Kovács Péter: Dujsebajev sem tud csodát csinálni!

Ez igen gyenge produkció volt – írja az egyik kedves levelezőm a facebookon a magyar-lengyel férfi kézilabda mérkőzésről és sajnos, ezzel a tömör megállapítással nehéz vitába szállni. Ezek után kettőzött kíváncsisággal hívtam fel állandó szakértőnket, az Évszázad Magyar Kézilabdázóját, az edzőségtől Vetési Iván MKSZ elnök által méltatlanul eltiltott kiválóságot, Kovács Pétert: ugyan ő mit és hogyan látott a háromnapos nemzetközi kézilabda tornán?

„Már megelőzően teljesen K.O. voltam attól, amit számos újságcikkben kénytelen voltam olvasni” – így a klubhűségből is példát mutatott egykori világválogatott, aki annak idején egyetlen klubban, a Budapesti Honvédban játszott. „A tollforgatók ugyanis arról akartak meggyőzni, hogy Dujsebajev valami teljesen újat hoz, minden el van intézve. Tisztelem-becsülöm Dujsebajevet mint játékost és mint edzőt egyaránt, de csodát tenni ő sem képes. Márpedig ő egyfajta Rodolfóként van megjelenítve a magyar sajtóban, amivel párhuzamosan adódik a logikus következtetés: a magyar edzők ezekhez a spanyol mágusokhoz viszonyítva egy pohár vizet sem érnek. A spanyol vendégek pedig megtanítanak minket arra, mi is az a kézilabda!”

– Végül is az igaz, hogy Dujsebajev ahol eddig edzőként megfordult, mindig sikeres volt…

„Igen, ez tény. De egészen más a Ciudad Realnál, majd az Atleticonál, legutóbb pedig a lengyel Kielcénél mágusnak lenni, mint a jelenlegi magyar válogatottnál. De vehetjük példaként a Veszprém, a Szeged férfi és a Győr női együtteseit, ott is egészen más lenne a helyzet, ha „lecsupaszítanánk” a kereteket és csak a magyarok állnának az edzők rendelkezésére. Szóval megy a „parasztvakítás”, a tényekről pedig mindenki igyekszik elfeledkezni.”

– Feltehetően Dujsebajevnél is kezd derengeni, s rájön arra is, mi valójában a magyar valóság?

„Lehet, de hogy mennyire a korábbi beidegződések szerint dolgozik, arra a legjobb példa, ahogyan a cseréket végrehajtotta. Csak arról feledkezik meg, hogy nálunk nincsenek egyenértékű cseresorok. S hogy valamit a most lezajlott, háromnapos tornáról is mondjak, a spanyolok elleni meccs volt még leginkább „eladható”. Ehhez az is kellett, hogy a spanyolok gyakorlatilag ütközések nélkül játszották végig a 60 percet. A lengyelek elleni erőpróba sokkal többet megmutatott válogatottunk valós helyzetéről – meg is kaptuk a kemény kioktatást tőlük. Ráadásul ország-világ láthatta, hogy ez a magyar csapat távol állt attól, hogy valóban megfeszüljön az elérhető optimális eredményért. Ami pedig a norvégokkal volt ütközetet illeti, papíron szépnek tűnhet, hogy csak kettővel kaptunk ki. Azt viszont sehol nem lehet olvasni, hogy ez a norvég válogatott leginkább az északiak B-csapatával volt egyenlő.”

– Azért valami jót csak látott?

„Igen, elsősorban Bodó Richárdot kell megemlítenem, akinek gólerőssége szép jövőt ígér. Egyértelműen csak őt dicsérhetem. Ami viszont markánsan látható volt: a védekezésünk alapvetően hibás  volt, e éren gyökeres változásokra lesz szükség. Az is egyértelmű, hogy Mikler Roland mögött nincs hasonló, nemzetközi mércével is mérhető kapusunk. Ami még pozitívum, az Szöllősi Balázs ígéretes játéka. A füredi kézilabdázónak – amennyiben így folytatja – biztos helye lehet a nemzeti együttesben.”