Kikkel szerzi meg Dujsebajev az olimpiai bajnoki címet?

Ha már külföldi edzőt szerződtetett a szövetség, akkor szögezzük le: Talant Dujsebajev mindenképpen jó fogásnak mondható. Az is valószínű, hogy a felemlített három külföldi közül ő a legjobb. Bár egyszer eljuthatnánk a demokrácia olyan fokára, hogy legalább utólag megemlítenék: ki volt a másik kettő?

Vetési úrral és szövetségével kapcsolatosan persze hiú ábránd ilyesmikről álmodozni. Sokkal konkrétabb dolgokban is „eltéved” az elnök. Vagy saját magát cselezi ki. Mert azt ő sem gondolhatná komolyan, hogy Dujsebajev a magyar válogatottal akar olimpiai aranyérmet nyerni. Az igazság az, hogy Dujsebajevnek edzőként valóban nincs ötkarikás aranyérme, de hogy ezt pont az erős hullámvölgyben lévő magyar férfiakkal szerezné meg? Hát ennek állításához minimum látnoki képességek kellenének, mert a jelenlegi gyakorlat alapján még az Eb-selejtezőkre sem mehetünk garanciával a zsebünkben. Sőt…

Ám Vetési úrnak az óvatos erőfelmérés sem az erőssége. A jelenlegi erőviszonyok alapján inkább az a mondat a reális, amit Dujsebajev hangsúlyozott: feltett szándéka az utolsó esélyig küzdeni azért, hogy a válogatott kijusson a riói olimpiára.

Az is érdekes, hogy felmerült az Ortega-Pastor duó szerepeltetése is. Az elnöknek ezt a mondatot is meg kellett volna spórolnia, de tanácsadóitól nyilván nem hallott arról, hogy annak idején a Németh András – Zsiga Gyula kettős dirigálta rövid ideig a magyar női válogatottat. A támadás Némethé, a védekezés Zsigáé volt, az eredmény közismert. Minden várakozást alulmúlt…

Az pedig erősen vitatható, hogy Vetési úr szerint „kikértük a válogatott kulcsjátékosainak véleményét is, amely ez esetben szerencsére egybeesett a szövetség választásával.” Képzeljük csak el ugyanezt például dán viszonyok közepette. Ott elképzelhetetlennek tartom, hogy a helyi „fiúk” arról dönthetnének: Ulrik Wilbek, Jan Pytlick vagy más legyen-e a szövetségi kapitány? Igaz, lehet nálunk ennyivel erősebb a demokrácia, hogy egy ilyen közvélemény kutatás is belefér a csomagba…

Egyébként is, kiket kérdeztek meg? A „harmincasokat” vagy a jóval fiatalabbakat? A kapusokat vagy a balszélsőket? Ezek mind érdekes kérdések: kiket tartottak arra érdemesnek, hogy megkérdezzék őket? Ezek a válaszok „természetesen” megint nem tartoznak a nagyra becsült drukkerekre, a sportág iránt elkötelezettekre…

Vetési úr – miután korábbi elveit feladva, most a mellékállású kapitányság mellett tette le a voksát – azért is dicsérte Dujsebajevet, hogy mennyire felkészült! Már érkezésekor zsebben volt neki a huszonnyolcas keret névsora. Hát ha lenne huszonnyolc, nemzetközi szinten is a sikeres helytállás reményében bevethető játékosunk, akkor most Dujsebajevnek nem is kellett volna elvállalnia a kapitányi megbízatást! Nekünk ugyanis – legjobb tudomásom szerint – még tizennégy, komoly nemzetközi kvalitású kézilabdázónk sincs. Éppen ez a félő, számottevő rivalizálás hiányában mivel tudja majd motiválni az idősebbeket a teljesítmény-centrikus Dusebajev, hogy fiai „tekerjenek” még többet és még jobban?

A Sótonyi László nevével való „eljátszás” is felesleges, hiszen egészen más a helyzet, ha sikeres lesz a válogatott, s megint más, ha valahol botlani fog. Az is komolyan befolyásolhatja a róla alakuló képet, hogy milyen feladatokat kap majd Dujsebajevtől? És azokat miként tudja megoldani, mennyiben lesznek partnerei a játékosok az új szakvezetésnek, benne Sótonyinak?

Ilyen és hasonló „apróságok” nem különösebben izgatják fel a mi elnökünket. Ő az elnök, ő nyilatkozik és punktum. Azután pedig megint nyilatkozik, esetleg egészen másféle igazságokat vagy éppen badarságokat. A lényeg az, hogy aki nem gazsulál neki, az alávaló gonosz valaki. Az a szövetség által a meghirdetett „ellenség” kategóriába tartozik.

Ezt a besorolást a jochapress.hu és „gazdája” már régen megkapta. Hogy jogos-e ez a stempli? Ezt majd az idő és a történések eldöntik. De természetesen nem Vetési Iván úr erősen szubjektív normarendszere alapján.