Kis Görbiczek és Szucsánszkik szaladgáltak a Lauber Dezső Sportcsarnokban

Shares
Fotó: Surányi Péter

Fotó: Surányi Péter

A Kárpát-medencei diákbajnokság ifjú kézilabdázói válogatottmezeket kaptak ajándékba.

Ballai Attila írása a Magyar Időkben

A Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság 2002 óta gyűjti össze a trianoni határokon inneni és onnani ifjú futballistákat, valamint 2005 óta az asztaliteniszezőket, birkózókat, leány kézilabdázókat és sakkozókat, de a versenyben idén új időszámítás kezdődött: a rendezvényt júniusban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki, így Kű Lajos magánkezdeményezése végre hivatalosan is közüggyé, nemzeti üggyé nemesedett. Az elmúlt hétvégi, pécsi döntők ennek megfelelő ihletett hangulatban és magas színvonalon zajlottak.

Páva Zsolt polgármester mellett Vári Attila, a kétszeres olimpiai aranyérmes vízilabdázó – szárazföldi minőségében a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. vezérigazgatója – várta házigazdaként az érkezőket, akik 325-en jöttek, ezzel részvételi rekordot döntöttek. Az asztaliteniszezőket Jónyer István, a birkózókat Komáromi Tibor pallérozta, de visszatérő világbajnok vendég Wichmann Tamás is, pedig a kajak-kenu még hiányzik a programból. Sportágak, tájegységek és érzelmek azonban évek óta keverednek itt, az egyik révkomáromi birkózópalánta például gyakorlatilag pótapjává fogadta Jónyert, aki megjegyezte: „Világbajnok lesz a srác. Megígértük egymásnak.”

Ha ez esetleg mégsem sikerülne, az elmúlt hétvége akkor is ezen az úton indította el a fiút. Hisz annak idején a zentai születésű Nemanja Nikolics számára is a Kárpát-medencei diákbajnokság jelentette az első löketet a magyar válogatott felé – ha Sterbik Árpádot gyermekként hasonló módon el lehetett volna kötelezni, ma valószínűleg a mi kapunkat védené.

Szülővárosa, a délvidéki Ada rendre kiváló csapatokat küld a diákbajnokságra, a lányok meg is nyerték az idei tornát. A rendes játékidőben döntetlenre mentek Zetelakával – a Hargita lábánál fekvő négyezres településen szinte teremnek a remek kézilabdázók –, a büntetőpárbajban pedig három kegyetlenül pontos lövéssel felülkerekedtek. A döntőre szurkolóvá visszavedlett nyárádszeredaiak és a szovátaiak őszinte, de csak átmeneti bánatára, zentai ismerősöm ellenben meglett férfi ember létére is elsírta magát örömében.

Aztán hamarosan több követője akadt, mert a Magyar Kézilabda Szövetség minden játékosnak válogatottmezzel kedveskedett. A 120 garnitúra zöme a 2012-ben Eb-bronzérmes női válogatott dresszeiből állt, így hamarosan kis Görbiczek és Szucsánszkik szaladgáltak a Lauber Dezső Sportcsarnokban.

Novák András ajándékosztó, az MKSZ főtitkára pedig az eseményre rácsodálkozva mondta: „Nagyon nagy hatással volt rám, amit láttam, a különleges hangulat mellett a mérkőzések színvonala is. Az összmagyar diákbajnokság remek kezdeményezés, mindenképpen érdemes arra, hogy mellé­álljunk, a Magyar Kézilabda Szövetség a következő kiírásban, már a 2016-os regionális selejtezőkön jelen lesz. Ugyanerre biztatnám a klubok képviselőit és a hazai médiumokat is, mert valószínűleg el sem tudják képzelni, micsoda lehetőségek, értékek rejlenek ebben a versenyben.”

Magyar Idők