Lemondott (?) a győri kézilabdázónők elnöke
Lemondott Kelecsényi Ernő a Győri Audi ETO KC női kézilabdaklub elnöki posztjáról.
A klub keddi közleménye szerint „az elnökség az egyesületet a jövőben más vezetési struktúrával és a klubmenedzsmenten belüli differenciáltabb munkamegosztással kívánja irányítani, melyben Kelecsényi Ernő nem kíván részt venni. Ezért elnöki mandátuma lejárta előtti lemondással lehetővé teszi, hogy az elnökség már most megkezdhesse az új vezetési struktúra kidolgozását.”
Kelecsényi Ernő csaknem ötéves vezetése alatt a klub legsikeresebb időszakát mondhatja magáénak: kétszer nyerte meg a legrangosabb európai kupát, a Bajnokok Ligáját, háromszor a magyar bajnokságot, négyszer a Magyar Kupát, illetve kétszer hódította el a magyar Szuperkupát.
(MTI)
Múlnak az évek, az évtizedek, miközben az egyébként oly szép és bőséges szóhasználattal rendelkező magyar nyelvnek változatlanul nem jut több szerep, mint a „szoccccializmus” boldog évtizedei alatt!
Ma ugyanúgy nem lehet egy bizonyos szint fölé felkapaszkodott úrnak vagy hölgynek (régen elvtársnak vagy elvtársnőnek) azt mondani, hogy eljárt felette az idő! Vagy uram bocsá’, esetleg már az a döntés is elhibázott volt, amellyel az illetőt egy bizonyos feladatkör ellátására kiválasztották-kinevezték.
Nem! Maradtak az agyonkoptatott panelek, amelyek végén a gyanútlan (?) olvasóknak azt a következtetést kell(ene) levonniuk, hogy ez a Kelecsényi Ernő egy igazi úriember. Valamiben nem akar részt venni és ezért önként (?) lemond az elnöki pozícióról, az Audiról és még sok minden más kedvezményről.…A lényeg az, hogy a klub az ő vezetése alatt története legsikeresebb öt évét élte meg. Hogy közben hány játékost vásároltak abszolút meggondolatlanul és hány száz milliót (vagy inkább talán még ennél is többet?) dobtak ki feleslegesen az ablakon, arról nem esik szó. Ő volt az elnök, ő ült az elnöki székben!
Most már csak azt kellene egyszer igazándiból megtudakolni egy korrekt felméréssel, vajon az emberek hány százaléka veszi be ezeket a típus szövegeket? Hogy azután legközelebb ismét a lejárt lemezekkel találkozzunk: megköszönték neki, felajánlotta, önként visszalépett, stb.
Hogy még véletlenül se derüljön ki az illetőről: ő is ugyanolyan lábakon jár itt közöttünk, mint a többi embertárs. Hogy továbbra is ott lebegjen a feje fölött a képzeletbeli glória…
