Látogatóban Szabó „Patyi” Istvánnál (2. rész)

Szabo_Patyi_IstvanTegnapi kiadásunkban olvashattak a női kézilabda válogatott korábbi kapitányáról, a 61-szeres válogatott Szabó „Patyi” Istvánról. A fél életét a teniszpályán töltő Patyival odáig jutottunk a múltidézésben, hogy miután hirtelen befejezte játékos pályafutását, a másik oldalon folytatta.

— A nagy fordulat éve 1978 volt.
— Az élet-halál ura, Bácskai máról holnapra leváltotta Fleck Ottót, nekem pedig felajánlotta a nagy lehetőséget. Egyébként a Spartacusban minden játékossal törődtek, a pályafutásuk végén segítettek az elhelyezkedésben, ezt mintaszerűen csinálták akkoriban.

— Mielőtt elmerülnénk az edzői munkásságában, hadd hozzam szóba a válogatottságait?
— Mivel nem voltam túl magas, így elsősorban szélsőként jöhettem szóba. Balkezes voltam, a jobbszélen igyekeztem, s örömömre 1967-ben – amikor végeztem a TF-en – az akkori kapitány, Albrecht Miklós behívott a keretbe. Albrechtről én csak jót tudok mondani! A taktikai felkészítésben mindig erős volt, tudta az ellenfelek gyengéit és azt is, hogy mit kell játszani ellenük. Ráadásul emberileg is hangot talált mindenkivel. Azt már nem tudom, hogy az őt követő Faludi Mihálynál milyen volt a hangulat, mert a balszerencsés világversenyeinket (két vébén és az olimpián is csak nyolcadik lett a nemzeti együttes, többször egy-egy gólon mentek el a dolgok) követően 1972 végén leváltották Albrechtet, Faludi pedig engem kihagyott. Behívta viszont jobbszélsőként a nálam egy évvel idősebb Hunyadkürti Jánost.

— A balszerencsés versenyek közül említene legalább egyet?
— Például az 1970-es világbajnokságot hoznám szóba. Csoportunkban a dánokat megvertük, majd a lengyeleket és az izlandiakat is. Csoportelsőként játszottunk a második Jugoszláviával és 11-10-re kikaptunk. A keresztbejátszások már egyenes kieséses rendszerben folytatódtak és mind a négy csoportelső kiesett! A románok, a dánok, a jugók és az NDK-beliek pedig továbbjutottak…Végül Románia nyert az NDK ellen.

— Hatvanegyszeres válogatottságig vitte, 1978-ban hirtelen hagyta abba. Milyen emlékeket őriz játékos pályafutásáról?
—Extra gondjaim senkivel nem voltak. Amíg pályán lehettem, élveztem a játékot. A kézilabdázás már akkor sem a finomkodásról volt ismert. A sportág szabályain belül mindenki igyekezett odatenni magát. Én sem voltam kivétel, ha valaki nyakon vágott, azt igyekeztem kiegyenlíteni. Egyetlen ember kivételével senkinek nem maradtam adósa. Buday Feri egy alkalommal egy hatalmasat „bemosott” nekem, amit a későbbiekben képtelen voltam visszaadni…

— Azután átkerült a másik oldalra. Edző lett, méghozzá a nőknél.
— Amit tudtam, úgy érzem, megtettem. Az első évben harmadikok voltunk, majd hosszú évekig tartottuk a toronymagas első Vasas mögött a második helyünket, akik akkor verhetetlennek számítottak. Sterbinszky, Csíkné, Vadászné és a többiek kibérelték az első helyet. Egészen 1983-ig kellett várnunk az első bajnoki címre, majd 1986-ban ezt sikerült megismételnünk. Annak idején ifik közül vagy NB II-ből igazoltunk – ezt a mostani, külföldi inváziót el nem tudtam volna képzelni. Jó játékosaink voltak, a Nyári Erzsi, az Oszvald Magdi, vagy az Éliás Klári. Emlékszem, egyszer a román Bacauval játszottunk kupameccset, összesítésben 1-2 góllal kiestünk, bár a hazai visszavágón az azóta már meghalt Oszvald 20 gólt dobott! Óriási balkeze volt! Négy akciógólt lőtt és 16 büntetőt érvényesített, ám ez sem volt elég a továbbjutáshoz. Sajnos, Éliás akkor már elment, nem volt kapusunk. a nagyra nőtt balkezes sztárjuk, Oaca minden lövése bement.

— Tizenöt évig volt a Spartacus edzője. A játékosai közül kiket emelne ki?
— Szakmailag Csíkné Horváh Klára volt a legjobb, akit Krámerné Agócs Valiért cseréltünk a Vasasból. Kedveltem Elekes Csillát, Erdős Évát és Nyári Erzsit is. Éliás Klári sajnos, nagyon rövid ideig volt nálam.

Csík János és Szabó Patyi az 1985-ös, oldenburgi B-világbajnokságon. Közöttük Orbán Antal, aki később Brémába "exportálta" Elekes Csillát és Kiss Évát. Jobbszélen Gódor Mihály

Csík János és Szabó Patyi az 1985-ös, oldenburgi B-világbajnokságon. Közöttük Orbán Antal, aki később Brémába “exportálta” Elekes Csillát és Kiss Évát. Jobbszélen Gódor Mihály

— Az 1989-es dániai B-világbajnokság azóta is keserű emléke?
— Az felért egy kisebb tragédiával. Elekes, Kiss Éva és Rácz Mariann hiánya már sok volt. Ráadásul a csoportunk verhető tagja, Hongkong egy héttel előbb visszalépett, helyükre előléptették a már akkor sem túl gyenge hollandokat. Így az NDK és Svédország mellett ők jutottak nekünk; csak a svédektől vettünk el egy pontot, így nem kerülhettünk be az első hét közé, akik mehettek az A-Vb-re. Sőt, még a B-ből is kizuhantunk… Kökény Bea azon a vébén egyetlen gólt sem dobott…

— 1992-től visszavonult a gödöllői egyetem testnevelési tanszékére. Ott is volt egy NB I/B-s férfi csapata.

— Az egy külön szám volt. Mi csak a megyéből tudtunk igazolni, de a második évben így is harmadikként végeztünk. Ebben az időszakban volt egy gyömrői meccsünk, előtte az ifiknek is játszaniuk kellett. A bírók teljesen elengedték a meccset, mire én megjegyeztem: miért hagyjátok ezt a lökdösődét, közben össze-vissza csaltok. Soha nem voltam edzőként eltiltva, mégis fél évre „elmeszeltek”. Mindenki rajtam nevetett, hiszen egyidejűleg többszörös visszaesőket legfeljebb 1-2 meccsre vontak ki…

— A gödöllői egyetemre kerülése jó bevált?
— Régi vágyam teljesült ezzel, egyébként is, már nagyon untam a folytonos utazásokat. Itt volt egy jó NB I/B-s csapatom, közben egy nagyon jó évet zártam a gyöngyösi fiúkkal is. Amit pedig a legfontosabbnak tartok: első helyre tehettem a teniszoktatást. Abszolút amatőrként kezdtem, de az egyetem nagyon rendes volt. Évről évre biztosították, hogy elmehetek a teniszedzők továbbképzésére. Élveztem, hogy hobbiteniszezőkkel foglalkozhattam, nagyobb edzői ambícióim soha nem voltak.

— Az Ön idejében még 62 év volt a nyugdíj korhatár.
— Röviddel később el is mentem, hogy azután a nyugdíj mellett még öt évig ugyanazt csináljam, mint annak előtte. Azután jött az a rendelet, hogy aki nyugdíjasként dolgozik, annak pihentetnie kell a nyugdíját, amit visszakap, ha befejezte a munkát. Én akkor végleg befejeztem. Annál is inkább, mivel 2013 táján kezdődött az az izomsorvadásos betegségem, amelynek következtében ma két mankóval is csak nehezen tudok járni.

— Azóta feltehetően a tévé egyre nagyobb szerepet játszik az életében?
— Nem vagyok jó szurkoló típus, egy eseményből nekem negyedóra is elég. Ha a Nadal vagy bárki más rossz helyre üt egy labdát, az engem felizgat. Inkább átváltok a dartsra vagy a snookerre. A kézilabdát más okból nézem ritkábban. Elismerem, hogy az összeszedett játékosok jelentős része nemzetközi színtű klasszis. Én ennek ellenére szívesebben néznék tiszta magyar csapatokat.

Ez egy igazi amatőr felvétel a legutóbbi találkozóról. Középen zöld ingben Szabó Patyi

Ez egy igazi amatőr felvétel a legutóbbi találkozóról. Középen zöld ingben Szabó Patyi

— És a focival hogy áll?
— Nézegetem őket, kedvenceim a Real Madrid játékosai. De a fő szempont a tippelgetés, amit szinte minden nap csinálok az interneten keresztül. Általában a legkisebb, megtehető összeget rakom fel, mert nem a nyerésért, hanem magáért a játékért teszem. Gyakran olvasgatok, kedvenc íróim között tartom számon Fekete Istvánt, Mika Waltarit és Robert Merlét is. Hetente egyszer – sok év óta – egy összeszokott társasággal tarokkozunk.

— A régiekkel tartja a kapcsolatot?
— Évente egyszer, mindig másnál összegyűlünk – tavaly éppen én voltam a soros. Egyébként csak Csík Jancsival és Vass Sanyival találkozom sűrűbben. Na és a tököli polgármesterrel, Hoffman Palival, aki ha erre jár, mindig beugrik néhány szóra.

— Ön egész életében kézilabdázott, majd teniszezett, most pedig elég kemény életet él az izomsorvadás következtében. Hogyan bírja elviselni ezt az embert próbáló helyzetet?
— Miattam eddig még senkinek sem kellett átmennie az úttest túlsó oldalára, ha meglátott. Családomban sincsenek feszültségek: az egyik fiam telekszomszédom, a másik is itt él, Gödöllőn. Ami utánam marad, minden testvériesen el van osztva. Nagy lelki békességben élünk; neveltetésemből következően számomra ez a legfontosabb. Remélem, 2018-ban megünnepelhetjük a házasságkötésünk 50. évfordulóját.

( jochapress / Jocha Károly)

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.