Labdarúgó Vb-történelem, 2010: Spanyolország ezért a földkerekség legjobbja

foci Vb_2010, 440Megszolgált spanyol öröm (Fotó: Europress, AFP)

Sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, a négy évvel ezelőtti dél-afrikai tornához, amelyen Spanyolország megszerezte első világbajnoki címét. Vicente del Bosque együttese ugyan az első mérkőzését elveszítette, de utána hatot úgy nyert meg, hogy ezeken összesen egy gólt kapott. Senki sem mondhatta, hogy nem a megfelelő helyre került a trófea.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-ben úgy döntött, hogy Afrika is megérett a vb-rendezésre, és a 2010-es torna lebonyolítására csak a fekete kontinensről fogadott pályázókat. (Mint ahogy a 2014-esre a rotáció szellemében pedig csak Dél-Amerikából.)

Dél-Afrika simán lett a befutó

Tunézia és Líbia közösen pályázott volna, de erre nem nyílt lehetőség, így előbbi visszalépett, utóbbi anyagát pedig a zürichi szavazás napján reggel visszadobták, így a Dél-Afrikai Köztársaság, Marokkó és Egyiptom futott versenyt egymással. Ám ez nem volt komoly meccs, a szemlebizottság jelentése már egyértelművé tette, hogy a dél-afrikaiaké a legjobb pályázat, akik négy évvel korábban mindössze egyetlen vokssal kaptak ki a németektől. Ezúttal már a szavazás első fordulójában megkapták a szavazatok több mint felét, tizennégyet, Marokkónak tíz jött össze, Egyiptomnak pedig egy sem.

„Úgy érzem magam, mint egy 50 éves fiatal ember” – fogalmazott a Dél-afrikai Köztársaságban a szabadság szimbólumának tartott korábbi elnök, az akkor 85 esztendős Nelson Mandela, aki a pályázat egyik ütőkártyája volt. (Mandela tavaly decemberben hunyt el.)

Gyorsan kiszállt az előző vb két döntőse

A FIFA az országban uralkodó közbiztonsági káosz és a lassú munkatempó miatt többször is figyelmeztette a dél-afrikaiakat, mi több, meglebegtette, hogy elveszi tőlük a rendezést, de végül minden a helyére került. A tornára a sportág történetében először több mint kétszáz ország, egészen pontosan 205 nevezett. A magyar válogatott – folytatva 1986 óta tartó rossz sorozatát – ezúttal sem jutott be a 32-es elitmezőnybe: a selejtezők során öt győzelem és négy vereség mellett egy döntetlent ért el, így Dánia, Portugália és Svédország mögött, Albánia és a sereghajtó Málta előtt a negyedik helyet szerezte meg csoportjában.

A vb-históriában Dél-Afrikában fordult elő először, hogy a házigazda már a csoportkörben búcsúzott, de lássuk be, ez nem hatott nagy szenzációként. A „Bafana bafana” soha nem volt világverő alakulat, s tulajdonképpen helytállt az A csoportban. Uruguay mögött Mexikó csak jobb gólkülönbségével előzte meg a házigazdát, amely 2–1-re legyőzte a kvartett utolsó helyére szorult Franciaországot. S nemcsak az előző vb ezüstérmese esett ki dicstelenül, hanem a címvédő is, az olaszok az F csoportban Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland mögött két ponttal utolsók lettek! A szintén búcsúzó Új-Zéland mindhárom találkozója döntetlenre végződött, és a vb-n egyedüliként mondhatta el, hogy nem kapott ki! A későbbi világbajnok spanyolok a H csoportban rögtön az első meccsükön 1–0-ra alulmaradtak a svájciakkal szemben, ezután viszont megállíthatatlanul robogtak előre. (Az egész tornán még egy gólt kaptak, a csoportban a Chile ellen 2–1-re megnyert összecsapásukon.)

Lampard ezt hiába lőtte be…

Az egyenes kieséses folytatásban két nagy bírói tévedés váltott ki hatalmas visszhangot. A Németország–Anglia (4–1) nyolcaddöntőben Frank Lampard lövése 2–0-s német vezetésnél hiába pattant a keresztlécről fél méterrel a gólvonal mögé, Jorge Larrionda uruguayi játékvezető nem adta meg a találatot, míg az Argentína–Mexikó (3–1) párharc első gólja méteres lesről született, amit az olasz Roberto Rosetti nem észlelt. Ezt követően vette újra napirendre a FIFA a videóbíró és a gólbíró-technológia alkalmazását, s a brazíliai világbajnokságon utóbbit már alkalmazzák is.

A német–angol összecsapás alábbi összefoglalójába a Lampard-lövés után a németek bevágták Geoff Hurst gólját az 1966-os vb-döntőből, ami a felvétel tanúsága szerint nem is volt gól, a labda itt a felső kapufáról a gólvonalra pattant, s a dél-afrikai történetet úgy tálalják, hogy ez a bosszú azért. (Az 1966-os finálét az angolok 4–2-re nyerték meg.)

A legjobb nyolc között Hollandia 0–1-ről fordítva 2–1-re verte Brazíliát, Németország 4–0-ra Argentínát, Spanyolország 1–0-ra Paraguayt, Uruguay pedig egy egészen hihetetlen forgatókönyvű találkozón büntetőkkel Ghánát. A 120. percben 1–1-re álltak a felek, amikor Luis Suárez a kapuban előbb lábbal blokkolt egy gólba tartó lövést, majd a kipattanó után két kézzel hárított egy fejest. A támadót kiállították, a ghánaiak 11-est lőhettek, de ezt Asamoah Gyan a felső kapufára vágta. Így jöhetett a büntetőpárbaj, amit 4–2-re Uruguay nyert meg.

 Először a csúcson a spanyolok

Az elődöntőben Hollandia 3–2-re legyőzte Uruguayt, de ez valójában nem volt szoros meccs, a dél-amerikaiak második találata a 92. percen született. Spanyolország 1–0-ra nyert Németország ellen, itt Carles Puyol a 73. percben talált be. A döntőben az Európa-bajnok spanyol válogatott a hosszabbításban, Andrés Iniesta 116. percben szerzett találatával múlta felül Hollandiát, s ezzel a világbajnokságok történetének nyolcadik győztese lett. A gól mellett még Nigel de Jong karaterúgása maradhatott meg bennünk, a hollandok középpályása a 28. percben leterítette Xabi Alonsót, de megúszta sárga lappal. Utólag bevallotta, bár a labdáért ment, ő is pirosat adott volna magának…

19. világbajnokság (2010, Dél-afrikai Köztársaság)
Csapatok száma: 32
döntő: Spanyolország–Hollandia 1–0 (0–0, 0–0, 0–0), Johannesburg, 84 490 néző, vezette: Howard Webb (angol), gólszerző: Iniesta (116.)
Spanyolország: Casillas – Ramos, Pique, Puyol, Capdevila – Xabi Alonso (Fabregas, 87.), Xavi, Iniesta, Busquets – Pedro (Jesus Navas, 60.), Villa (Torres, 106.)
szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
Hollandia: Stekelenburg – van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, van Bronckhorst (Braafheid, 105.) – Kuyt (Elia, 71.), van Bommel, Sneijder, de Jong (van der Vaart, 99.), Robben – van Persie
szövetségi kapitány: Bert van Marwijk
 

a 3. helyért: Németország–Uruguay 3–2
gólkirály: Diego Forlán (Uruguay), Thomas Müller (Németország), Wesley Sneijder (Hollandia) és David Villa (Spanyolország) 5-5

 (Forrás: MNO.hu)

This entry was posted in Blog and tagged , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.