Kovács Pétert „erkölcsileg kifizették!”
Okkal-ok nélkül, rengeteg évfordulóról megemlékezünk. Közben egykori világklasszis sportolókat szóra sem méltat a magyar sportsajtó. Pedig Kovács Péter kézilabdázó nem akárki volt a magyar sportéletben. A legnagyobb csendben ünnepelte a közelmúltban 60. születésnapját – kapott egy képeslapot a szövetség emlékbizottságától. Úgy látszik, ennyit érdemelt.
Pedig a kizárólag a Budapesti Honvédban sportolt Kovács a legnagyobbak közül való volt. Hatszoros magyar bajnok, a Honvéddal a BL jogelődjét, a BEK-et is megnyerte a Kovács László irányította társaság. Komoly érdemei vannak az 1986-os világbajnoki ezüstérem megszerzésében. Játszott három olimpián, nyolc évet a német Bundesligában, ahol a Grosswallstadttal bajnok is lett. Négyszer hívták be az IHF (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) hivatalos világválogatottjába.
Kovács Péterrel az oroszok ellen megnyert két Eb-selejtező adta az apropót a beszélgetésre.
„A világ nem áll meg, de azért jó jött volna 1-2 fokkal magasabbról is néhány gratuláló mondat” – vallotta be a Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozó Kovács. „Még 1995-ben, 40 éves koromban is rávettek, hogy álljak vissza a válogatottba, mert a sportág érdeke ezt kívánja. Amikor hazajöttünk, azzal vonták vissza a már nekem ígért férfi válogatott kapitányi megbízatásomat, hogy nem lehetek főnöke azoknak, akikkel tegnap még együtt játszottam.”
– Rekorderként 323-szor szerepelt a nemzeti együttesben, utoljára Izlandon lépett pályára. A kapitányi hitegetések egyébként már korábban kezdődtek.
„1990-ben az akkori szakmai alelnök, Vass Károly kijelentette: meg van oldva a kapitánykérdés, jön haza Kovács Péter. Azután sem akkor sem később nem értem oda. Utoljára 2011-ben Vetési Iván adott rá kezet, majd négy nappal később már Karl-Erik Böhnt iktatták be a női válogatott élére.”
– Talán az edzői előéletét nem tartották megfelelőnek?
„Ugyan kérem! Nyolc évig voltam a szövetség szakmai igazgatója, számos sikert értem el. A női junior válogatottal Európa-, majd világbajnoki ezüstérmet szereztünk. A Szegeddel volt három, csodás évem. A második helyek mellett egyszer elvittük a Veszprém elől a Magyar Kupát. Dunaújvárosban bronzérmet szereztünk, majd három évig a török szövetség szakmai igazgatója is lehettem.”
– A sztárcsapatok egyikénél, a román Valceánál viszont megbuktatták…
„Neagu érdeme. Egy alkalommal keményen leteremtettem, miután meg sem próbált visszafutni egy támadásunkat követően. Mivel épp abban az évben járt le a szerződése, a három kikötésének egyike az volt, hogy engem küldjenek el. A tavalyi BL-döntőben, a Papp László Arénában Ioan Gavrilescu, a klub 23 évig volt elnöke megkeresett és közölte: utólag is nagyon sajnálja a történteket, mert szerinte én voltam a klub valaha volt legjobb edzője. Bár Neagu maradásáért engem beáldoztak, utólag mégis nagyon örültem ennek az „erkölcsi kifizetésnek.”
– A 2013-as esztendő élete legsötétebb éve volt…
„A férfi ifjúsági válogatott vezetésemmel a 10. helyen végzett a hazai rendezésű világbajnokságon. Vetési Iván akkori elnök kategorikusan eltiltott az edzői munkától. Az idő engem igazolt: ez az évjárat gyenge alapanyagot kínált. 2014-ben Eb-9. hely következett, ez év januárjában pedig ugyanaz a korosztály Csoknyai István irányításával már a selejtezőben elbukott Hollandia ellen, s így ki sem jutott a brazíliai világbajnokságra.”
– Így történhet meg, hogy itthon tétlenségre van kárhoztatva, miközben a Nemzetközi (IHF) és az Európai (EHF) kézilabda szövetség évek óta folyamatosan igényt tart a munkájára.
„Nemzetközi fukcióim révén tanácskozási joggal hivatalos vagyok a hazai szövetség elnökségi üléseire. Vetési úrnál ez teljességgel értelmetlenné vált, az új vezetésnél viszont megint igyekszem ott lenni, ha éppen nem vagyok külföldön. Hátha meghallgatják olykor az én véleményemet is.”
– A magyar kézilabdázás jelenét miként látja?
„Jól jött ez a kettős győzelem az oroszok ellen! Más kérdés, mire juthatunk a januári Európa-bajnokságon, ahonnan roppant nehéz a kijutás az olimpiára. Ami a hazai viszonyokat illeti, a magyar edzők szép lassan feleslegessé válnak. A külföldiek ugyanis – és nem csak a legszűkebb élvonalban! – egyre több csapat kispadját foglalják el. Emlékszem, vagy harminc éve a spanyol edzők megállapodtak, hogy oda bizony egyetlen külföldi se jöjjön! El is érték, amit akartak! Nálunk viszont lassan már szentté avatják a külföldi szakembereket. Egyszer mondtam valakinek, szeretném látni, a komlói férfiaknál vagy a békéscsabai nőknél mit érnek el az élklubok mesterei, akiknek olyan játékosállományok vannak a kezeikben, hogy azokat szinte lehetetlen elrontani.”
– Kartávolságnyira vagyunk a női kézilabdázás nagy ünnepnapjaitól, a Papp László Arénában esedékes BL-négyes döntőtől, amelyre magyar részvevő nélkül kerül sor.
„Anyagilag és szakmailag is hatalmas érvágás a Győr kiesése! Az eredeti, „brutális” árakkal még a fél ház is szép lenne. Kíváncsi vagyok, milyen megoldás születik a jegyárakat illetően? Ami pedig a szakmát illeti, jómagam Podgorica-Larvik döntőre számítok.”
