Marco Rossi: Nincs akkora arcom, hogy rögtön elkezdjek mutogatni

Marco Rossi, az FC DAC 1904 új vezetőedzője két évre szóló szerződést írt alá a klubbal. Az olasz tréner a Paraméter.sk-nak adott interjút.

Miért döntött úgy, hogy a magyar bajnok Honvéd leköszönő menedzsereként Dunaszerdahelyen folytatja edzői pályafutását?

Marco Rossi: — Elsősorban azért döntöttem úgy, hogy Dunaszerdahelyre jövök, mert a tulaj és a sportigazgató is rendkívül céltudatos, és folyamatos fejlődést akarnak elérni. Másrészt a dunaszerdahelyi futballközeg, az atmoszféra is rendkívül vonzó volt. Először két és fél évvel ezelőtt voltam szemtanúja a helyi hangulatnak, láttam, ahogy a szurkolók hihetetlen légkört teremtve végig szurkolnak, énekelnek. A futball a szenvedélyről szól, és szurkolók nélkül nincs futball. Ez volt a másik nyomós érv, amiből kifolyólag az FC DAC 1904 mellett döntöttem.

Tanulmányzota már magát a csapatot? Tudja már, kik távoznak, és kik maradnak Dunaszerdahelyen az előző szezon keretéből?

— Nem vagyok öntelt, nincs akkora arcom, hogy rögtön elkezdjek mutogatni: ő kell, őt nem akarom, ő nem kell… Természetesen elemeztem a játékosokat, négy-öt mérkőzést végignéztem. Úgy láttam, hogy a hozzáállásuk kiváló, képesek harcolni, és ez az utóbbi időben elvégzett munka érdeme. Nagyon jó alapokra építkezhetünk. Ami az igazolásokat illeti, a klubnak vannak kiszemeltjei, akikről már egyeztettünk a vezetéssel, ezügyben egy húron pendülülnk.

Mennyire ismeri a szlovák élvonalt, illetve tisztában van-e azzal, hogy bár más országba, de magyar nyelvterületre igazolt?

— Hogy őszinte legyek, nem igazán ismertem a szlovákiai futballt, viszont már tanulmányozom a helyzetet. A Honvéddel játszottunk barátságos meccseket élvonalbeli és második ligás szlovákiai csapatokkal, ezek alapján azt mondhatom, hogy itt, Szlovákiában valamivel erősebb, harciasabb a bajnokság. Magyarországon többségében technikaibb a futball, viszont többé-kevésbé egy szinten van a két élvonal.

Nagyon szerettem Budapesten élni, nagyon jól kijöttem a magyarokkal, jó kapcsolatokat ápoltam mindenkivel. Amikor a Honvédnél befejeztem, tudtam, hogy biztosan nem akarok ellenük játszani, így a magyar élvonal nem jött szóba. Dunaszerdahely hasonló, mint Magyarország, mindenki magyarul beszél, ami már megszokott számomra. Szeretem a magyarokat.