Kudarc volt a szegedi vízilabdázás elmúlt három éve!

Búcsút int a medencének dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok vízilabdázó. A válogatottságtól már a pekingi olimpia után elköszönt, most a Diapolo-Szegednél is abbahagyja a játékot. A július 14. és 27. között tartandó margitszigeti vízilabda EB-n sportdiplomáciai szerepe lesz.

– Papesz végleg kiszáll a vízből?

„Elérkezett az idő. Harminckilenc éves koromig játszottam. Húszévesen nem álmodtam ilyen hosszú és sikeres pályafutásról. Biztos hiányozni fog, de meg kell találni azokat a feladatokat, amiben az örömömet, motivációmat, céljaimat megtalálom.”

– Igaz-e hogy szakmai igazgatóként folytatod tovább, s Varga Péter lesz az edző Szegeden?

„Ez a felállás nem csak Szegeden, hanem azon kívül is szimpatikusnak tűnhet, ami hosszabb távon sikeres jövővel kecsegtet.”

– Ez a poszt megfelel annak a nyilatkozatodnak, hogy kevésbé szeretnél edző lenni, mint inkább sportvezető, sportdiplomata?

„Teljesen egyezik. Sokan számítottak arra, hogy én leszek az edző, de mivel a fő cél továbbra sem az, ezért nem is indultam az edzősködés felé. Most van itt a lehetőség, hogy egy másik irányba elinduljak. Akarattal, pszichikummal, erővel bírnám még, de eddig tartott. Egyébként az idei év kicsit elvette a kedvem az aktív játéktól.”

– Konkrétan mi vette el a kedved?       

„Szegeden három évvel ezelőtt történt egy váltás, és a klub sok mindent megtett azért, hogy a bajnoki bronzérmes csapatból magyar bajnok legyen. Igaz, hogy nyertünk három Magyar Kupát,  de nem ez volt a fő cél. Ha a négy-öt évvel ezelőtti játékosállományt összehasonlítjuk a mostanival, akkor a jelenlegi kétszer jobb, és ennek ellenére nem jutottunk bajnoki döntőbe. Tavaly inkább a saját hibánkból, idén pedig a körülmények áldozatai voltunk a betegségek és a sérülések miatt. És két elődöntőből egyet sem sikerült megnyernünk, amit kudarcnak kell értékelni.”

– Fölkészültél arra, mi vár rád? Fölmérted, hogy száz százalékig ezt vállalod?

„Csak menet közben fog kiderülni. A puding próbája az evés lesz. Nyilván kikerülni egy olyan közegből, ahol harminc évig voltam, nehéz. Biztos, hogy más lesz, új lesz, bele kell tanulni, de az a rutin,   amit a vízben szereztem, ott is segíteni fog.”

– A vízilabdás Molnár Tamáshoz képest tudsz-e majd a hétköznapokban ugyanakkora kaliberré válni?

„Az hogy a vízben milyen játékos valaki, elsősorban önmagának köszönhető. A tehetségének, a befektetett munkájának, a türelmének, az alázatának. Szerencsémre, az én generációmban olyan sok jó játékos jött össze, hogy azt a csapatot alkottuk, amely tíz éven keresztül gyakorlatilag megnyert mindent. Ezek a sportsikerek nekem előnyt jelentenek. Ezt tudni kell kamatoztatnom. Majd eldől, hogy a vízilabdázás utáni pályafutásom milyen lesz.”

– Mi lesz a filozófiád szakmai igazgatóként vagy vízen kívüli Molnár Papeszként, ami vezérelni fog innentől kezdve?

„Ezen még nem gondolkodtam. Többnyire jó edzőim voltak, de nekik is voltak hibáik. Ezek is szerepet játszottak abban, hogy most azt mondom, elég. Láttam azokat az erényeket, amelyeket meg kell tartani, és azokat a hibákat, amelyekből tanulni kell. Most úgy látszik, a szegedi vízilabda biztos lábakon áll. Új időszak következik. Az elmúlt hét évben nagy erény volt az utánpótlás, ahonnan többen válogatottá lettek. Jelen pillanatban viszont csak egy főt tudok említeni, aki idáig jutott. A cél: egységes szerkezetben építeni a szegedi vízilabdát, hogy az utánpótlásban részvevő fiatal lássa a jövőjét. Tudja, hogy számítunk rá. Szeretnénk olyan élettapasztalattal elindítani a fiatalokat, amire egész életükben büszkék lehetnek. Meggyőződésem, hogy aki sportoló, az sikeresebb a tanulásban is. Világunk legnagyobb problémáira is választ kap. A MOB „Sportolók a drog ellen” egyesületének elnökeként kijelenthetem, hogy egy sportegyesülethez tartozni, sportolni, a mai világban nagyon fontos azért is, hogy elkerülje a fiatal a lejtőre jutást.”

– Csak a munkában hiszel. Szakmai igazgatóként azonban azt is el kell érned, hogy más is így gondolja…

„A tapasztalataimat, az eredményeimet, az abból fakadó, rutint, bölcsességet, át kell adjam. Meg kell győznöm a sportolókat, akikkel együtt dolgozok, hogy eredményt csak úgy lehet elérni, ha a megfelelő mennyiségű munkát mindenki elvégzi. Volt meccsünk, amikor egy góllal nyertünk. Mondhatják azt a kívülállók, hogy szerencsénk volt. Én biztos vagyok abban, hogy azért pattant az a labda befelé a mi hasznunkra, mert mi több munkát tettünk megelőzően abba a mérkőzésbe, mint az ellenfél.”

– A Szeged szakmai igazgatójaként mivel győznéd meg az esetleges szponzorodat, hogy titeket támogasson?

„Annak a sportágnak, amelyben az ország a legjobban csengő eredményeket tudja elérni nemzetközi szinten, amelyek a leginkább kivívják ország-világ figyelmét, amelyek hungaricumokká lettek, azt te, aki tudod támogatni, biztosítsad annak a lehetőségét, hogy ezek így is maradjanak.”

– A kapu előtti kavarodások oroszláncápa-szemlélete a hétköznapjaidat miként jellemzi?

„Szívós Marci az elmúlt két évben csapattársam volt. Az egyik fiamnak a keresztapukája, s ő az egyik legjobb barátom. Sok időt töltöttem vele. Mindenből viccet, versenyt csinálunk. Miután szendvicset eszünk, a szemetet nem dobjuk ki, hanem összegyúrjuk, és a papírgalacsint a vécébe dobáljuk pontokért. Erre még fogadunk is. Ez a versengés a siker záloga a sportban is.”

– Teremteni, alkotni nagyon szeretsz…

„Műszaki szakközépiskolába jártam, tehát nem állok hadilábon a műszaki témákkal. Amit ott elsajátítottam, a hétköznapokon hasznát látom. Villanymotort és transzformátort tekercseltünk, ezért tudok például csillárt és kapcsolót szerelni. Volt egy kutyánk, megnéztem, milyen kutyaházakat lehet kapni. De nem volt megfelelő ár-érték arányú lak. Így ezt a szempontot figyelembe véve, saját kézzel kutyaházat építettem. OSB-lapokat összeraktam, kívülről festett lambériával borítottam. A sátortetőt meg zsindellyel fedtem, belül linóleummal béleltem.”

– A szabadidődet mivel töltöd?

„Szeretek búvárkodni, erre minden évben Máltán adódik lehetőségem. Elleneztem a síelést a sportpályafutásom során, de amikor a gyerekek elkezdtek csúszkálni, én is megtanultam. Annyi áldozatot vállaltam a sportért, hogy ha az a sorsom, hogy ebből bajom lesz, akkor ennyinek bele kell férnie.”

(Forrás: Munkahelyi Módi, fotó: vlv.hu)