Kilenc bajnoki cím után került lapátra a győri evezősök edzője

Shares

Kiss László evezős, 2015

Korábban világbajnokokat nevelt, az utóbbi négy esztendőt Győrben töltötte Kiss László evezős edző. Bár a legszigorúbb mércék szerint is benne van a sportág legeredményesebb 3-4 szakembere között, mégis elbocsátották a Győri Vízügy Spartacus EC-től. Azok után, hogy csak 2014-ben öt felnőtt és négy ifjúsági bajnoki címet szereztek versenyzői a sportkörnek, amely jelentős részben az ő eredményes munkájának köszönhetően a szakosztályok pontversenyét is megnyerte.

– Ez így túl erősnek tűnik. Mégis, miért került lapátra – kérdezte a jochapress.hu a keménységéről is jól ismert edzőt?

„A legszomorúbb az egészben az, hogy szemtől szembe szinte semmi konkrétumot nem mondtak, inkább csak a kulisszák mögül kiszivárgó „fülesekből” állna össze a kép, amit viszont nem lehet megfogalmazni. Nem vagyok könnyű fiú, ez tény. Főleg azért, mert szeretek keményen dolgozni és dolgoztatni, mert meggyőződésem, hogy „pancsolással” nem lehet nemzetközi szintű eredményeket elérni.”

– Önnek van kellő tapasztalata és eredményessége is, hiszen többek között azt is elmondhatja magáról, hogy olimpián is részt vehetett.

„Több világversenyre is kijutottam, így például a moszkvai (1980) olimpiára is, ahol a magyar nyolcas tagjaként hetedik lettem. A Ferencvárosban 1985-ben még versenyeztem, de párhuzamosan már edzői feladatokkal is megbíztak. Szerencsém is volt, hiszen a kezdőket „átugorva” mindjárt serdülőket és ifiket kaptam a kezem alá. Mivel a Fradiban egyre kevesebb volt a pénz, így a négy edzőből előbb csak kettő maradt. 1990-ben pedig azon vettem észre magamat, hogy ebben a tradíciókban gazdag szakosztályban én vagyok az egyetlen ember, aki az összes versenyzőért felelek.”

– Így ment ez tizenhárom esztendőn keresztül…

„Méghozzá úgy, hogy a mennyiség mellett a minőségre is tudtam figyelni. 1997 óta a nemzetközi mezőnyökben is rendre ott voltak a versenyzőim. Előbb egy Vb-6. hely jött Kokas Gergely és Weller Ferenc jóvoltából a kétevezősök számában, majd 1999-ben Kokas Gergely könnyűsúlyú egypárban megszerezte a sportág első világbajnoki érmét, egy bronzot. 2001-től pedig Varga Tamás is az élvonalban csatázott. Előbb egypárban lett Vb-ötödik, majd összeült Hirling Zsolttal és 2003-ban Vb-hatodik helyig jutottak. Az athéni olimpián 5. helyen zártak, 2005-ben pedig Japánban megnyerték a könnyűsúlyú kétpárevezősök között a világbajnokságot.”

– Ezeket a komoly sikereket már nem lehetett egyszerű kézlegyintéssel elintézni.

„Sajnos, Vargáék a világbajnoki győzelem után nem ott folytatták, ahol kellett volna. Innen kezdve már nem volt meg az a tökéletes összhang edző és versenyzők között, ami előzőleg adott volt. Peking a maga 14. helyével mindenképpen nagy csalódást jelentett, utána elváltak útjaink.”

– Ön pedig visszazuhant a nagy magyar valóságba és „alapgázon” folytatta a Ferencvárosban…

„2010 októberében keresett meg a Győr azzal, hogy ők komoly eredményeket akarnak, menjek hozzájuk és adjam át a szaktudásomat. Papír nélkül megegyeztünk minimum 4-6 évben, amiből végül is négy megvalósult, de messze nem úgy, ahogyan azt én elképzeltem.”

– Pedig minden szépen és jól kezdődött…

„Az első két év rendben lement, megalapoztuk a következő évek látványos sikereit. 2013-ban a klub 136 éves fennállása alatt először nyertük meg a felnőtt nyolcast, méghozzá könnyűsúlyban és normál súlyban is. Egyidejűleg a serdülők és ifjúságiak nyolcasainak versenyében is a Győr lett az első. 2014-ben az ifi nyolcas és a felnőtt könnyűsúlyú nyolcas aranyérme is hozzánk került, a normál súlyú nyolcasok mezőnyében pedig már két győri hajót indítottunk. Ők az első és második helyet is elhozták. Ráadásul megnyertük a szakosztályok pontversenyét is, amire korábban mindössze egyszer volt példa a szakosztály életében.”

– Ezt követte a felmondás, ami egyben a búcsút is jelentette.

„Köztudottan évtizede komoly betegséggel küzdök, ám ebből a versenyzők csak a negyedévenkénti egy-két napos távolléteket vették észre, amikor vizsgálatokra kellett mennem. Egyébként a normál menetrend szerint hétfőn déltől szombat délutánig minimum Győrben voltam, de gyakran csak vasárnap délben hagytam el a sporttelepet. A helyi pusmogók viszont már 2013-ban azt terjesztették, hogy nem járok edzésre, ami természetesen nem volt igaz. Ha ez így lett volna, nem születnek meg a sorozatos a győzelmeink. Csak 2014-ben öt felnőtt és négy ifjúsági bajnoki címet hoztak a versenyzőim. Bártfai Márton szakosztályvezető a helyemre azt a 28 éves fiatalembert, Alföldi Zoltánt hozta, aki eddig még soha nem foglalkozott felnőttekkel…”

– Most pihen, mit tenne legszívesebben?

„Természetesen edzősködnék, de csak olyan fiatalokkal foglalkoznék örömmel, akik valóban elszántak a kemény munkára, a nemzetközi színvonal elérésére. Ha a magyar evezés olyan gazdag, hogy az én bizonyítottan sikeres edzésmódszereimre nincs szükség, akkor nincs más lehetőségem, mint a nyugdíjba vonulás. Hatvanhárom évesen ezt megtehetem.”