Kovács Péter: aligha leszek még egyszer edző!
Huszonnégy órán belül két, lehangoló élményben volt részem. Ma délelőtt sűrűn lakott, budai utcákon öt kilométert autóztam lépésben, s mindösszesen tizenegy, piros-fehér-zöld zászlót számláltam. Március 15-ről eddig azt hittem, ez a nap Magyarország pártállásoktól független ünnepe… A másik negatívum Kovács Péter menesztése a Vasas női kézilabdázóitól. Mivel sportnapilap vagyunk, ezért ez utóbbi témával szeretnék kicsit bővebben foglalkozni.
Voltak-e bármilyen mozgások a kulisszák mögött – erről fogalmam sincsen, e dolgok kiderítése másokra vár. Kovács Péterről meg csak annyit, hogy az ő kivételes játékos pályafutását követően edzőként elért sikereiről a róla irkálók következetesen igyekeznek elfeledkezni. Pedig junior női válogatottunkat 2002-ben ő vezette világbajnoki ezüstéremig úgy, hogy a nagyon erős oroszoktól is csak mindössze két góllal kaptak ki.
A Szeged férfi kézilabdázóinál három évet töltött el, s ez idő alatt három, szoros második hely mellett egyszer a Magyar Kupát is haza tudta vinni játékosaival. Szerződését csak azért nem hosszabbították meg, mert az akkori vezetés egy évben bajnoki- és kupagyőzelmet akart írásba foglaltani. Egészen biztosan számosan a helyében aláírták volna, s legfeljebb nem sikerül… Ő viszont korrekt maradt és ezt a lehetőséget elhárítva, távozott.
A Dunaferr nőknél úgy lett harmadik, hogy érkezése előtt már öten eltávoztak, tehát gyengébb kerettel vághatott neki a szezonnak, mint az előző év Dunaferrje.
Persze tudom és várom az okos közbeszólásokat. Meg is válaszolom, legjobb tudásom szerint. Azt mondják erre Kovács ellenzői, hogy harmadik lett és mégis felbontották vele az eredetileg három évre kötött szerződést. Válaszom: a legfőbb ok az volt, hogy Kovácsnál keményen kellett dolgozni, keményebben, mint ahogy általában szokás volt. Néhány meghatározó játékos fel is kereste a döntéshozókat és elpanaszolta, hogy ők bizony nem akarnak ennyit dolgozni. „Természetesen” a vezetők a hölgyek mellé álltak, Kovács pedig repült – ahogy kell. Az ugyancsak természetes, hogy a hoppon maradt edző a bírósági döntés ellenére egyetlen fillért sem kapott, mert közben néhány betűt megváltoztattak a klub nevében.
Voltak persze rosszabb évei is ennek a kivételes szorgalmú játékosnak az edzői pályafutása során. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) és az Európai Kézilabda Szövetség(EHF) viszont immár évtizedek óta igényt tart Kovács Péter ezeken a fórumokon érdekes módon elismert szaktudására. Közben Törökországban volt évekig szakmai igazgató, majd Romániában bukott egy nagyot, mert nem volt hajlandó belemenni, hogy a Valceát irányító, akkor még mindössze 23 éves Cristina Neagu őt is dirigálja…
Ilyen elvekkel nyilvánvaló, hogy nehéz az edzői pályán maradni. Ezért is történhetett meg, hogy a sokkal többre hivatott szakember elvállalta a második vonalban szerénykedő, egykor a világ legjobb klubjai közé tartozott Vasas SC női csapatát. Nagy küzdelemben sikerült feljutniuk az NB I-be, de Kovács folyamatosan hangoztatta, hogy az amatőr, igen lelkes társaság aligha lesz képes tartani a lépést a másodvonalnál sokkal erősebb csapatokkal.
Az angyalföldiek klubvezetése – elsősorban persze Markovits László elnök – nem sokat tett azért, hogy a Vasas nőknek reális esélyük lehessen a további javulásra, a biztos bennmaradásra. Kovács Péter pedig lelkesen folytatta, mindent igyekezett bevetni, hogy a behatárolt képességű garnitúrából minél többet kihozzon. 2017 novemberében Markovits László még azt mondta neki, hogy mivel emberileg és szakmailag is kifogástalan minősítést érdemel, ezért egy héten belül hosszabbítsák meg a szerződését. Három hét múlva újabb biztatás hangzott el, majd utána hosszú csend következett. Egészen a mostani bejelentésig.
A történteket követően megkerestem Kovács Pétert, aki röviden a következőket mondta:
– A nyulat csak akkor lehet kivarázsolni a kalapból, ha az benne van. Márpedig a Vasas állományában nincsenek ilyen nyuszik. Egyébként én lennék a legboldogabb, ha a Vasas benn tudna maradni, de véleményem szerint ez az állomány nem alkalmas a tartós élvonalbeli szereplésre.
Markovits László minden felelősséget magára vállat a most meghozott döntéssel kapcsolatosan. Többek között ezt mondta: „Továbbra is azon leszünk, hogy a régi-új edzőnk és a csapat számára minden feltétel biztosítva legyen a bennmaradás kivívásához. A döntéstől függetlenül szeretném megköszönni Kovács Péter bő egy éves munkáját, hiszen ne feledjük, hogy vele jutottunk fel az élvonalba.”
Hogy mit ért az elnök a „minden feltétel” szavak alatt, azt nem részletezte. Szerény véleményem szerint már tavaly nyáron – akár az „agyonpénzelt” labdarúgók kerete terhére is! – kellett volna hoznia a nők közé legalább két, valódi erősítést jelentő, gólerős játékost. Ezt a szakosztály tradíciói alapján megérdemelte volna, ha valóban ismét komoly csapatot akarnak Angyalföldön. És akkor egészen más munkát várhattak volna Kovács Pétertől is.
S még csak annyit: Kovács Péter közölte: aligha lesz többet edző, jövőre nyugdíjba megy.
Ilyen gazdag a magyar kézilabdázás…
(jochapress / Jocha Károly)
