Kiskirály evezősök harca a világszínvonalért
Megtisztelő meghívót kaptam a március 21-én esedékes evezős évadnyitóra a margitszigeti klubházukból pillanatokon belül kiebrudalásra ítélt Danubius Nemzet Hajós Egylet egyik elnökségi tagjától, Máté Ibolyától, akinek fia, Csepregi Gábor a legszűkebb hazai élmezőny tagjaként forgatja a lapátot. A levél szubjektív gondolatok özönét váltotta ki.
1957, 1958, 1959 és 1961 egypárevezős Európa-bajnoka, Pap Kornélia (Fotók: jochapress.hu)
Kedves Ibolya! Köszönöm a meghívást, de…én az elmúlt 15 évben újságíróként már annyit dolgoztam a magyar evezésért, mint a négyszeres Európa-bajnok Pap Kornélián kívül senki. Belefáradtam.
Törekvéseim az esetek jelentős többségében vagy süket fülekre találtak, vagy kimondottan ellenségeskedés fogadott (Petrity Rudolf, Bártfai Márton, Dani Zsolt, Kelemen István, Hirling Zsolt, Bartos Nándor, Lakatos Tamás, Lopez, Mitnyan György vagy éppen Regényi Tamás – ja, el ne felejtsem, Molnár Dezső! – és hasonló „nemzetközi szaktekintélyek” részéről (akik egyfolytában magas C-ről osztották az észt, vagy éppen méretes pofátlanságok sorát vágták a fejemhez, s gyakorlatilag folyamatosan megaláztak!!!), hogy nekem ebből már – öt olimpiát önerőből, akkreditáltan megjárt, nyolcszoros nívódíjas újságíróként – bőven elegem lett.
Csinálom a valóban „független magánújságomat”, a „jochapress.hu”-t, amelybe nem szól bele senki, amelynek hasábjain seregnyi olyan témát feldolgoztam, „merészeltem” megírni a magyar sport égető aktualitásai közül, amelyekhez mások hozzá sem mertek nyúlni. Elismerés és támogatás mellett itt is gyakran kapok fitymáló beszólásokat, de ezek csak szúnyogcsípések ahhoz képest, amit például az elmúlt 15 esztendőben minimum gyenge, de sok esetben konkrétan jellemhibás emberektől meg kellett kapnom a magyar evezés berkeiből…
A magyar sportba hiába öntik dézsával a pénzt, azzal sem tud mindenki élni, így az evezősök sem. Megválasztották ezt az ingatlan szakértőt, Bényi Szabolcs urat a legújabb elnöknek, aki színre lépése előtt egy hónappal – saját bevallása szerint! – azt sem tudta, mi az evezés!!! Mit lehet várni egy ilyen első számú embertől – akár a legjobb szándék mellett is -, miközben a nemzetközi porondon a nagy evezős kultúrájú országokban évtizedes, következetes és igen igényes munkával kiérlelt szaktekintélyek irányítják a szakmai és az adminisztratív vonalakat.?.
Nyugodt szívvel megkockáztatom: a magyar evezőssport mai állapota alapján nagyon könnyen kieshet 2017-től a személyesen Orbán Viktor miniszterelnöktől ajándékba kapott (tehát NEM az eredmények alapján!!!) kiemelt sportági státuszból és akkor majd visszajönnek a régi, szép amatőr évek. Elvégre evezni tized ennyi pénzből is lehet…
Kiss László alighanem az elmúlt húsz év legsikeresebb magyar evezős edzője
Ebben én sem nem tudok, sem nem akarok MEGTŰRT rossz fiúként (mert hogy a jelentős többség úgy szeretne kezelni engem, mint egy fekete bárányt – hogy miért: (?) CSAK) semmilyen formában részt venni. A választások óta evezésről egyetlen cikket írtam: Kiss László (Fater) ügyében, akit a „nagyhatalmú” Bártfai Marci „úr” elsősorban azért dobatott ki a győri evezés messze legsikeresebb edzőjeként (csak 2014-ben öt felnőtt és négy országos ifjúsági bajnoki cím után), mert a fiából nem „varázsolt” világbajnokot!!!
De hát ha vagy nem volt tehetsége, vagy nem volt elég szorgalma, vagy egyikből sem volt elég.?. De arról az edző tehet? Ugyanezt a „népi játékot” láthatta Ön is a bajai Kelemen Pista (korábbi alelnök) fiával eljátszva. Őt is ezerrel tolta volna apuka befelé a válogatottba, de hát remélem, nem arról is én tehetek, hogy a fia mégsem ért oda…
Higgye el, a jó szándékú emberek (és nem csak az evezésben!) jelentős kisebbségben vannak, az evezés (és az ország általában) ezért is tart ott, ahol.
Ettől még az egyes emberek ambíciói tiszteletre méltóak lehetnek, így az Ön fiának is kívánok mindenféle jókat! De tegye a kezét a szívére, mennyivel többet elérhetne ő is, meg mások is, konszolidált viszonyok között. Ezzel szemben a kisstílű emberek marakodó helyévé süllyesztik a sportágat, ahol az a jelszó: ki tud több pénzt kivenni! De hogy ezért az eredményekben mit kellene felmutatni? Erről sokkal kevesebb szó esik. Fontos részsiker, hogy például a közelmúltban negyvenvalahány ember elment egy jót síelni – közöttük igen sokan még a közelében sem voltak a valós válogatottságnak…Most van pénz, költsük el, hogy holnap mi lesz? Ez majd holnapután sem derül ki…
Várom az idei Világ kupa versenyeket, az olimpiai kvótákat. Mert hogy legbelül számomra ma is sokkal fontosabb az evezés, mint nagyon sokaknak, akik ott, „tűzközelben” sütögetik a maguk pecsenyéjét.
