Legyünk büszkék Török Bódogra is!

Shares

Olvasom a sportnapilap „Hosszabbítás” című mellékletében megjelent Laurencz László interjúban a mesteredző pályafutásának összefoglaló adatait: állomásait, jelentős sikereit, kitüntetéseit. A felsorolásban szerepel az is, hogy 2015-ben megkapta a Török Bódog Életműdíjat is.

Török Bódog

Örülök, hogy Török Bódog nevét legalább néha láthatom leírva. Más kérdés, hogy ez a kivételesen sikeres edző és pedagógus – akiről még élő, 1965-ben világbajnokká lett tanítványai ma is csak felsőfokon beszélnek – miért szerepel következetesen egy hallgatólagos feketelistán? Nem tévedésről van szó, ugyanis Török Bódog messze nem kapja meg azt az erkölcsi elismerést, ami neki a magyar női kézilabda válogatott élén eltöltött, sikerekben gazdag 23 esztendő ismeretében igenis kijárna!

Azért is érdekes Török Bódog személyének „pihentetése”, mert ha valaki, ő igazán megérdemelne egyfajta emlékeztetést. Elvégre ő az egyetlen magyar kézilabdaedző, aki felnőtt világbajnoki címet szerzett csapatával…

Bár halottakkal nem szívesen példálózom, mégis szóba kell hoznom a magyar női kézilabda válogatottal mindössze egy évig foglalkozott norvég Karl-Erik Böhn esetét. Böhn annak idején Heidi Löke élettársaként érkezett Győrbe. Előbb csak Löke kisfiát sétáltatta, majd két hónapon belül a válogatott kapitánya lett, illetve a Győri Audi ETO vezetőedzőjének is megtették. Böhn úr közelről nézte, amint csapata elveszíti a BL-döntőt. A válogatottal szerencsésebb volt, hiszen egy rossz kezdést követően végül 3. tudott lenni az Európa-bajnokságon.

Böhn – vagy ahogy játékosai elnevezték, KEB – betegsége miatt 2013 elején már távozni kényszerült. Egy évig küzdött a leukémiával, majd meghalt.

Nyolc hónappal később már a győri sportcsarnokban kapott bronz mellszobrot, később pedig a norvégiai Sandefjordban ugyanazt a szobrot állíttatta fel emlékére a Magyar Kézilabda Szövetség.

Hangsúlyozom, bárhol szóba kerül a téma, mindig kijelentem:

nem Karl-Erik Böhntől irigylem a szobrokat!

Ha megérdemelte, állítsanak neki, emlékezzen rá a sportág tisztelettel és szeretettel. Ám azt is hozzáteszem: Török Bódog sokszorosan nagyobb egyénisége volt a magyar kézilabdázásnak, mint a válogatottunkat mindössze egy esztendeig irányító KEB.

Érdekes módon Török Bódoggal kapcsolatosan sokkal visszafogottabb a hivatalos hangnem, a személyével kapcsolatos bármilyen javaslat pedig mindig eltűnik. Állítom, ha KEB bronz mellszobrot kap, akkor Török Bódognak egész alakos szobrot kellene állítani! Ám nem hogy szobor nem készül, de még egy egyszerű márványtáblára sem futotta a háza falára, hogy megtudhassák az arra járók: a Stefánia út 15-ben élt és dolgozott több mint fél évszázadon át a sportág egyetlen világbajnok csapatát megformáló, a nemzeti együttest 23 évig irányító, végig abszolút közszeretetnek és megbecsülésnek örvendett Török Bódog.

Ma, amikor a kézilabdázás évente sokmilliárd forint felett rendelkezik, ez lenne a legkevesebb. Jelképes összegből lehetne egy régi adósságot legalább részben letörleszteni. Has már akkora elismerést nem kaphat, mint a sajnálatosan korán meghalt Kar-Erik Böhn…

(jochapress / Jocha Károly)