Komoly gondok Veszprémben, a „harmincasok” csapatában
Ilic góljai ezúttal nagyon hiányoztak (Fotó: nso. archív)
Újabb figyelmeztetést kapott a Telecom Veszprém férfi kézilabda csapata! Ezúttal a Bajnokok Ligájában két forduló után pont nélkül állt lengyel Wisla Plock otthonában kellett beérnie egy döntetlennel. Ráadásul ugyanaz történt, mint a Flensburg ellen: kétgólos előnyről egyenlített az ellenfél az utolsó két percben.
A klub hűséges szurkolói leginkább a sors csapásának gondolják ezt az újabb kisiklást, hiszen a Polckot semmiképpen sem a legnehezebb ellenfelek között tartják számon a Veszprém csoportjában. Kétségtelen, hogy rendkívül nehéz csoportba került a többszörös BL-döntős magyar együttes, amely már régen csak nevében magyar. Veszprém ugyanis sok évvel korábban felvette a kesztyűt és immár a legnagyobb költségvetéssel dolgozó európai kézilabda klubok sorában is egyre feljebb tör. Legalábbis a „beáldozott” pénzek nagyságát illetően.
Eddig ugyanis úgy tűnhetett, a tengernyi pénz, a sorozatos „bevásárlások” meghozzák az olyannyira várt, nagy sikert: a BL-trófea elhódítását. A Veszprém az utóbbi két sorozatban kétszer is karnyújtásnyira volt ettől, a harmadik esélye még 2002-ben, a Magdeburg ellenében adatott meg. Különösen a tavalyi, a 2015/16-os döntő fájdalmas, hiszen toronymagas nyerő esélyből sem sikerült kiharcolni a Kielce ellenében a végső győzelmet.
A klub vezetői persze futnának a befektetett pénzek után és idén nyáron újabb, immár kétségbeesett bevásárlásokba kezdtek. Megvették a 33. évében járó jobbszélsőt, Gajicot, s ezzel konkurenciaharcot teremtettek a nála jobb játékosnak, Margucnak. Ami ennél jóval nagyobb tévedés volt: Kopljart is szerződtették, akinek legfőbb erénye a 210 centis magassága. Ám a kézilabdázásban nem elég „toronymagas” embernek lenni, oda bizony sokkal keményebb fiúkra van szükség, jó lábmunkával és így tovább.
Kopljar pedig ismételten bizonyította, hogy messze nem olyan jó játékos, mint amilyennek kellene lennie. Látható volt, hogy amint Nagy László kiesik a védelemből, máris nagy bajok vannak, Elsősorban Kopljarra gondolok, aki mellett számos, olyan támadás góllal fejeződött be, amely Nagy László szereplése esetén jóval kevesebbszer történhetne meg.
Ám bejött a baj: Nagy ismét megsérült, immár nem először és nem is másodszor. Ezek a sérülések erős figyelmeztetést jelentenek a Veszprém számára. A szakvezetés bevásárlásai ugyanis egyáltalán nem ígérik a még jobb eredményeket. Nézzük csak meg, kik hiányoztak sérülés miatt Plockban! Nagy László már közelebb van a 36-hoz, mint a 35-höz. Iváncsik Gergő novemberben lesz 35 éves. Gulyás Péter 33. évében jár, ő jószerivel rendszeresen a maródiak táborát gyarapítja. A fiatalabb távollévők: Sliskovic ( e hónapban 25 éves), Ugalde pedig néhány nap múlva 29 éves lesz.
Tovább nézegetve a születések időpontjait, muszáj észrevenni, hogy a Veszprém gárdája tele van „harmincasokkal”. Sulic e héten ünnepli 37. születésnapját, Chema januárban lesz 37, Ilic decemberben lesz 35 éves, hogy csak a kulcsjátékosokat említsem. Ez bizony egy erősen kritikus összetételű együttes, hiszen a fentieken kívül Terzics (33), Gajic(32), Schuch (31) éves. Mindannyian sok éve az élvonalban „gyűrődnek”.
A nagy kérdés az, elbír e ennyi „harmincast” egy, a csúcsra törő nemzetközi társulat? Az ismételt sérülések legalábbis jókora kérdőjellé vastagodnak. Az is felvetődik, hogy a játékosok jelentős része nem bírja a szint tartásához, illetve fokozásához szükséges edzésmennyiséget. A másik eshetőség az, hogy a társulat túledzettség állapotába került. Egy biztos: a klub vezetésének főhet a feje a felmerült problémákra adandó válaszokat illetően. Az biztos, hogy Kopljarral a hármas pozícióban nem nyerhet BL-t a Veszprém.
Nagy László védőmunkája jelen pillanatban nélkülözhetetlen a Veszprém csapatában, ez kétségtelen. Csak abban lehet bízni, hogy újabb, komolyabb sérülések nélkül kihúzza a szezont, a csapat pedig ismét eljut a BL-négyes döntőbe. Az viszont már most elkerülhetetlennek látszik, hogy 2017-ben alapos frissítés következzen be az állományban. Erre mindenképpen rászorul a „harmincasok csapata”, amennyiben továbbra is a világ legjobbjai között meghatározó szerepet kíván betölteni. Nem egy, s nem két játékost el kell szépen búcsúztatni, s helyükre fiatalabb kiválóságokat kell(ene) vásárolni.
Ami a legszomorúbb az egészben: saját nevelésű, veszprémi fiatalok beépítésének még a körvonalai sem látszanak…
