Király Gábor: Andorrában a hozzáállás okozott csalódást

Shares
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet

Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet

Egy éve, hogy a kapuban Király Gábor fémjelezte magyar csapat az Izland elleni döntetlennel csaknem bebiztosította, hogy továbbjut csoportjából a labdarúgó-Európa-bajnokságon.

– Eszébe kell juttatni, hogy egy éve volt az Eb-menetelés, vagy jönnek maguktól is az emlékek?
– Ezek a pillanatok beleivódnak az emberbe, olyan alkalom volt, amire szívesen emlékszem vissza. Hiába mondtam mindig, hogy a múlttal nem foglalkozom, ez olyan élmény, amire azt gondolom, mindenki büszke lehet.

– Mit emlegetnek a legtöbbet az emberek önnek az Eb-ről?
– Változó. Múlt héten például Répcelakon voltam egy iskolai diáknapon, ott azt kérdezték, hogy nem tartottam-e Cristiano Ronaldo lövéseitől vagy általánosságban az ellenfelektől. Elmondtam nekik, hogy ha készülnek a dolgozatírásra, teljesen mindegy, a tanár hogyan próbálja megijeszteni őket, akár egy olyan témát felhozva, amit biztosan nem fognak tudni, hiszen ha tanultak és magabiztosak, kaphatnak bármilyen feladatot, képesek lesznek megcsinálni, még ha nem is biztos, hogy tökéletesen. Én mindig így próbálom a gyerekeknek ezt levetíteni. De jött már olyan kérdés is, hogy miért hagytam ott Magyarországot, aztán rá kellett jönnöm, hogy a válogatottbúcsúra utalt egy gyerek. Ám megesik, hogy cégek hívnak fel, kérve, hogy menjek el egy rendezvényre, de edzés miatt sokszor nem tudok, mire csodálkozva kérdezik: még védek? Persze van, hogy csak az merül fel, szoktam-e mezt vagy kesztyűt cserélni.

– A második csoportmeccsen, az Izland ellenin (1-1) az ellenfél tizenegyese előtt kiesett a kezéből a labda, itt talán hibázott, bár lökték is. Ezt követte a büntető, amellyel az ellenfél vezetést szerzett.
– Valóban, ha megvan a labda, akkor el sem jutunk idáig, ám a levegőben meglöktek, a testemet és a kezemet is, ebből kifolyólag tekeredett ki a labda, de nem álltam meg, mentem tovább, aztán a büntető már abból lett, hogy Kádár Tomi próbálta elrúgni a labdát. De ez csak egy szituáció, döntöttek hasonló apróságok a javunkra is, gondoljuk a mi gólunkra, ha a védő nem ér bele öngólt érően Nikolics beadásába, hanem elengedi, Böde Dani rúgta volna be, ám lehet, elcsúszik a lába mellett… Lehet ilyen eseteket boncolgatni, de azt gondolom, úgy volt jó, ahogy volt.

– Hagyjuk is az apróságokat. Egy év távlatából összességében mit lehet mondani a 44 év utáni kijutást követő, nyolcaddöntőig tartó szereplésről?
– Szerintem az Eb-n nyújtott csapatteljesítményünk óriási volt, egyénileg is mindenki hozzátette a magáét, és azt gondolom, az emberek is így élték meg. Ne felejtsük: sikeres mérkőzéseink után óvónőktől nyugdíjas hölgyekig, akik nem is foglalkoztak a focival, mindannyian milyen boldogok lettek, mert a környezetük az volt. Örülök neki, hogy mi tudtunk alapot adni ennek a hangulatnak.

– Franciaországban mi jött át ebből?
– Az Eb-t úgy nézem, mint egy ünnepet. Borzasztó kemény volt az alapozás, a bajnokság végén rögtön mentünk edzőtáborozni, öt héten keresztül tartott a felkészülés. Kint már csak élveztük a munkának az eredményét, hogy a szurkolók ott vannak, de ezt mindegyik csapaton láttuk. A drukkerek az összes mérkőzésen óriási hangulatot teremtettek, megtöltötték a franciaországi utcákat, sőt, a magyarországiakat is. A labdarúgás erre képes, óriási érzelmekre és megmozdulásokra. De pont azért, mert ez sport, ha az ember fent volt, akkor egy idő után lent lesz, és fordítva, az a kérdés, hogy egy sikeresebb szereplés meddig tart.

– Ha már ez szóba jött, csökkenti a tavalyi Eb sikerét a mostani, Andorra elleni kudarc?
– Aki az Eb-t átélte, az eltette magának, senki nem fogja elfelejteni, hogy annak idején hogyan szurkolt az ország, ezt a pici gyerekek nyugdíjas korukban is mesélni fogják az unokáknak. Én akkor is mondtam, hogy ezzel nem ért véget semmi, egy nagyon szép állomás volt, de tovább kell épülni a csapatnak. Ősszel visszavonultam, így nem tudok nyilatkozni a közegről, már én is csak szurkolóként látom azt, ami történik. Az andorrai mérkőzésen azt gondolom, nem csak a hibák jelentették a problémát, a hozzáállás okozott csalódást. Szerintem ezen kell változtatni.

Teljes interjú a Magyar Nemzetben