Magyar lányt választottak a legjobb német labdarúgónak
A német szurkolók Marozsán Dzsenifert, a 1. FFC Frankfurt játékosát választották a 2014-es év legjobb női labdarúgójának. A 22 éves csatárra a drukkerek 38,9 százaléka szavazott, míg a hétfő esti, zürichi Aranylabda-gálán győztes német Nadine Kessler csak a harmadik lett. Marozsán a német válogatott minden tavalyi meccsén játszott.
– Hogyan tudta meg a hírt, hogy ön lett Németországban az év játékosa?
– A labdarúgó-szövetség értesített, és egyben gratulált is.
– Mit gondol, minek köszönheti a megtisztelő címet?
– Talán a válogatottban nyújtott játékomnak, no és az Algarve-kupán nyújtott teljesítményemnek, ahol négy gólt rúgtam, és a torna legjobb játékosa lettem. Én magam is nagyon nagy elismerésnek tartom a címet.
– Hogyan fogadták a hírt a csapattársai, nem volt irigykedés, hogy egy magyar lány lett a győztes?
– Nem. Mindenki gratulál. Nem hinném, hogy irigyek lennének rám, ez errefelé nem divat. Én magam is mindig örülök, ha valamelyik játékostársam sikereket ér el a pályán vagy az élet más területén.
– Édesapja biztatására lett labdarúgó?
– Már egész kislánykoromban mindig fiúkkal fociztam, de tényleg segített a papa. Az édesapán, Marozsán János négyszer is játszott a magyar válogatottban. Ügyes lehettem, mert hamar felfigyeltek rám, aztán meg sok-sok munka, edzés következett, és a kitartásomnak köszönhetek mindent.
– Egy viszonylag ismeretlen csapatban játszik. Nem gondolt még arra, hogy menőbb klubhoz igazol?
– Nem gondolom, hogy az FFC Frankfurt kiscsapat lenne. Sőt, nagyon is híres, világszinten is jegyzett egyesület. Ráadásul meghatározó szerepet játszik a német női futballban.
– Hogyan kell elképzelni egy női német válogatott futballista mindennapjait?
– Gondolom, mindenki másként éli az életét. Én nem unatkozom, mert a mindennapjaim meglehetősen zsúfoltak. Heti nyolc edzés, hét végén mérkőzések, közben rengeteg utazás. És akkor a válogatott programjáról még nem is beszéltem, ott rengeteg az edzőtábor. De örömmel csinálom, mert nagyon szeretek futballozni, és még nagy terveim vannak.
– A német férfi futballisták, különösen a válogatottak eurómilliomosok. És a nők?
– Nem lehet összehasonlítani a kettőt. De azért panaszra nincs okom, mert az én szintemen igazán jó színvonalon lehet élni a fociból.
– Magyarként nem fordult meg a fejében, hogy a magyar válogatottban futballozzon?
– Bevallom, hogy nem. Itt, Németországban nagyon magas szinten tudok focizni. Nagyon sok mindent el tudok érni, nemcsak klubszinten, hanem a válogatottban is. Sajnos Magyarországon minderre nemigen lenne lehetőségem. Amúgy is itt figyeltek fel rám annak idején, itt kezdődött a pályafutásom. Ráadásul semmilyen kapcsolatom nincs a magyar női futballal.
– Meddig szól a frankfurti szerződése?
– A jövő évig, de nagyon jól érzem magam a városban és a klubnál is, rendesek a társak, a szurkolók szeretnek, és nem mellesleg nagyon jó a csapatszellem. Persze, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. De bármilyen furcsa, most még kifejezetten álomcsapatom sincs, ahol mondjuk szívesebben játszanék, mint itt.
– Az idei év nagyobb feladatai?
– A legnagyobb kihívás a válogatottban a kanadai világbajnokság, és a klubommal is szeretnék minél nagyobb sikereket elérni.
(magyarhirlap.hu / Burkovits Ferenc)
