Kovács László: erő, gyorsaság, állóképesség! (2. rész)

Shares

Kovács László szemüveggel, 440

Egy nappal korábban közöltük a magyar kézilabdázás egyik legmarkánsabb egyéniségével, Kovács Lászlóval folytatott beszélgetésünk első részét. Odáig jutottunk, hogy a Budapesti Honvéd férfi csapatával sorozatban nyerte a magyar bajnokságokat. Innen folytatjuk.

  

Kenyeres József, Kovács Péter, 440

Két régi hacostárs: Kenyeres József és Kovács Péter (Fotók: JochaPress.hu)

– Kik voltak ennek az időszaknak a vezéregyéniségei a Honvédban? 

– Kovács Péter, Kenyeres Jóska és hozták Őri Pétert, aki a Vasas kiválósága volt. Edzői pályafutásom során nála soha intelligensebb játékossal nem találkoztam! Hihetetlen nagy esze volt ehhez a játékhoz, de a kemény munkáért ő sem lelkesedett. Én pedig induláskor elmondtam, hogy sok helyen lehet katonáskodni Magyarországon. Aki itt akar maradni, annak az én elveim szerint kell dolgoznia. Voltak, akiket vidékre kellett áthelyeztetnem…Hogy a kemény munkával és az egyéni foglalkozásokkal hova lehetett eljutni, arra a legjobb példa Illés Sándor esete. „Guszti” a Ferencvárosban csak a harmadik beálló volt, a Honvédban biztos válogatott és kitűnő emberfogó lett. Ugyancsak pozitív példaként említhetem Somogyi Lászlót, Szőke Pistát, Cseri Pétert, Nagy Róbertet, Danyi Jánost, Kékesi Vilit, Bordás Józsefet  – a teljesség igénye nélkül. Ezek az emberek elsősorban azért lettek jó NB I-es vagy éppen válogatott játékosok, mert sokkal többet edzettek, mint a más klubokban készülők. Ezért történhetett meg az sorozatban, hogy az ellenfelek az utolsó tíz percekben már nem tudták tartani ellenünk az egyensúlyt. Erő, állóképesség, gyorsaság – ezek nélkül nem lehet a komoly siker reményében kézilabdázni.

 – 1982-ben Európa legjobb csapata lett a Honvéd a BEK-döntő megnyerésével. Ön ekkor köszönt el a piros-fehérektől és lett a válogatott kapitánya.

– 1983-ban Amszterdamban az NSZK legjobbjaival szemben kiharcoltuk az 1984-es olimpián való részvétel jogát, amitől azután Csernyenko elvtárs megfosztott bennünket. Ez életem nagy csalódása, amely mindmáig szomorúsággal tölt el, hiszen egy olimpián részt venni, az semmi máshoz nem hasonlítható élmény lett volna. Egyébként a legjobbak között ugyanazokkal az elvekkel folytattam a munkát, mint a Honvédban és el is értük, hogy a Szovjetunión kívül mindenki ellen képesek voltunk nyerni.

Kovács Péter súlyzóval, 440

 – Ebben az időszakban Kovács Péter abszolút vezéregyéniség volt.

– Pedig évekkel korábban több edzőkolléga is csak legyintett, mondván: ebből az ügyetlen, nagyra nőtt gyerekből ugyan soha nem lesz komoly játékos. Péter viszont hihetetlen szorgalommal és precizitással végezte a dolgát, minden edzésről jegyzeteket írt, az eredmény pedig nem maradt el. Ő az erősítésben is az élen haladt. El is érte, hogy a vékonyka, 55 kilós fekve nyomásról jóval száz kiló fölé kerüljön.

– 1985-ben, fél évvel a svájci világbajnokság előtt Ön Kuvaitban vállalt munkát.

– Hihetetlenül megviselt a tőlünk elrabolt olimpiai részvétel lehetősége, amelynek szavazásán egyetlen ember, a kézilabda szövetség delegáltja, Jacsó Pista bácsi mert a távolmaradás ellen szavazni! Korábbi kuvaiti tanítványaim már 1970-től állandóan hívogattak. Rosszkedvemet fokozta, hogy az 1985-ös, norvégiai B-világbajnokságon mindenkit legyőztünk, egyetlen vereségünkkel csak ötödikek lettünk. Minden összejött és ekkor elfogadtam az invitálást. 1985 és 1999 között zömmel külföldön dolgoztam. Ám sem Kuvaitban, sem Németországban, sem Ausztriában nem dolgozhattam a saját elképzeléseim szerint. Mindenhol volt legalább egy, befolyásos személy, aki minduntalan bele akart beszélni a dolgomba…Az utolsó szakmai élményt a 2003-as női junior Vb jelentette számomra.

 – Azért ne felejtsük el, hogy 1993-ban Ön másodszor is megkapta a felnőtt férfiválogatottat.

– Minden játékossal elbeszélgettem, majd közöltem a szövetség vezetőivel: csak akkor vállalom, ha a korábban beígért pénzeket kifizetik. Kifizették! Ezek után többen – Perger Zsolt, Török Lajos, Igor Zubjuk – lemondták a válogatottságot (magyarul: cserben hagytak), Zsitnyikovot pedig Hajnal Csaba hazaküldte családlátogatásra. Végül Marosi László is visszalépett, ráadásul Zsigmond György megsérült, így a  fiatal, rutintalan Mezei Ricsivel, mint egyetlen beállóval kellett kimennünk a svédországi Vb-re. A legjobban Zsitnyikov hiányzott, mivel ő Csoknyaival kitűnő védekező párost alkotott és támadásban is rendre 5-6 gólokat lőtt. Végül a 9. helyen végeztünk.

Hajnal Csaba, 440

Hajnal Csaba vb-edzőtábor helyett 21 napra elengedte Zsitnyikovot

 – Az utolsó, szép emléket, a női junior Vb Macedóniában megszerzett ezüstérmét megelőzően volt még egy „kanyarja” Veszprémben is.    

– Ne is beszéljünk róla! A hét szűk esztendőnél is sokkal szerényebbek voltak a körülmények. A csapat teljesen szétesőben volt, én pedig hiába könyörögtem Hajnal Csabának, hogy legalább egy kapust hozzanak, nem értem el semmit. Éles Jóska pedig már a kezdés előtt közölte, hogy ha nem lesz foci, a tanár úr ugyanúgy meg fog bukni, mint előtte a Kocsis Pál! Így is lett, végigszenvedtem azt az évet, hogy azután csak ámuljak és bámuljak azon a bevásárlás sorozaton, amelyet az elköszönésemet követően rendeztek utódom, a horvát Zdravko Zovko tiszteletére. Ekkor már lett pénz, szinte számolatlanul…

 – Ön pedig kiszállt ebből a vonalból és a MOB megbízását elfogadva, a férfi és női utánpótlás hátországának szakmai ellenőrérzésével és támogatásával foglalkozott.

– Egyetlen sikert sem vindikálnék magamnak, ám az tény, hogy a női korosztályos válogatottak számos alkalommal végeztek az aktuális világversenyek dobogóján, a férfiaknál pedig különös örömömre Gyurka János az ifiket Vb-ezüstéremig vezette. Rengeteget látogattam a klubokat és a válogatottakat egyaránt, s ugyanezt tettem a mérkőzéseikkel is. Jót tsz a lelkemnek, hogy az edzőkollégák döntő többségével jó a kapcsolatom és szívesen veszik, ha elmondom a véleményemet. Ezt a tevékenységemet a 2017-es évtől a kézilabda szövetség megbízása alapján folytathatom.

 – A magyar kézilabdázás jelenét és jövőjét mennyiben befolyásolhatja a Nemzeti Kézilabda Akadémián elkezdett komoly munka?

– Örömmel látom, hogy több klubban – a férfiaknál például Balatonfüreden vagy Veszprémben – hasonlóan komoly munka folyik, mint a NEKÁ-ban, ahol a feltételek minden klubénál jobbak. Ráadásul a gyerekek sehol máshol nem tudnak naponta háromszor edzeni, csak a NEKA keretei között. Hasonlóan jók a benyomásaim a lányokkal kapcsolatosan is.

Ligetvári Patrik hét gólt szerzett Budakalászon

 – Mit gondol a tanár úr? Lát arra esélyt, hogy ez a szisztematikus munka olyannyira gyümölcsöző lesz a következő években, hogy a felnövekvő, új generáció tagjai legalább fékezhetik a külföldi játékosok beözönlését?

– Köszönöm ezt a kérdést, mert remélem, azokhoz is eljut a véleményem, akik egyébként nem ismerik az ide vágó gondolataimat. Mondanék is egy nevet: Ligetvári Patrik. Ő például rövid idő alatt hihetetlen mértékű fejlődésem ment keresztül az által, hogy a Veszprémben nemzetközi erőpróbákon is játéklehetőséget kapott. Vagy egy Bodó Ricsi, egy Bánhidi Bence, vagy a Győri Mátyás, ha megkapják a lehetőséget, élnek is vele. Régi igazság, edzésen nem lehet megtanulni igazán jól játszani. Ahhoz versenyszituációra van szükség. Az lenne az igazi, ha legalább a hazai bajnoki találkozókon nem az agyonhajszolt világsztárokkal akarnák megnyerni az ütközeteket. Elvégre nekik úgyis a BL-ben a helytállás, az ottani minél jobb eredmény elérése az igazi céljuk. Azokat a meccseket pedig, amelyeket a zömmel magyar fiatalokból összeállított csapatok tudnának hozni, azokat rájuk kellene bízni. Ha ez a tendencia mindinkább gyakorlatba jön, akkor lesz magyar utánpótlás!

(JochaPress.hu / Jocha Károly)