Maradnak-e a hullámhegy tetején női kézilabdázóink?

Alul Tomori Zsuzsa, felül Mayer Szabina (Fotó: Nemzeti Sport)

A közelmúltban bezárt városligeti Vidámpark hullámvasútja kutyafüle ahhoz a változássorozathoz, amelyet a magyar női kézilabda válogatott a magyar-horvát közös rendezésű Európa-bajnokságon produkált. Most éppen csúcsa járatott volt az együttes, s ebben a formában nem meglepő, ahogyan a norvégokat 29-25 (15-11) arányban legyőzték.

A kommentezőknek persze semmi sem drága. „Természetesen” álnevek mögé bújva osztják az észt.- Többek között arról is, hogy mit kellene tennie Németh Andrásnak. A kapitány ugyan bizonyára követett el kisebb-nagyobb, olykor még nagyobbnak is látszó hibákat, de ezt a nagyfokú ingadozást nem lehet egyedül az ő nyakába varrni. Ha valamit, hát inkább bizonyos játékosok beválasztását, másoknak pedig tartaléksorba történt jelölését lehet feldiktálni az ő számlájára.

De maradjunk a szerda esti tényeknél: a válogatott sokak várakozásának megfelelően győzött és pénteken megérkezhet a vágyott „harmadik helyszín”, a Papp László Aréna parkettjére, ahol Franciaországgal meccselhet az 5-6. hely eldöntéséért.

Addig azért nem árt a jochapress.hu nagy tisztelettel felkért állandó szakértőjére, Kovács László tanár úrra is egy kicsit odafigyelni. Az itthon és külföldön egyaránt elismert szaktekintély ezúttal is szívesen megosztotta véleményét az Olvasókkal.

„Az majd pénteken esetleg kiderül, hogy a norvégok tudat alatt nem koncentráltak-e eléggé, vagy valóban teljes gőzzel nyomták a pedált” – így Kovács László. „Az viszont biztos, hogy lányaink ezen az estén úgy mentek a csatába, ahogy kellett. Magas hőfokon izzottak, küzdőképességük komoly tényező volt az eredmény alakulásában. Ami pedig az eddig az Eb-n látottakat illeti, szívesen rangsorolom a mieinket. A legnagyobb meglepetést a menet közben behívott Tóth Gabi okozta, aki abszolút lámpaláz mentesen mozgott a küzdőtéren és az ifjúsági, majd a junior válogatottban már megvillantott képességeit most a felnőttek között is egyértelműen bizonyította. Tizennyolc éves kora dacára már most sokat tud ebből  játékból és biztos vagyok benne, hogy még sokkal többre viheti a következő években. Mellette Kiss Éva az, aki mindenképpen kiemelést érdemel – nem véletlenül választották háromszor is őt a csapat legjobbjának. Nekem Mayer Szabina beálló poszton hozott teljesítménye ugyancsak maradandó benyomásokat okozott – biztos vagyok benne, hogy ma Magyarországon ezen a poszton ő a legjobb játékos. A többiek közül elsősorban Triscsuk Krisztina érdemel kiemelést, mégpedig azért, mert benne van meg leginkább az a tűz, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a játékot tartósan magas szinten űzhesse.”

 – Most vitán felül a hullámhegy tetején járt válogatottunk. Mire számít pénteken a franciákkal szemben?

„Az 5. helyért esedékes ellenfelünk valószínűleg egészen más stílust képvisel majd az Arénában. Nyitottabb védekezésükre számítok s ezzel párhuzamosan az átlövőink szorosabb őrizetére is. Ez azt is jelentheti, hogy egyidejűleg a szélsők és a beállók szerepének felértékelődése biztosra vehető.”

– És az első négy helyen milyen sorrendet képzel el?

„Ahogy eddig minden meccsen játszottak-küzdöttek, annak alapján Montenegrót a döntőbe várom és a végső győzelemre is őket tartom a legfőbb esélyeseknek. Úgy látom, edzőjük, Dragan Adzic nagyon együtt él a játékosokkal, akik fogadják is az ő jó tanácsait. A másik ágon rendkívül érdekes csatára van kilátás Norvégia és Svédország között. Amennyiben a norvégoknál a mostanihoz hasonlóan gyenge kapusteljesítmény lesz, akkor a svédek kerülhetnek a fináléba.”