Lesiklás kakasszóra

Fotó: Agence Zoom

A Liu vezette banda sítalpakon hagyja el Franciaországot, és igyekszik Svájcba szökni, ám Daniel és Émilien résen vannak, a téliesített járgány az Alpok meredek, havas lejtőin is követi a bűnözőket, akik letartóztatásában a Gibert felügyelő vezette deszantosok is segédkeznek.

Luc Besson és Gérard Krawczyk mókás akciófilmje, a Taxi 3. – ki tudja, részben talán éppen ez volt a szándék – a gleccsersízés népszerűsítését is nagyszerűen szolgálja. Miközben Marseille-ben tombol a nyár, aközben háromezer méteres magasságban prímán lehet síelni.

Sajnos 2003 óta is, amikor a film készült, látványosan romlott a helyzet, a gleccserek egyre húzódnak vissza. „Kitzsteinhornon 1983-ban voltam először, július elején minden pálya nyitva volt az Alpincenterig. Azóta a gleccser fele eltűnt. Zermattban 1985-ben jártam, katasztrófa, ott is eltűnt szinte a fele gleccser. Hintertuxon 1995-ben még jégbe vájt barlang volt a Tuxer Fernerhausnál, jelenleg por és szikla… A Pasterze-gleccser vége 1985-ben a parkolónál volt, ahova a sikló lemegy. Most alig látni, hol van” – írta tavaly nyáron kommentjében az egyik szaklap fórumán az élményei alapján tapasztalt síbarát, „Tervező”.

A gleccsersízés egyre költségesebb, egyre nehezebben elérhető szenvedély, a profi versenyzőknek pedig a felkészülés nélkülözhetetlen eleme. Olimpiai hetedik helyezett kiválóságunk, Miklós Edit nyaranta például heteket tölt el Svájc büszkesége, egyben szimbóluma, a Matterhorn lábánál, Zermattban, ami bizony költséges mulatság, de még mindig olcsóbb, mint Chile, a nyári felkészülés másik állomása. Nemcsak az alpesi sízők, hanem a sífutók is rendszeresen edzenek nyaranta gleccseren, ami számukra a magaslati, tehát oxigénben ritkább levegő miatt is fontos, igaz, a görsí megjelenése óta ez a módi veszített a jelentőségéből.

A hobbisíelők az egyre romló körülmények dacára a mai napig több alpesi helyszínt kereshetnek fel. Aki biztosra akar menni, az Svájcot vagy Franciaországot válassza; a már említett Matterhornt vagy a közeli Saas-Fee-t, a határ túloldalán az önmagát joggal Európa legnagyobb gleccsersíterepeként hirdető Les 2 Alpes-on, a versenyeiről is híres Val d’Isére-ben, a Tour de France kultikus színhelyén, az Alpe d’Huez-n vagy a Grand Motte-on. Franciaországban tulajdonképpen nyáron is megfizethető áron, 25 eurós napijegyért lehet csúszkálni, Svájcban azonban megkérik az extrém nyári passzió árát, majd száz svájci frankért élvezhetjük a természet szépségeit és a mozgás örömét.

Magyarországhoz a Dachstein-gleccser fekszik a legközelebb – egyre szűkülő területen. Az osztrák sógorok, alkalmazkodva a romló viszonyokhoz, nyaranta a síelés extrém képviselőit, a deszkásokat, a félcsőben parádézókat, a freestyle-osokat várják az erre a célra kiépített pályákon. Ausztriában felkereshető a Dachsteinhez közeli Kitzsteinhorn (amely nálunk Kaprunként ismert), Mölltal s az egész évben nyitva tartó Hintertux.
Ugyanis többnyire a gleccsereken is van rövid nyári szünet. Viszonylag jó minőségű, akár friss havat inkább júniusban találunk a hegyeken, később jobbára csak jégkását. Bár a fürdőruhás szelfi igazán jól mutat a Facebookon, óvakodjunk a napozástól, mert nagyon könnyen leéghetünk. A gleccsersízés másik aranyszabálya a korai kelés, mert a hajnali fagy délre kienged, s latyakká változtatja az amúgy is visszahúzódó jégmezőt.

Szóval, ha gleccser, induljunk kakasszóra…

(magyaridok.hu / Novák Miklós)