Kulcsár Gergely elsősorban Márton Anitára figyel

Kulcsár Gergely, 440

Vácon kezdte versenyzői pályafutását a három olimpiai éremmel is rendelkező gerelyhajító, Kulcsár Gergely,  aki két éve ismét a kedvelt, Duna-menti városban lakik. A jochapress.hu a pénteken kezdődő atlétikai világbajnokság ürügyén kereste meg a 84. évében járó, egykori kiválóságot.

—  Soha nem felejtem el szóba hozni, hogy előbb a kézilabdázás elkötelezettje voltam – így Kulcsár tanár úr, akit sokáig második nevén, Károlynak szólítottak a családban. – Közben elindultam a középiskolások atlétikai versenysorozatán is, ahol sprinterként kezdtem, ugrottam magasba és távolba is, a döntőbe viszont már gerelyhajítóként kerültem be. A Falusi Szpartakiádon gránáthajításban elért 75 méteres dobásomra figyeltek fel igazán.

— Még így sem vezetett egyenes útja a gerelyhajítás felé.

— Vágtázóként irányítottak a Honvédba, de Tompay Olivér később érkezett, mint a dobóedző, Rákhely Gyula, aki azonnal „lefoglalt” engem dobóatlétának.

— A TF-re is  az eredményei miatt vették fel?

— Akkor már a világhírű mesternél, Koltai Jenőnél is „képben” voltam. Az 1957-es diplomaosztás idejére már 66-67 méterig jutottam el. Egy évvel később kivittek a stockholmi Eb-re, ahol meglepetésre bronzérmet szereztem, s ezzel elkezdődött az én harmadik helyeim sorozata, ami csak egyszer szakadt meg. 1960-ban, Rómában és 1968-ban, Mexikóvárosban olimpiai bronzérmeket szereztem, míg 1964-ben ötkarikás ezüstéremmel térhettem haza Tokióból. Harmincnyolc évesen még az 12972-es, müncheni játékokra is kijutottam. Három olimpián én vittem a magyar zászlót – ezek különösen nagy élmények voltak.

atl_Kulcsár Gergely_Németh Miklós

Legsikeresebb tanítványával, Németh Miklóssal

— München után visszavonult, de azonnal komoly megbízatást kapott. 

— Koltai professzor úr 1973 elején átadta nekem addigi tanítványát, Németh Miklóst, akinek inkább tanácsadója, mint edzője lettem. Miklós ugyanis addigra már pontosan tudta, mikor milyen terhelésre van szüksége. Ezt 1976-ban, Montrealban fényesen bizonyította a 94,58 méteres, hatalmas világcsúcsával, ami a győzelmet is jelentette számára.

Paragi ferenc gerellyel, 440

Paragi Ferernc (Fotó: Farkas József)

— Sajnos, a gerelyhajítás azóta is a magyar atlétika egyik „üres” száma.

— Paragi Ferenc hatalmas tehetség volt, de nem bírta a nagy versenyek idegeket próbáló atmoszféráját, Azóta tényleg elég nagy a csend ebben a versenyszámban. Mivel 1980 és 1992 között, kis megszakításokkal Kuvaitban dolgoztam, így kikerültem a magyar atlétika vérkeringéséből. Hazaérkezésemet követően ugyan voltak megbeszéléseink az akkori elnökkel, Schulek Ágostonnal, de végül nem jött össze az én reaktiválásom. Természetesen az atlétika történéseit azóta is figyelem, elsősorban a Gyémánt Liga sorozatát és a hazai bajnokságokat. Vannak is gondolataim, amelyek a sportág javát szolgálhatnák, de nem kérdeznek.

atlétika_Schulek Ágoston, 440

A MASZ egykori elnöke, Schulek Ágoston

— Ha már itt vagyunk, legalább egy felvetéssel éljen!

— Atlétikában csak az iskolás korban lehet komoly edzéseket  elvégezni, nyolc órai munka mellett ez nem megy. Szerintem minimum a középiskolásoknál, de ahol megvalósítható, már az általános iskola felső tagozatosainál kollégiumokba kellene összegyűjteni a tehetségeket és komoly munkára bírni őket. Így érettségi idejére már eldőlhetne, kik a valóban komoly tehetségek, akiket felsőfokú tanintézményekben, ösztöndíjakkal kellene támogatni, hogy megmaradjanak a sportág számára.

— A most következő világbajnokságtól mit vár?

— Elsősorban Márton Anitára kell figyelnünk, hiszen ez a tehetséges és rendkívül szorgalmas versenyző évek óta bizonyítja, hogy mind jobb eredményekkel lehet rá számítani. Az pedig már önmagában is örvendetes, hogy egyre jobb az utánpótlás, amelynek képviselőitől helyezéseket vagy minimum tisztes helytállást lehet várni.

Fotó: IAAF

Fotó: IAAF

— Személy szerint Önnek milyen tervei vagy vágyai vannak, amelyeket szeretné, ha megvalósulnának?

— Népes családomban sok év óta mindig vannak rászorulók, akiket lehetőségeimen belül anyagilag is szívesen támogatok  Bár Vácon élek, ám egy jó ultiparti kedvéért szívesen bevonatozok a fővárosba is. Annak pedig külön is örülnék, ha például 2018-ban számos, veterán atléta társammal együtt a szövetség meghívna a magyar bajnokságra és/vagy a Gyulai István (fotó) Memorialra. Mert ezt eddig még nem érdemeltem ki.

(jochapress / Jocha Károly)

This entry was posted in Blog and tagged , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.