Kézilabda Vb: a macedónok és a katariak is túlteljesítettek!

Az oroszok ellen győztes lengyelek egyik kiválósága, Karol Bielicki akcióban (Fotó: Halmágyi Zsolt)

Gőzerővel folynak a katari férfi kézilabda világbajnokság csoportmeccsei, ahol egyre jobban körvonalazódnak az egyes csoportok várható végső helyezései. A magyar érdeklődők a Szlovénia-Brazília, a Katar-Spanyolország és a Macedónia-Horvátország mérkőzéseket láthatták a tévé jóvoltából.  

   Szakvéleményt ez alkalommal két szakembertől is kért a jochapress.hu. Az első két összecsapást Szabó István, a Spartacus és a női válogatott egykori kapitánya minősítette, a harmadik 60 percről pedig Kovács László, korábbi kétszeres férfi szövetségi kapitány nyilatkozott.

„A braziloktól a már korábban látott, gyors, látványos játékra számítottam ez alkalommal is” – vélekedett az egykor 61-szeres válogatott Szabó István, aki ma már a Gödöllői Szent István Egyetem nyugdíjasaként él a főváros közeli városban. „Menet közben kiderült, a szlovénoknak több, ezen a szinten is rutinos játékosuk van és ez a tény már önmagában is feléjük billentette a mérleg nyelvét. Ráadásul a brazil kapusok alig fogtak valamit – nélkülük pedig egyszerűen lehetetlenség meccset nyerni. A szlovénoknál nekem különösen a korábban átlövő, most mindkét poszton – szélső, átlövő – otthonos Kavticnik játéka tetszett a végül sima végkifejletet hozott találkozón.”

– És a második összecsapáson mire figyelt különösen?

„Ott is a kapusokkal voltak a legnagyobb gondjaim, pontosabban a két spanyol hálóőrrel. A Szegeden szereplő Sierra sem varázsolt el különösebben, a cseréje pedig alig fogott labdát. Ha a sérült Sterbik csak közepes formájában védhetett volna, a spanyolok ezt a meccset könnyedén megnyerik. Így viszont nagyon meg kellett szenvedniük azért, hogy az utolsó percekben bebiztosítsák szerény különbségű győzelmüket, miután előzőleg a katariak a mérkőzés nagy részében vezettek. Valero Rivera, egykori spanyol edzőnagyság munkája ugyancsak meglátszott a jól összevásárolt ex-külföldiekből és ügyes helyiekből összegyúrt válogatott teljesítményén. Ám beszélhetünk bármiről, dicsérhetem Markovicot, illetve a spanyoloknál Thomast és Riverát, a legtöbbet visszatérő téma számomra az: milyen nagy kár, hogy mi nem vagyunk ott!”

Bizony kár, de ezen most már felesleges keseregni. Vissza a realitások mezejére, a harmadik meccshez, a macedón – horvát erőpróbához.

„A bosnyák-macedón találkozón látottak alapján nem lehetett volna fogadni arra, hogy a macedónok ilyen jó teljesítménnyel rukkolnak ki” – vélekedett az európai mesteredző, Kovács László. „A várakozáson felül jó játékot hozott mérkőzésen a macedónok néggyel is vezettek, s a horvátoknak a félidőben rá kellett döbbenniük, hogy ezt a meccset csak jóval nagyobb koncentrációval nyerhetik meg. A fordulat végül be is következett, amihez többek között arra is szükség volt, hogy a macedónok naggyá tegyék a horvát hálóőrt, Alilovicot. Kiril Lazarov ugyan kevesebbet lőtt és talált, mint megszoktunk tőle, viszont ha nem lőtt, akkor az előtte álló, legalább háromféle választási lehetőség közül mindig a legjobb mellett maradt. Ez azonban nem volt elég a végső sikerhez, mivel a horvátok a második 30 percre jelentősen feljavultak. Például Duvnjak pazarul teljesített és a jobb adottságokkal és nagyobb rutinnal rendelkező horvátok végül csak célba értek.”

– Csütörtökön újabb kemény, nagy jelentőségű csaták következnek. Ön melyik meccsre koncentrál különösen?

„Nálam a svéd-egyiptomi mérkőzés tart a legnagyobb érdeklődésre. A svédek rendkívül egységes csapattal érkeztek, s ahogy például az erős izlandi válogatottat leiskolázták, azt tanítani lehetne. Elsősorban a védekezésük volt számomra imponáló. Kíváncsi vagyok, mire lesz elég a szellemes, de sokat kockáztató egyiptomiakkal szemben a svédek egységes csapatjátéka?”