Kézilabdás recept: fiatalítás, jó védekezés, rohanás
Ez a szerda este, a norvégoktól elszenvedett súlyos vereség egyáltalán nem hiányzott a magyar férfi kézilabdázásnak. Megint távol kerülni látszik egy nagy álom, a 2020-as, tokiói olimpián való részvétel lehetősége, amely ugyan matematikailag még megvalósulhat, de ezekből a számolgatásokból nem sok jó szokott kisülni.
Balogh Zsolt. Fotó: Lasse Ottosson/Kristianstadsbladet
A jochapress.hu jóval a mérkőzés végét jelző bírói sípszó után kereste Kovács László európai mesteredzőt, akit még akkor is feldúlt állapotban talált. Az adott értékelés világos, egyértelmű. Csak végre kellene végre hajtani.
– Ilyen meccset, amelyen eleve mi vagyunk az esélytelenebbek, nem lehet csiki-csukival lejátszani – fakadt ki Kovács tanár úr! – Ha az ellenfél eleve jobb nálunk, akkor csak folyamatos rohammal nyerhetünk. Ehhez volt két emberünk is: Balogh és Lékai, de őket gyakran lefékezték társaik ahelyett, hogy hagyták volna őket legjobb tudásuk szerint vágtatni. Talán a hét a hat elleni játékot is többször meg lehetett volna próbálni? Balogh és Lékai elsősorban arra jók, hogy még rendezetlen védelem ellen törjenek kapura. Erre történő elszántságot csak a mérkőzés legutolsó perceiben láthattunk.
– Minden mérkőzés megnyeréséhez jó védekezésre van szükség. Minden számolgatás-mérlegelés is innen kezdődik.
– Hát ez az! Már korábban is lenyilatkoztam, hogy a kettes pozíciókban nem szabad kétméteres embereket odaállítani, mert az ellenfél oda jár majd gólt lőni. Alacsonyabb, jobb lábmunkájú játékosokra van ott szükség. Nem utólag akarok okos lenni, de a Veszprémtől tavaly nyáron elengedett Sulic legalább tíz éve nem volt horvát válogatott, s állítólag magyar állampolgárként vállalta is volna a válogatottbeli szereplést. A kérdés ugyan visszatérően beszédtémát jelentett, de ennél előbbre nem lépett senki.
– Ha már szóbakerült Sulic neve, hogyan értékeli a hozzá hasonló korúak, az egyaránt 37 éves Nagy László és Ilyés Ferenc teljesítményét?
– Nagy László jelen állapotában megtette azt, amire képes volt. Ilyésről sem mondhatok rosszat – saját állapotához képest. Ám most egyértelművé lett: az alapos változtatásokra elkerülhetetlenül szükség van, ha a magyar férfi kézilabdázás vissza akar kerülni a nemzetközi élmezőnybe.
– Konkrétan, mit kell tenni Ön szerint?
Kovács László (fotó: jochapress.hu)
– Alapos munkára van szükség, elsősorban a védekezés igényes „összerakására”. A kettes pozíciókba mindenképpen alacsonyabb, kemény, de mozgékony játékosokra van szükség az óriások helyett. Favorizálni kell a kapusokat, több új erő felkutatásra is szükség lehet. Vannak jó játékosaink, s nem csak a legjobban szemünk előtt lévő Bánhidira, Bodóra, Lékaira, Bókára vagy a most kényszerből bevetett Máthéra és Szitára gondolok. Bókában például sokkal több van a most mutatottnál, miként a következő korosztályokban is igen sok, tehetséges fiatalt látok. Csak az eddiginél sokkal több munkára van szükség, amint örömömre a tévében a történteket kommentáló Rosta István is mondta: legalább 30 százalékkal többet kellene dolgozni. És akkor még nem beszéltem az intenzitásról. Az ugyanis nem erőnléti edzés, hogy a fiatalok 40 kilós súlyzókkal játszadoznak. Ilyen súlyokat az áruházi feltöltők is rendszeresen megmozgatnak.
– Mire lenne még szükség ahhoz, hogy a magyar felnőtt férfi kézilabda válogatott egyértelműen előbbre léphessen a következő években?
– Az NB I-ben a hazai bajnoki meccseken mindenképpen maximálnám a bevethető külföldiek számát! A válogatott kerettagságra érdemeseket pedig végre rá kellene szoktatni a ma uralkodó, rohanó játékra és komoly, nemzetközi tornákon megmérettetni őket. Ellenkező esetben nincs reális esélyünk a felzárkózásra.
(jochapress / Jocha Károly)
