Lassan ősfradistának érzi magát a zöldvérű Laura Steinbach!

Laura Steinbach a nyáron érkezett az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapatához, de elmondása szerint már sikerült részévé válnia a Fradi-családnak. A német válogatott átlövő beszél a kezdeti hónapokról, a Bajnokok Ligája-debütálásról és a budapesti életről. Steinbach szerint eljött az idő, hogy a bajnokság végén is letaszítsa a trónról a Ferencváros a Győri ETO-t. A Nemzeti Sport interjúja.

 – Kedden jött vissza a válogatott szünetről, a német csapattal Eb-selejtezőn kétszer is megmérkőztek az oroszokkal. Az eredmények alapján úgy tűnik, két ellentétes mérkőzést játszottak, hogyan élte meg belülről?
– Valóban. Azt hiszem, az első találkozóval elégedettek lehetünk, nagyon koncentráltan kezdtünk, és hamar sikerült nagyobb előnyt kiharcolnunk – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a Ferencváros 28 éves balátlövője, Laura Steinbach. – A kinti meccsen már nem voltunk annyira összeszedettek, nem találtuk meg a jó megoldásokat támadásban, az orosz kapus is jó napot fogott ki, így nem sikerült elérni a célunkat, hogy idegenben is nyerjünk. Ráadásul a 40. perc környékén Anja Althaus orrtörést szenvedett, és az ő kiesését már nem tudtuk kompenzálni. Ami mégis pozitívum, hogy hatgólos hátrányból vissza tudtunk jönni, és végül csak eggyel maradtunk alul.

– A decemberi szerbiai világbajnokságon azonos csoportban szerepelnek majd a magyarokkal, akiknél várhatóan sok ferencvárosi társa lesz a keretben. Szóba került már csapaton belül az egymás elleni meccs?
– Természetesen, többször ugrattuk már egymást, hogy milyen lesz majd szemtől szemben a pályán. Az biztos, hogy jó érzés lesz ennyi csapattárssal találkozni a vb-n, de azt ne kérdezze, mit várok attól a meccstől, még nagyon messze van.

– De valami célkitűzés már biztosan megfogalmazódott a vb-vel  kapcsolatban.
– Első körben szeretnénk továbbjutni a csoportból, nem kerültünk könnyű hatosba, de ha néhány sérültünk visszatér, elérhetjük a célunkat. A továbbjutás után meg majd meglátjuk.

– A Fradira visszatérve, most már három hónapja itt játszik, megérte a váltás?
– Nem volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam volna, haza akarok menni. Boldog vagyok, hogy ide igazolhattam, és játszhatok a Bajnokok Ligájában. Az edzések is színvonalasabbak, nagyobb intenzitásúak, mint amilyenekben Németországban volt részem, és épp erre volt szükségem. A Leverkusenben sok volt a fiatal, míg itt a Fradiban már kész, válogatott játékosok vannak, ez más környezet.

– Gondolom, nem a Fradié volt az egyetlen ajánlat.
– Kerestek Franciaországból és Macedóniából is, de amikor befutott az FTC ajánlata márciusban, nem sokat gondolkodtam rajta. Eljöttem, és megnéztem a várost, valamint a csapatot – persze több meccsüket láttam már előtte is videón –, majd áprilisban megegyeztünk.

– Tradicionálisan magyar játékosokra épít a Ferencváros, így egyrészt kitüntetett helyzetben is érezheti magát, a nyelv viszont nem könnyíthette meg a beilleszkedését. Milyen volt a kezdeti időszak?
– Nem volt problémám a beilleszkedéssel, mindenki kedves volt. A magyar nyelv valóban nagyon bonyolult, így már a második héten elkezdtem nyelvórákra járni. Nyáron még mindennap, míg a szezon kezdete óta heti két alkalommal. Már sok mindent megértek, de a beszéd azért még nem megy. A kézilabdás nyelvezet volt természetesen az első, amit megtanultam, bár egy-egy időkérésnél még így sincs könnyű dolgom, [Elek] Gábor annyira gyorsan beszél, hogy sokszor csak a csúnya szavakat értem meg.

– Azt mennyire volt nehéz megszokni, hogy az FTC-ben kevesebb játékidő jut Önnek?
–A Leverkusenben ugyan többet játszottam, de tisztában vagyunk vele, hogy sok meccsünk van az idényben, ezért meg kell osztani a terhelést. A rotációhoz ráadásul a válogatottban is hozzászokhattam, ahol főleg támadásban számítanak rám, mivel hátul van egy összeszokott párosunk. Nem számít, hogy valaki egy félidőt, vagy csak tíz percet kap egy-egy találkozón, csak az a lényeges, hogy abban az időszakban, amit a pályán tölt, a maximumot nyújtsa.

– Nagyon jól indult a Fradi számára az idény, felkészülési tornán legyőzte a Larvikot, majd a bajnokságban sok év után a BL-győztes Győrt, de utána mintha törés következett volna be, és becsúszott néhány gyengébb teljesítmény. Mi lehetett ennek az oka?
– Nehéz erre magyarázatot találni. A Larvik és a Győr ellen nem volt veszítenivalónk, így felszabadultan játszhattunk. A BL-selejtezőben már ott volt rajtunk a nyomás, hogy mindenki elvárta tőlünk a sikert, és ezt nem volt könnyű kezelni. Ezt a helyzetet is kezelni kell tudni, még nem vagyunk olyan szinten, hogy ne kaphatnánk ki egy gyengébbnek tartott csapattól, ha rossz napot fogunk ki.

– Korábban nyilatkozta, hogy régi álma volt a BL-szereplés, amely a Ferencvárossal összejött. A népligeti és a dabasi csarnoknak is különleges atmoszférája van, milyen volt ezt hazai játékosként átélni?
– Nagyon tetszett! Gábor külön is odajött hozzám a Győr elleni meccs előtt, és próbált nyugtatni, ne aggódjak, ha valami nem sikerül, a szurkolók úgyis ott lesznek, és biztatnak majd minket. Én olyan játékos vagyok, aki szereti kimutatni az érzéseit, rám abszolút motiválóan hat a szurkolók által teremtett hangulat. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a pályán.

– Láttam Elek Gábor arcán a megkönnyebbültséget, amikor a legutóbbi BL-meccsen a Lublin ellen megszerezte az első gólját.
– Nem voltam könnyű helyzetben, mert nem játszottam a Podgorica ellen, a Lublin meccsen pedig a második félidőben kaptam szerepet, így mindketten nagyon örültünk, miután belőttem az első gólomat.

– A dániai nagy különbségű vereséggel lépéshátrányba kerültek a csoportban, lehet, hogy a podgoricai idegenbeli meccsen fog múlni a továbbjutásuk.
– A Midtjylland elleni vereség után nehéz periódust éltünk meg, és nem is elsősorban az eredmény miatt, hanem ahogy kikaptunk. Sokat beszéltünk róla, és eldöntöttük, hogy még egyszer nem játszhatunk úgy. A Podgorica ellen azután már egy másik arcunkat mutattuk. Három csapat harcol a továbbjutó helyekért, az lenne a legtisztább, ha minden hátralevő meccsünket megnyernénk.

– Az eddig eltelt idő alatt mennyire tudott részévé válni a sokat emlegetett Fradi-családnak?
– Úgy érzem, már én is a klub része vagyok, az ereimben már nekem is zöld vér folyik. (Nevet.) Különleges átélni a szurkolók szeretetét, és bár közhelyszerűen hangzik, ez tényleg egy nagy család. Annyiban hasonlít a Fradi a Leverkusenhez, hogy ott is több szakosztály működik, de a szurkolói kultúra eltérő. Németországban, aki a Bayernek szurkol, az csak a focisták meccseire jár ki, míg itt az egész klubot támogatják, eljárnak a többi szakosztályt is biztatni.

– Mivel lenne elégedett a szezon végén?
– A bajnokságban talán most jött el az idő, hogy elkapjuk a Győrt, és nem csak az alapszakasz elején, hanem majd a döntőben is!

(Forrás: Nemzeti Sport, fotók: jochapress.hu)