Konoksága aranyérmeket szül

Elől Balla Virág, mögötte Takács Kincső. MTI fotó: Kovács Tamás

Immár több mint egy évtizede a hölgyek szállítják a magyar kajak-kenu érmeinek a zömét. A női kenu egyenjogúsítása tovább fokozta a gyengébbik nem fölényét. Takács Kincső és Lakatos Zsanett mellé idén a győriek 23 éves versenyzője, Balla Virág is berobbant a magyar és a nemzetközi élmezőnybe. Ő is azt vallja, fél térden nehezebb, mégis szép az élet.

– Ön már kenusként kezdte a pályafutását, vagy idősebb társaihoz hasonlóan a kajakozásról váltott kenuzásra?
– Én is kajakosként kezdtem, a válogatottba szintén idén bekerült Lucz Dórával vagyok egyidős. Sokat meccseltünk fiatalon, Dóra valamivel eredményesebb volt, de azért én is nyertem egy bronzérmet az EORV-n, az olimpiai reménységek versenyén.

– Mi szól a kenu mellett?
– Egyrészt a vállammal sokat kínlódtam, másrészt nekem lelkileg nagyon sokat jelent, hogy így együtt edzhetek a szintén kenus Levente öcsémmel.

– Azonnal eldőlt, hogy jó döntést hozott?
– Ezt azért nem mondanám. 2011-ben térdeltem át kenuba, eleinte szinte lehetetlennek tűnt ez a mozgás, az is gondot okozott, hogy be ne boruljak, nem hogy jó technikával megfelelő időt lapátoljak ezer méteren. Ám nem csak kitartó, egyenesen konok vagyok, nem adtam fel, s ma már ki merem jelenteni, jó döntést hoztam.

– Hat éve a női kenu már szerepelt a világbajnokság műsorán, s egyre többet rebesgették, akár az olimpiai programba is bekerülhet. Ez is motoszkált a fejében?
– Legfeljebb tudat alatt. Kezdetben csak az hajtott, hogy sajátítsam el ezt a mozgást, amíg ez nem ment, felesleges lett volna olimpiai indulásról álmodozni.

– S ma?
– Miért is tagadnám, természetesen Tokió a nagy cél, szeretném kivívni az indulás jogát.

 – Emlékszik arra, mit érzett, amikor bejelentették, hogy a női kenu is szerepel a tokiói játékok műsorán?
– Éppen kondiedzéshez készülődtünk. Az edzőnk, Szabados Krisztián közölte velünk a jó hírt, hozzátéve, ennek megfelelően emelgessük a súlyokat…

– Tavasszal verhetetlen volt a világkupaversenyeken, idehaza a válogatókon is folytatta a jó szereplését, majd első felnőttvilágversenyén, a plovdivi Európa-bajnokságon mindjárt aranyéremmel mutatkozott be kenu kettes ötszáz méteren Takács Kincső társaként. Minek köszönhetően robbant be éppen idén a mezőnybe?
– Már az elmúlt években is ott toporogtam a legjobbak mögött. Talán már tavaly is kijöhetett volna a lépés, de másfél éve, télen síbalesetet szenvedtem, elszakadt a térdemben a keresztszalag. Az edzőm el is tiltott mindenféle téli és extrém sportágtól. Idén szerencsére semmi sem hátráltatta a felkészülésemet.

– A világkupákon és a válogatókon kétszázon, ötszázon, egyesben, kettesben, minden távon jól szerepelt. A világbajnokságon miért éri be csupán a C–2 500-zal?
– A C–1 200 és a C–2 500 szerepel az olimpiai programban, ez a két szám a legfontosabb. Úgy érzem, nekem a kétszáz méter kicsit rövid, az ötszáz jobban fekszik, ezért az ötszáz párosra összpontosítok. Ha azt jól megoldjuk, szemernyi hiányérzetem sem lesz.

– Eb-győztesekként favoritként állnak rajthoz a vb-n Racicében, ugye?
– Igen, de a fehéroroszokkal biztosan keményen meg kell küzdenünk. S jók a kanadai Vincent nővérek is, igaz, hátrányuk, hogy egy oldalon eveznek. Mindketten kormányoznak, de így azért tényleg nehéz jól haladni.

– A vb-t követő országos bajnokságon többen készülnek meglepetéssel. Ön is?
– Igen, betérdelek a négyesbe a fiúk közé ezer méteren. Régi álmom válik ezzel valóra, egy hajóban evezhetek az öcsémmel.

(magyaridok.hu / Novák Miklós)