Ma 60 éve választották Iglói Mihályt az olimpiai csapat Forradalmi Tanácsába

Iglói Mihály, akit leginkább Náci bácsinak szólítottak

A The Sunday Times újság korábban egy könyvet jelentetett meg a XX. század ezer híres emberéről. A válogatásban kilenc magyar szerepel, többek között Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert és Teller Ede, valamint Iglói Mihály atlétaedző.

Az alábbiakban Iglói életútját, tevékenységét igyekszünk bemutatni, akinek nemzetközi megítélése, ismertsége jóval nagyobb, mint a hazai megbecsülése.

Egerben 1908. szeptember 5-én született Ignácz Mihály néven, innen adódik „Náczi” beceneve. Fiatalon, 19 évesen Heves megye rúdugró bajnoka volt, majd a fővárosba kerülve a BBTE, illetve a MAC versenyzőjeként közép- és hosszútávfutásban ért el sikereket. Versenyzői pályafutását a következő adatokkal jellemezhetjük:

• 1936-ban részt vett a berlini olimpián, ahol 1500 méteren nem jutott a döntőbe
• 1938 és 1944 között országos bajnokságot nyert 800 méteren, valamint 11 csapatbajnoki címet szerzett váltó- és csapatszámokban
• 1939-ben világcsúcsot ért el a 4×1500 méteres váltó tagjaként, de a nemzetközi szövetség az eredményt nem hitelesítette.

1938-ban finnországi tanulmányúton vett részt a skandináv edzésmódszer megismerésére, kapcsolatba került Paavo Nurmival is. A háború kitörése véget vetett Iglói versenyzői pályafutásának. A frontra került, majd hadifogságba esett. Az uszmányi fogolytáborban sportversenyeket, tornagyakorlatokat szervezett a nehéz körülmények elviselésére.

Balról: Mikes Ferenc, Iharos Sándor, Iglói Mihály, Rózsavölgyi István, Tábori László

Két év után sikerült hazatérnie, itthon testnevelő tanárként kezdett dolgozni a Markó utcai Bólyai főreálban, később az Árpád gimnáziumban. 1950-ben felkérték a Bp. Honvéd futóedzőjének. Itt alkalmazta először a Finnországban elsajátított és továbbfejlesztett edzésmódszerét. Ennek lényege a rövid, 100-400 méteres résztávok futása hússzor-harmincszor megismételve, szinte pihenők nélkül. Heti 13-14 edzést tartott, a reggeli órákban és délután, alkalmanként két-két és fél órában. Ezzel a módszerrel versenyzői nemcsak kiváló erőnlétet szereztek, hanem a gyorsaságuk is kiemelkedő lett. Leghíresebb tanítványai Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László voltak, akik 15 világcsúcsot, 3 Európa-csúcsot, 45 országos rekordot értek el. 1500 métertől 10000 méterig valamennyi távon Iharos tartotta egy időben a világcsúcsot. 1955-ben a Helms Alapítvány Iharost választotta Európa legjobb sportolójává.

A korabeli sajtó a melbourne-i olimpiára magyar háziversenyt jósolt, aranyéremre esélyesek voltak három számban is (1500, 5000, 10000m). A remények azonban nem váltak valóra. Az októberben kitört forradalom, a körülményes és fárasztó utazás, a kimaradt edzések, a megbízható hírek hiánya, az itthon maradtakért való aggódás alapvetően meghatározta a magyar sportolók szereplését. Iglói tanítványai közül Iharos ki sem jutott Melbourne-be, Rózsavölgyi kiesett az előfutamban, Tábori negyedik és hatodik helyen végzett.

Az olimpia befejeződése után a magyar csapat egyharmada nem tért haza, 48 sportoló, edző, sportvezető emigrált, többségük részt vett a Sports Illustrated magazin által szervezett amerikai bemutató körutazáson. Iglói is velük tartott. Amikor megkérdezték, miért nem tér haza, azt válaszolta, nem akar még egyszer orosz fogságba kerülni. Feltehetően jogosan félt a megtorlástól, hiszen az olimpikonok Forradalmi Tanácsának tagja volt Gyarmati Dezső és Klics Ferenc mellett.

Carl Lewis

Az Egyesült Államokban fizikai munkás lett, majd amikor a Life magazinban megjelent vele egy interjú, felfigyeltek rá és meghívták a Santa Clara Club futóedzőjének. Később a Los Angeles Track Club és a Santa Monica Track Association egyesületekben lett a középtávfutók edzője. Edzései hatására tanítványai 1958 és 1970 között 11 világcsúcsot, 45 amerikai bajnoki címet értek el. Tanítványai közül Jim Beatty világcsúcstartó lett, először futott 4 percen belül fedett pályán egy mérföldön, Robert Schul 1964-ben Tokióban 5000 méteren olimpiai bajnokságot nyert, Max Truex 1960-ban Rómában 10000 méteren a hatodik helyen végzett. Nála edzett Joe Douglas is, aki később Carl Lewis menedzsere lett. 1970-ben Görögországba költözött, itt folytatta munkáját, futói számos görög csúcsot és bajnoki címet szereztek.

1993-ban tért haza Magyarországra. Utolsó éveit súlyos betegen töltötte. Halála előtt három hónappal a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetéssel ismerték el életművét. A kitüntetést egykori atlétatársa, Csaplár  András vette át helyette. A Budakeszi kórházban hunyt el 1998. január 4-én. Halálhíréről egész oldalas nekrológok jelentek meg az amerikai lapokban. Az Árpád gimnáziumban emléktáblát állítottak a tiszteletére.

(Dr. Hencsei Pál)