Labán Eszter célja: kijutni a tokiói olimpiára!
A bajnoki dobogón György Réka, Jakabos Zsuzsanna és Labán Eszter (Fotók: JochaPress.hu)
A magyar úszósport – a sportágban uralkodó jó, vagy éppen változó alaphangulat közepette is – évről évre felszínre hoz olyan tehetségeket, akik eljutnak a nemzetközi sikerek közelébe. A JochaPress.hu ez alkalommal közülük egyet, a 16 esztendős Labán Esztert mutatja be.
– A II. kerületi Habakukk óvoda úszóprogramja keretében tanultam meg fennmaradni a vízen – mesélte Eszter a Rákóczi Ferenc Gimnázium egyik üres tantermében. – Már akkor megkedveltem a vízben létet. Később a lakásunkhoz közel lévő Testnevelési Főiskola uszodájában folytattam, mégpedig dr. Tóth Ákos tanszékvezető tanítványai között.
– Mikor következett az újabb minőségi ugrás?
– Nyolc éves voltam, amikor átkerültem dr. Egressy János csoportjába, aki edzőmként a mai napig is gondomat viseli. Még ebben az évben – 2009-ben – megszereztem a versenyzéshez szükséges engedélyt és hamarosan megszületett életem első győzelme is. Az akkor kapott érmet mindmáig különösen megbecsülöm, mert az adott erőt a további küzdelemhez. Mostanáig mintegy 260 érmem, illetve díjam van, amelyeket úszóversenyeken szereztem.
– Akik ismerik a sportági viszonyokat, azok tudják, hova kell sorolni Esztert már nem csak hazai, hanem nemzetközi mércéével mérve is.
– Korán, tízévesen eljutottam első külföldi versenyemre, amelyre Berlinben került sor. A TFSE vegyes úszó váltójának tagjaként állhattam dobogóra, ami nagyon jó érzés volt. Három évvel később, 2014-ben – ugyancsak nemzetközi mezőnyben, az EYOF vetélkedései során – már elég jó időt értem el a 200 méteres mellúszásban. A 2:35 perc további javítására viszont egyelőre még várnom kell. Elsősorban azért, mert megnőttem, meg is erősödtem és ezekben az években óhatatlan a kisebb-nagyobb visszaesés, vagy éppen a helyben járás.
– A rövidebb mellúszó számban, váltóban már jókorát sikerült előrelépnie.
– Ez érdekes dolog, hiszen egyéniben csak 1:13 percig jutottam, váltóban viszont már az 1:11 perc is sikerült. Ez valószínűleg azért van, mert a csapatban nagyobb felelősség hárul az emberre, a többiekért is kell úszni és ez a jelek szerint engem feldob, többre ösztönöz. Persze szeretném egyéniben is mielőbb elérni azt a sokkal jobb eredményt.
– Mostanában gyakran áll rajtkőre vegyes úszó számokban is.
– Olyannyira, hogy pillanatnyilag vegyesen érzem otthonosabban magamat. A 2016. évi országos bajnokságon – immár a felnőttek mezőnyében – harmadik lettem az olimpiákon is jól szerepelt Jakabos Zsuzsanna és a Rióba ugyancsak kijutott György Réka mögött.
– Hogyan telnek a mindennapjai?
Egy hamisítatlan diáklány: Labán Eszter
– Öt óra előtt kelek, mert félhatkor már kezdődik az edzés. Minden reggel iszom egy bögre meleg kakaót és ezzel ki is pipáltam a reggelit. Fontos számomra, hogy a 9/T osztályba járok; a T-betű a tehetséggondozó rövidítése. Ez azért fontos, mert így nem kell minden órán ott lennem, bár az számomra természetes, hogy minden órát meghallgatok, amit csak lehet. Naponta két edzésem van: reggel 5.30-kor és délután 3.45-kor. Ez alól csak a szerda jelent kivételt, amikor délután nincs foglalkozásunk. Szombaton és vasárnap pedig igen gyakran versenyeink vannak.
– Ilyen sűrű program mellett mire van még ideje?
– Naponta legalább egy órát telefonálgatok az osztálytársaimmal és a barátaimmal. Mellette még olykor tévét is tudok nézni. Kedvenc sorozatom a „Monk, a flúgos nyomozó”. Zenében pedig leginkább Rihanna számait kedvelem.
– Távolabbi terveget is dédelget?
– Nyáron Győrben indulok az EYOF versenysorozatán, ez nagyon komoly lehetőség. Jelenleg négyes körüli az átlagom, jó lenne ennél jobban érettségizni. Ha továbbra is jól menne az úszás, szívesen elmennék valamelyik amerikai egyetemre ösztöndíjasként. És persze ki szeretnék jutni a tokiói olimpiára!
– Feltételezzük, hogy mindez sikerülni fog és Amerikában szerez egy diplomát. Utána maradna ott, vagy inkább visszajönne?
– Magyarországra születtem, magyar vagyok, s úgy gondolom, itt érzem magamat a legjobban. Itt vannak a szüleim, a bátyám, a barátaim – nem hiszem, hogy ez a kötődés alapvetően megváltozna.
(jochapress – Jocha Károly)
