Kovács László: Dujsebajevet néhányan félreinformálták!
Éppen egy emeletnyi különbség volt a svéd és a magyar válogatott között. Fotó: Róth Tamás
A meglehetősen megtépázott magyar férfi kézilabda válogatott számára véget ért a lengyelországi Európa-bajnokság. A kellemetlen értékelés feladatát ezúttal is elvállalta Kovács László európai mesteredző.
– Hogyan értékeli a magyar együttes szereplését?
„Sajnálatos, hogy Dujsebajevet néhányan félreinformálták! Az igazság az, hogy ezzel a jelenlegi felkészültségű gárdával érdemben jobb eredményt nem lehetett volna elérni. Annak ellenére sem, hogy Lékai Máténak mindenképpen ott lett volna a helye a csapatban. Hangsúlyozom, nem a játékosok képességeivel van a baj, hanem a Magyarországon uralkodó felkészítési elvekkel. Az a munka ugyanis, ami itthon elég a bajnokságban való helytálláshoz, az messze nem elég a nemzetközi színtéren.”
– Dujsebajev amikor elvállalta a válogatottat, hatalmas elánnal látott munkához, de ez sem volt elég…
„Az ő sportolói majd később edzői tevékenységéről csak felsőfokon lehet beszélni, ezt előre kell bocsátani. Ő, aki ezen az iskolám nőtt föl, máe eégwen túllépett rajta. azt viszont nem tudtas, higy mi még mindig ott tartunk. Leginkább maradt egy statikus hatosfal, s mögötte egy jobban vagy gyengébben védő kapus. Mi ezt játszottuk az Eb-n is, a világ pillanatnyi legjobbjai pedig óriási lábmunkán alapuló, nyitottabb védekezési formációkat vonultattak fel, a támadásokban pedig az egyes egyének sokkal több lehetőséget kaptak, mint például a mieink.”
– Akkor most jó vagy rossz, amit Dujsebajev meg akar honosítani?
„Nem az ő elképzeléseivel van a baj, hanem azzal, hogy a kiszemelt játékosok egyszerűen nem alkalmasak az általa elképzelt rendszerben történő megfelelésre. Elsősorban a fizikai képességek hiánya miatt, de azért is, mert a mieink által tanult technikai elemek sem felelnek meg a mai modern és eredményes kézilabdázás követelményeinek. Tehát elsősorban fizikailag kellene sokkal többet vállalni a felkészülés során, s csak azután jöhetnek a technikai elemek, amikor megvan a megfelelő erőállapot azok végrehajtásához. Azért két példát is mondanék a fentiek alátámasztására. A 34 éves Momir Ilics és a már a 37. évében járó Renato Sulic azért is tud meccsről meccsre extrát produkálni a Veszprémben, mert az egyéni edzéstervük alapján jóval többet fordítana az erőállapotuk megtartására, illetve fejlesztésére, mint csapattársaik!”
– De ha a spanyolok ellen sokáig nyerhetőnek tűnt összecsapás magyar sikert hoz, egészen más lehetett volna a végkifejlet…
„Vagy ha már az oroszok ellen nyerünk? Ezek mind feltételes módban értendő változatok. Az oroszok sokkal jobbak voltak, mint fél évvel korábban, azért is, mert visszavettek a fiatalításból. A spanyolok pedig túl passzívan védekeztek, szabadon hagyták lőni Nagy Lászlót, aki kilencből kilencszer be is talált. A svédeknél viszont egészen más, komoly lábmunkára alapozott, sokmozgásos védekezéssel találkoztunk és ez ellen bizony elfogyott a tudományunk. A hiányos alapok miatt a társas kapcsolatok lényegesen lassabban mentek végbe, mintsem azok eredményesek lehettek volna.”
– Egy szerény győzelmet követően ötször is vereséget szenvedett nemzeti együttesünk. Ön tud receptet adni, mit kellene tenni ahhoz, amennyiben valóban ott szeretnénk lenni a világ élvonalában?
„Sok év óta ismerem valamennyi korosztály játékosait, hiszen számolatlanul nézem meg a bajnoki és a nemzetközi találkozókat, de még az edzőmeccseket is. Túl a fizikai alapok megerősítésének elengedhetetlen voltán, az edzések technikai részletei is jelentős változtatásokat igényelnének. Akik figyelték ezt a sorozatot, pontosan tudják, miről beszélek. Olyan változtatásokról van szó, amelyek elkerülhetetlenek, és amelyek nem máról holnapra hoznak sikereket. A norvég és a horvát válogatott teljesítménye különösen jó példa mindarra, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Álmodozások, nosztalgiázások, meg focizgatások helyett végre el kellene kezdeni igen keményen dolgozni” – fejezte be rövid értékelését Kovács László.
