Marco Rossi megalázó alkupozícióban
Marco Rossi kihirdette a legbővebb, harminc fős keretét, amellyel készülni kíván a részben magyarországi rendezésű, idei labdarúgó Európa-bajnokságra. Bár ebben a válogatásban szinte mindenki benne van, aki él és mozog, ennek ellenére bizonyára lesznek olyanok, akiket sokan a kiválasztottak közé várnának, miként olyanok, is, akiknek a jelölését kritika vagy értetlenség fogadja.
Marco Rossi
Jómagam ezekben a kérdésekben sem pro, sem kontra nem foglalnék állást. Rossi a szakember, ő dönt, legyen úgy, ahogy ő jónak látja? Ízlelgetem a szavakat: ő dönt… Valóban ő dönt, vagy vannak befolyásoló tényezők is? Konkrétan ott akadtam el, ahol azt olvashattam: „a kimaradók tekintetében Rossi kifejtette, a Herthában futballozó Dárdai Márton még nem döntött, hogy a magyar válogatottban szeretne-e szerepelni.”
Hát ez így, a nagy nyilvánosság elé kerülve nekem sehogyan sem tetszik, hiszen itt
Rossit egy kicsit (nagyon?) megalázzák.
Neki kell várnia a középső Dárdai-fiú válaszára… És mi lesz akkor, ha bármilyen indokkal vagy anélkül, Márton lemondja a felkínált lehetőséget?
Dárdai Pál így minősítette egy interjúban a saját, középső fiát:
„Ő egy ilyen igazi állat, és egy intelligens futballista.” (MTI)
Hát ezektől a szavaktól sem vagyok egyértelműen „elvarázsolva”. Ami viszont tény: Márton már játszott a német korosztályos válogatottban, s még csak februárban múlt 19 éves. Számomra nagy meglepetés lenne, ha a családi kupaktanács a magyar válogatottság mellett döntene. Sokkal valószínűbb, hogy a sokkal többet ígérő németországi karrier felé navigálnak, miként a legidősebb fiút, Pált sem „telepítették” véletlenül a fehérváriakhoz.
Erről jut eszembe, Willi Orban is csak akkor lett magyar válogatott, amikor már egyértelműen látnia kellett, hogy a Nationalelfbe semmiképpen nem tud bekerülni. Márton esetében más a helyzet, amit persze el kell fogadni.
A hiba akkor történt, amikor ezt nem tárgyalta le egyértelműen a kulisszák mögött az MLSZ a Dárdai családdal,
s akkor nem került volna Rossi ilyen megalázó helyzetbe. Hogy neki kelljen várnia egy alig 19 éves játékos döntésére…
Úgy gondolom, a válogatottság az egy mindenek fölött álló, extra dolog, amiről semmiképpen nem szabadna a legnagyobb nyilvánosság előtt alkudozni. Aki vállalja, jöjjön, aki nem, az maradjon ott, ahol van. De egy kapitánynak a nyílt színen ne kelljen megalázó szerepben várakoznia, mert ez a válogatottság értékét és a kapitány tekintélyét egyaránt és egyértelműen csak rombolhatja.
(jochapress / Jocha Károly)
