Lapátra kerülhet a kézisek egyik kapitánya?

A mai élsportból természetesen nem hiányozhatnak a bombasztikus (vagy csak annak tűnő) hírek és álhírek, a zaftos pletykák és biztos értesülések, a biztosra vett bevásárlások, amelyek előzményeként már másfél-két évvel a beígért transzfer előtt akár apró részleteket is kiszivárogtatnak az érdekeltek.

A két kapitány, Matics Vladan és Csoknyai István

Így volt ez a Veszprém kézilabdázóinak hatalmas fogásként bejelentett edzőjével, Ljubomir Vranjessel kapcsolatosan is. Azután Vranjest – miután számos „világmenőt” személyesen ő csábított a bakonyalji kézilabdás centrumba – úgy elejtették, mint ha be sem tette volna a lábát Magyarország területére. A korábban kisebbfajta megváltóként kezelt szerb-svédet ugyanis egyszerűen megfúrták. Mindenki kiszámolhatja, kiknek az érdekében történt ez a jóval idő előtti edzőcsere, amelynek végkielégítéséről (minden bizonnyal százmilliós nagyságrendű összegről!?) is hatalmas a csend.

Ám mivel ebben az országban – ha kell – százmilliók is vannak egy-egy edző „kártalanítására”, így ez a kérdés is megoldódott. Most tulajdonképpen nem is erről szeretnék mesélni, hanem arról a rémhírről (?), amely az elmúlt hetekben már legalább a negyedik, jól értesült forrásból jutott tudomásomra.

A férfi válogatott még javában készülődött a januári világbajnokságra, amikor megjelent ott egy korábban jól ismert sportvezető. Egy olyasvalaki, aki a nagy hangjáról mindig is közismert volt. Ez az illető emelt hangú és elég mocskos kifejezésekkel „fűszerezett” kirohanásában jól helybenhagyta a válogatott egyik kapitányát, akit csak fehér emberként nem minősített. És persze a lényegről se feledkezzünk meg: ez a nagy hatalmú valaki konkrét utasításokat (követeléseket?) is adott a kapitánynak a jelen volt kerettagok előtt,  a kiutazó válogatott személyi összetételét illetően. A jól értesültek szerint a kapitány meg sem tudott szólalni (nem akart vagy nem mert?), az „ajánlásokat” viszont  – érdekes módon – végrehajtotta.

A kérdésem csupán annyi lenne, hogy erről az eseményről miért nincs a szövetségnek egyértelmű és nyilvános állásfoglalása? Mert hogy odafönn is tudtak mindenről, az egészen egyértelmű…Ha pedig ez az esemény a közjót – és a magyar kézilabdázást is – szolgálta, akkor ezt az illetőt – elmarasztalás helyett – valami egészen magas pozícióba kellene helyezni.  

Hátha Ő biztosan kivezetné legjobbjainkat a tokiói olimpiára. Ő ezt kapásból meg is ígérné. S ha a dolgok végül mégis balul ütnének ki, hát legfeljebb Őt is idő előtt elmozdítanák. És természetesen Ő is kapna egy vaskos borítékot.

Nehogy már szakítsunk a jó magyar hagyományokkal…

(jochapress.hu / Jocha Károly)