Meddig nyaral még Kim Rasmussen?
A csodaedzőnek kikiáltott dán „import”, Kim Rasmussen által vezetett magyar női kézilabda válogatott a hazai, kilencgólos győzelmet követően Szlovákia legjobbjai ellen a visszavágón kénytelen volt megelégedni egy szerény játékkal megszerzett döntetlennel.
A lényeg persze most az, hogy a hölgyek mehetnek a decemberi, Németországban esedékes világbajnokságra. Ez valóban fontos, addig még rengeteget lehet gyakorolni-fejlődni, ha a kapitány és a hölgyek egyaránt úgy akarják.
Hogy a látszólag megtévesztő cím mit is takar? Essék erről is szó. Egy pillanatig sem akarom kétségbe vonni azt, hogy a dán kapitány elvégzi a dolgát, igyekszik egyre feljebb hangolni a rájuk bízottakat. Nekem azzal van bajom, hogy ez a szakember négy évre kötelezte el magát a Magyar Kézilabda Szövetség felé, s lassan már egy éve itt „nyaralgat” nálunk. Legalábbis abból a szempontból áll ez a kijelentés, hogy esze ágában sincs magyarul megszólalni!
Lehet, hogy Kim Rasmussen a korábban itt edzősködött kollégáin akar túltenni? A hajdan Veszprémben irányított Valerij Melnyik két év alatt meg sem próbált akár csak néhány szót is magyarul kiejteni a száján. Volt személyes tolmácsa. A később ugyancsak Veszprémben tevékenykedett horvát mesternek, Zdravko Zovkonak ezt öt éven keresztül sikerült megtartania. Zovkonak állandó tolmácsa volt a bácskai származású testnevelő, Csonti Rudolf személyében.
A sztori az egészben az, hogy amikor Melnyik Németországba távozott, a nyár végén Veszprémben járva közölte: három hónapot kapott az önálló edzésvezetésre. Ha addig nem tanul meg annyit németül, már mehet is vissza, Oroszországba. Persze, hogy megtanult…
Mi pedig kíváncsian várjuk, Rasmussen kapitány mikor lesz hajlandó az egyperces időkéréseknél magyarul adni az instrukciókat tanítványainak? És az edzéseken is magyarul dirigálni… Bár vannak kétségeim felőle, hogy valamennyi kerettag ért angolul, de ha ez így is lenne, akkor is az lenne az illő, ha a négy évre ideszerződött, csak a válogatottal foglalkozó szakember hajlandó lenne erre az udvarias gesztusra a neki hosszú távú munkalehetőséget biztosító ország legjobbjai felé.
Remélem, nem vagyok egyedül, amikor azt gondolom: Rasmussennek már javában magyarul kellene beszélgetnie. Miként a régi, szép időkben – amikor a magyar edzők még jóval kapósabbak voltak – a külföldön dolgozók ezt meg is tették. Akár még az egyáltalán nem könnyű arab nyelvet is megtanulták.
(jochapress / Jocha Károly)
