Kulcsár Gergely: Márton Anita példakép, Kővágó Zoltán nem az

Két dobóatlétánk is döntőben szerepelt a riói olimpián. Kulcsár Gergely mesteredzőt – olimpiai ezüstérmes és kétszeres bronzérmes gerelyhajítót – arra kérte a jochapress.hu, hogy minősítse Márton Anita és Kővágó Zoltán teljesítményét.

„Két, merőben egymástól eltérő egyéniséget láthattunk” – vélekedett az immár nyolcvanas éveit élő, Vác városába visszatért egykori kiválóság, aki többek között Németh Miklós olimpiai bajnok gerelyhajítónak is mestere volt. „Előbb Márton Anitát elemezném, hiszen ő időben is előbb szerepelt, ráadásul igen komoly sikert ért el az általa kiharcolt bronzéremmel. Amit itt produkált, azt méltán lehet példaképként állítani bármely sportág fiataljai – elsősorban persze az atléták – elé. Magabiztos volt, kellően küzdőképes, olyannyira bízott magában, hogy még a rendkívüli feszültséget jelentő, utolsó dobásával is tudott javítani. Ráadásul egy nagy országos rekordot ért el, amellyel erősen megközelítette a 20 méteres határt. Bronzérme sok éves, kemény és következetes munka gyümölcse.”

– Kővágó Zoltán már ötödször jutott ki olimpiára. Athénben előbb bronzérmes lett, majd egy doppingügy miatt előbbre léphetett a dobogó második fokára. London lőtt eltiltották, így ez volt a negyedik olimpiai fellépése.

„Kővágó nekem ne akarja megmagyarázni, hogy ennyi meg ennyi volt tervezve! Ha valaki az első dobással biztosítja a helyét a döntőben és utána ötből nem tud egy komolyabbat dobni, az az én szememben nem jó versenyző, mert képtelen összeszedni magát. Látható volt, hogy a többiek közül többeknek is sikerült ugyanez, ami neki nem – mert ő ennyit tervezett! A német Christoph Harting utolsóra tudott métereket javítani addig legjobbján, miként a másik német versenyzőnek is sikerült hasonló módon előbbre lépni.”

– Talán figyelembe kellene venni, hogy az olimpia egészen más hangulatú verseny, mint a többiek?

„Ez kétségtelen tény, nem mindenkinek sikerül az, ami például Hartingnak összejött. Paragi Ferenc hatalmas tehetség volt, a kisebb versenyeken mindenkit agyonvert, az olimpián a selejtezőben villogott, a döntőben eltünt. Pedig neki akár két olimpiát is meg kellett volna nyernie. Ezt előrebocsátva is azt mondom, Kővágó esete más. Úgy tűnik, ő beéri ennyivel. Nem képes igazán felizgatni önmagát és egy kicsit kockáztatni a jobb eredményért.”

A vitán felül szakember, Kulcsár Gergely szavaihoz csak annyit. E sorok írójának dr. Szécsényi József 8-10 évvel korábban azt nyilatkozta: Kővágónak az ő fizikai adottságaival már régen 73 méter fölött kellene dobnia. A szolnoki óriás azonban nem élt ezekkel a lehetőségekkel. Nehezen lehetne találni még egy ilyen világklasszist, aki annyi edzőt „elfogyaszott„ pályafutása során, mint Kővágó Zoltán…