Ma már csak a mosogatáson veszekszik Liu Shaolin Sándor és Shaoang

A két világklasszis, Liu Shaoang és bátyja, Liu Shaolin Sándor (Fotó: JochaPress.hu)

Abszolút otthonosan éreztem magamat csütörtökön este a Sugár Üzletközpont bowling termében, ahol az immár világklasszis rövidpályás korcsolyázók, a Liu-testvérek élménybeszámolóján vehettem részt. A Riersch Tamás újságíró vezette beszélgetés felcíme ugyanis „Ötkarikás beszélgetések” volt.

Azok a bizonyos „Ötkarikás beszélgetések” négy, olimpiai tárgyú könyvem címoldalain és gerincein láthatók, immár 2003 óta. Egyébként minden szép és jó volt. A terembe bezsúfolódott hallgatósággal – amelynek tagjait Rátonyi Gábor főszervező köszöntötte – együtt élveztem a kínai apától és magyar anyától származó fiatalemberek szimpatikus, olykor pedig kimondottan jó poénokkal fűszerezett válaszait.

A „Short track” 1988-ban szerepelt először a téli olimpia programjában, a magyarok számára az első, eredményes esztendő 2006-ban volt Huszár Erika és Knoch Viktor jóvoltából.

„Mivel nem szeretünk egy helyben ülni, ezért is kezdtünk sportolni, még 2005 őszén” – említette Liu Shaolin Sándor. „Gyerekkorunkban voltak komolyabb nézeteltéréseink, mára viszont csak a mosogatás körüli viták maradtak. Egyébként mindent együtt csinálunk és a nemzetközi mezőny többi testvérpárjaival szemben mi kimondottan segítjük egymást a versenyzésben is. Aki az adott napon jobb formában van, azt a másik támogatja.”

A három testvér édesanyjukkal

A beszélgetés során az is kiderült, hogy húguk, Lena – aki már szintén edzésben van – születését követően édesapjukkal megszakadt az addigi kapcsolat. „Jóban vagyunk, de nem élünk együtt” – vallotta be kérdésre közvetlen édesanyjuk.

A családi háttér rövid felvillantását követően – érthetően – ismét a sportra terelődött a szó. A bővebb beszédű Sándor például azt hangsúlyozta: „Még amikor világbajnok lettem, akkor sem hittem igazán, hogy tehetséges vagyok. Ebben az eredményben ugyanis tíz, igen keményen átdolgozott esztendő munkája van benne. A szorgalom, a hosszú távú, következetes munka óriási eredményeket hozhat bárkinek.”

Ezt mindenki felé biztatásként mondta, mire a bólogató öccse, Shaoang – akinek a Filip nevet is akarták adni, de ez valahogy végül nem jött össze! – is megszólalt. „2006 végén kijutottunk Kínába, ahol másfél évet töltöttünk el. Az ott végzett munka, a munkamorál 9 hónap elteltével nálunk is óriási változást hozott.”

Abban mindketten megegyeztek, hogy a 2015-ben kiharcolt első, váltóbeli győzelem különösen sokat jelentett számukra. Most is elsődlegesnek tartják azt, hogy a 2018-as, koreai olimpiára történő kvalifikációs versenyek során a váltó szerezze meg a részvétel jogát, majd 1500, 500 és 1000 méteren is szeretnék biztosítani  Magyarország részére az olimpiai  indulás lehetőségét.

Sándor különösen elemében volt

A sok, szellemes válasz közül végül kiemelném, amit Sándor mondott. „Oda jutottunk, hogy amennyiben ma nincs benne a politika, az már nem is sport!” Ami pedig a test-test elleni harccal vele járó bírói döntéseket illeti, szerinte a nagy korcsolyázó hatalmak – Kína, Korea, Hollandia” legjobbjainak többet elnéznek, mint másoknak. „Nincs mit tenni, tisztán kell versenyezni” – hangsúlyozta és ezzel is tökéletesen egyet lehet érteni.

(jochapress / Jocha Károly)