Közvetlenül a világ élmezőnye mögött a magyar vívás
Közvetlenül a világ élmezőnye mögé helyezte a hazai szempontból egy arany- és két bronzéremmel zárult budapesti világbajnokság után a magyar vívást a sportági szövetség szakmai alelnöke, aki szerint egyes szakágak az élmezőnyhöz tartoznak, másokban viszont van lemaradás.
Szlovenszky Lajos szerint a vb-rendezésben mindenki megpróbálta a maximumot nyújtani, és ahogy az a hazai világversenyeken általában lenni szokott, most is sok volt a segítő kéz, néha talán több is a kelleténél. Emlékeztetett rá, hogy a fantasztikus közönség folyamatosan biztatta a magyar versenyzőket, amihez – mint megjegyezte – ők nincsenek úgy hozzászokva, mint a nagy vívónemzetek – az olasz, a francia vagy a német – képviselői.
„Volt, akit segített a nézők hangos buzdítása, mást viszont nyomasztott. Itthon legutóbb az 1991-es budapesti világbajnokságon, illetve a régi kard Világkupa-versenyeken tapasztaltam hasonló szurkolást” – mondta Szlovenszky Lajos.
A szakmai értékelést azzal kezdte, hogy a külföldi csapatokon érződik a fiatalítás, amit már az eredményes riói olimpiai szereplés érdekében kezdtek el. A jövő csapatának építése miatt teljesítettek ezúttal halványabban például a franciák, míg a hozzájuk hasonlóan hagyományosan jó oroszok és olaszok azért most is hozták a formájukat.
„Ahol muszáj, nekünk is fiatalítanunk kell. Persze az eredményesség nem korfüggő, hiszen a férfi párbajtőrcsapat egységet alkotva harmincon túliakkal is képes volt a csúcsra jutni”
A szakmai alelnök a személyes értékelést a szakági vezetőkre hagyta, ugyanakkor kiemelte a negyeddöntőben egy tussal elbukott kardozó Szatmári Andrást, akinek a felnőtt mezőnyben mostanáig nem volt kiemelkedő eredménye. Ugyancsak elismerően szólt egy másik fiatalról, a szintén kardozó s ugyancsak a negyeddöntőig jutott Várhelyi Annáról, aki a későbbi győztestől kapott ki.
Mindehhez hozzátette, hogy a férfi párbajtőrcsapatot nem szükséges külön dicsérni, produkciója önmagáért beszél, tagjainak fegyelmezettsége, vívása pedig mindenki számára példát kell hogy mutasson.
Nagyszerű teljesítményként értékelte, hogy a kardozó Szilágyi Áron itthon vb-bronzot tudott nyerni azzal a teherrel, amelyet az olimpiai diadalából fakadó esélyesség jelentett a számára
„Ráadásul nemcsak most szerepelt jól, hanem egész évben szállította az eredményeket”
Szlovenszky Lajos kiemelte, hogy ahol vereséget szenvedtek a magyar versenyzők, tisztességes küzdelemben maradtak alul, a hozzáállással, küzdőszellemmel nem volt gond. Véleménye szerint bevált az új szisztéma, vagyis hogy fegyvernemi vezetőedzők állnak a szakágak élén, mert így mindenkinek megvan a maga felelőssége.
A jövőről szólva kiemelte, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fiatalok nevelésére, a bázisok, főként a vidéki műhelyek kialakítására, illetve megerősítésére. Példaként hozta fel Tapolcát, ahonnan az aranyérmes párbajtőrcsapat két tagja, Boczkó Gábor és Rédli András indult.
A Syma Csarnokba minden döntős napon szép számú közönség látogatott ki. A legtöbben a férfi kardozók múlt szerdai egyéni küzdelmeire voltak kíváncsiak. Akkor több mint négyezren szurkoltak a lelátókon, de majdnem ennyien látták testközelből a férfi párbajtőrözők vasárnapi világbajnoki győzelmét, amely 2007 óta az első magyar vb-diadal volt.
MTI
