Kézilabdás világklasszisok nevelőedzőjétől, Hajnal Józseftől búcsúzunk

Hajnal József2Bár mindenki tudja, aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből, azért az ember ezt a tényt nem könnyen veszi tudomásul. Főleg akkor, amikor újra és ismét arról értesül, hogy megint elment közülünk valaki, akit ráadásul sokan ismertek és sokan szerettek is. Hajnal József, mindenki Hajnal Józsija, Józsi bácsija hagyott most itt minket. Nem is volt igazán idős, nem is szenvedett sokat. Családjában, rokoni és baráti körében, valamint a kézilabdás társadalomban annál nagyobb űrt hagyott maga után.

Hajnal József markáns egyéniség volt. A világ számára sokszor értetlenkedéssel fogadott elveket képviselt. Neki nem a pártok, a kapcsolatok, a nők vagy éppen az alkohol jelentették az élet értelmét.

Ő hívő és gyakorló keresztényként csak és kizárólag az isteni törvényeket fogadta el, azokhoz a sziklák keménységével, megingás nélkül, következetesen ragaszkodott. Kapott is ezért életében éppen eleget, de elfogadta az őt ért értetlenkedő, vagy éppen kimondottan rosszalló megjegyzéseket, sportnyelven szólva, kisebb-nagyobb bodicsekeket.

Nem csak nyíltan hangoztatott elveiért támadták. Irigyei is voltak szép számmal. Úgynevezett „neves” edzők nem örültek emberi és szakmai sikereinek, s ahol lehet keresztbe is tettek neki. Volt rá okuk, hiszen Hajnal József szakmai felkészültsége mellett rendkívül jó pedagógiai érzékkel is rendelkezett. Ha van igazi nevelő edző, akkor ő az volt. Elsősorban a kezdők, a fiatalok nyelvén értett, mesteri módon tudta megkedveltetni a kézilabdát tanítványaival, akiket egészen a felnőttkori sikerekig irányított és támogatott személyre szóló észrevételeivel, a maga kivételesen emberséges modorával. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy későbbi felnőtt válogatottbeli kiválóságok sorával kedveltette meg szeretett sportágát, fejlesztette képességeiket és adott nekik életre szóló útravalót. Kökény Bea, Farkas Ágnes, Rácz Mariann, Horváth II. Ildikó, Kiss Éva, Oravecz Erika és még sokan mások mindmáig szeretettel és tisztelettel beszélnek róla, pályafutásuk első és legfontosabb tanítómestereként emlegetve őt.

Amilyen szerényen élt, olyan csendben ment el, nagy űrt hagyva maga mögött. Ő valóban elmondhatja magáról, hogy a pályát megfutotta, várja őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága.

Hajnal Józseftől június 13-án 14.15 órakor a Farkasréti temetőben veszünk végső búcsút. Barátom, nyugodj békében!

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Egyéb, Hírek and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.