom. Mindössze azt az erőszakos üzleti politikát nehezményeztem – és ma is fenntartom ezen véleményemet! – , amellyel Faluvégit minden áron és gyorsan el akarták adni, amihez mohó pénzembereink a magyar válogatott érdekeit is gond nélkül beáldozták Rudi erőltetett és korai beválogatásával.
Még az is előfordulhat, hogy egyszer Faluvégi majd jobb lesz Lékainál, de azt az időt ki kellett volna várni. A pénz rabszolgáinak azonban az élet egyetlen területén sincs egyetlen percnyi nyugalmuk vagy éppen türelmük. Ezt a „pénzből soha nem elég” mentalitást kitűnően bizonyította a Faluvégi-üzlet idő előtt felfuttatása és keresztül erőszakolása is.
Hogy ez a mentalitás mit eredményez világunkban? Tessék csak egy kicsit körülnézni és elbámészkodni…
(jochapress / Jocha Károly)
