Labdarúgó Vb-történelem, 2002: Koreát majdnem felcsalták a dobogóra

Brazília ötödször lett világbajnok (Fotó: Europress, AFP)

A harmadik évezred első labdarúgó-világbajnoksága több okból is formabontóvá sikeredett. Először rendezték a tornát Ázsiában és két országban, ráadásul két olyanban, Japánban és a Koreai Köztársaságban, amelyet tenger választ el egymástól. 

Végre létrejött a brazil-német álomdöntő, Brazília ötödik vb-aranyát nyerte, a címvédő franciák ellenben rúgott gól nélkül estek ki. A legmaradandóbb emlék mégis a koreai házigazdának nyújtott, szemérmetlen játékvezetői támogatás volt.

Hirdetés

Az „eszement” utazási költségek miatt tudósítóként határoznom kellett, és Koreát választottam, csak a második elődöntőre repültem át Japánba. Addig azonban nem akármilyen mesterkedéseknek lehettem szemtanúja. Már a felütés sem volt akármilyen: a nyitó mérkőzésen a címvédő franciák Szöulban 1-0-ra kikaptak Szenegáltól, aztán az uruguayiak és a dánok kapujába sem találtak be, úgyhogy a csoportkör után, szerzett gól nélkül, a kertek alatt somfordáltak haza. Magukkal rántották a kétszeres világbajnok urukat is, az A jelű kvartettben tehát a feje tetejére állt a világ.

Argentína is kiszédült az első körből, méghozzá egyebek mellett Anglia nemes bosszúja miatt: a britek a négy évvel korábban ugyanebben a párosításban kiállított Beckham góljával nyertek 1-0-ra. Két dél-amerikai szuperhatalom tehát már az első megállónál kiszállt, Brazília bezzeg százszázalékosan zárta a csoportfázist. A németek is 8-0-lal rajtoltak Szaúd-Arábia ellen, ketten tehát máris bejelentkeztek a fináléra. Oda is értek, de erről majd később.

A két, egymással történelmi okokból is örök és ádáz versenyt vívó házigazda közül a japánok már a nyolcaddöntőben kipottyantak, és a 88. percig úgy tűnt, erre a sorsra jutnak a koreaiak is. Pedig már a 4. percben büntetőhöz juttatta őket az ecuadori játékvezető, ám Buffon könnyedén védett. Majd Vieri vezetést szerzett az európaiaknak, csakhogy az ázsiaiak a végjátékban kiegyenlítettek. A hosszabbításban Byron Moreno sporttárs kiállította második sárga lappal Tottit – ezt talán a magyar partjelző, Székely Ferenc is elhűlve figyelte –, és már mindenki a tizenegyes párbajra készült, amikor az angyalarcú Ahn a 117. percben bevágta a győztes gólt. Bizony, szó szerint azt, mert 2002-ben érvényben volt az aranygól szabálya, így a mérkőzés, egyúttal Olaszország vb-szereplése véget is ért.

Hirdetés

Moreno a fél világ közellenségévé vált, ám vétke eltörpült ahhoz képest, amit az egyiptomi Gandúr művelt a negyeddöntőben. Jó negyvenezred magammal ott ültem Kvangdzsu nem igazán festői városában a lelátón, és csendben örvendeztem, amint a második félidő derekán a spanyolok jobboldali akciót követően megszerezték a vezetést. A publikum elnémult, a műsorközlő szomorúan bejelentette, hogy 1-0 az eredmény, a többség először észre sem vette, hogy nem középkezdéssel folytatódott a játék.

Sokan csak akkor fogtak gyanút, amikor percek múltán is 0-0 állt az eredményjelzőn, mi a sajtótribünön azt találgattuk, vajon milyen jogcímen érvényteleníthette a bíró a gólt. Les kizárt, hisz a beívelés visszafelé szállt, a hazai védelem úgy elbambult, hogy testi érintkezés sem történt. A meccs után derült ki, Gandúr mivel magyarázza a megmagyarázhatatlant: azzal, hogy a szélen elfutó Joaquin túlvezette az alapvonalon a labdát. Ki tudja, mekkora vihar dúlt eme égbe kiáltó csalás miatt a játékos lelkében, de tény, hogy a büntetőpárbajban ő rontott egyedül.

Így Dél-Korea első ázsiai csapatként vb-elődöntőt játszhatott, és a majd’ ötven milliós nemzet abban bízott, hogy a csoda folytatódik. Ám Németország az egyenes kieséses szakasz mindhárom összecsapását 1-0-ra hozta; az elsőt Paraguay, a másodikat az Egyesült Államok, a harmadikat pedig már Korea ellen. (Ilyen kímélő szakaszon elvétve lehetett vb-döntőbe jutni.) Ha arra kellene szavazni, ki volt a teljes vb-história során az a játékos, akinek a legjelentősebbek az érdemei abban, hogy csapata döntőt játszhatott, valószínűleg Maradona kapná a legtöbb voksot 1986-ért. Véleményünk szerint azonban a helyes megfejtés a Nationalelf kapusa, Oliver Kahn 2002-ben.

A másik ágon a brazilok a Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho hármasnak köszönhetően hatoltak el a fináléig, amelyben Ronaldo duplájával és – ilyen a kapussors – Kahn szarvashibájával 2-0-ra diadalmaskodtak.

Korea a dobogóról is lecsúszott, mert a 3. helyet 3-2-vel a törökök kaparintották meg. Hakan Sükür nem sokat lacafacázott, rögvest a középkezdés után betalált, minden idők leggyorsabb vb-gólját elérve. Brazília ötödik vb-aranyánál is nagyobb szenzáció a törökök bronza; nem egészen két évtizeddel azután, hogy 1984 tavaszán a magyar válogatott még 6-0-s leckét adott Fatih Teriméknek. Nekünk persze a vb-k és a 6-0 kapcsán egészen más jut eszünkbe – de ez már puszta önmarcangolás, úgyhogy hagyjuk is.

(Forrás: MNO.hu)