Meddig tart még a Dzsudzsák-kabaré?
Szerencsére mindjárt hivatalosan is kezdetét veszi a 2016. évi nyári olimpia, így remélhetőleg lekerül a lapok vezető helyeiről a „nyírségi mágus” folytatásos regénye. Valaki megkérdezte tőlem: meddig tart még a Dzsudzsák-kabaré…
Tényleg, meddig tart még ez az évek óta tartó folyamatos mesélgetés, amelyet a mi varázslónk adagol a magyar sportkedvelőknek? Balázska ugyanis mindenkit azzal fáraszt – már aki hagyja magát -, hogy ő bizony Nyugatra tartana szíve szerint, de érdekes módon ez Hollandia önkéntes elhagyása óta sehogyan sem akar neki sikerülni. A gyanútlan emberfia talán még meg is sajnálja szegényt, aki tényleg, de tényleg nagyon szeretne visszakeveredni a töröknél sokkal igényesebb színvonalú európai bajnokságok egyikébe.
A nettó igazság persze egészen más. Az autótörésben is komoly érdemeket szerzett, immár lassan 30 éves fiatalembernek ugyanis nagy valószínűséggel esze ágában sincs a Bundesligában vagy hasonló bajnokságban megméretnie magát, mert hiszen a törökök sincsenek különösebben oda érte. Ha ő valóban komoly minőségi szintet képviselő pontvadászatban szeretett volna játszani, akkor nem megy el az Anzsi Mahacskalához, (ahonnan már a Moszkvába kerülés is komoly részsikernek számít!) hanem Európában választ magának csapatot a lehetséges kérők közül. Erre évekkel korábban sokkal nagyobb esélye lehetett volna, mint mostanság. Annál is inkább, mert most sem önszántából kívánja elhagyni a hatalmas hírveréssel elfoglalt helyét a török Bursasportól, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a méregdrágán megvásárolt zsákbamacska nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Dzsudzsákot bizonyára elsősorban a minél több pénz érdekli immár évek óta, és ez önmagában nem is halálos bűn. Csak attól kímélhetné meg a labdarúgás rajongóit, hogy ezt a „vágyakozós dumát” elejtené a kelléktárából. Menedzsere, Vörösbaranyi József valamit nagyon tud, hiszen ismételten eladta az ugyancsak mérsékelt és hullámzó formát eláruló „portékáját”, miközben Dzsudzsák folyamatosan mondja a magáét. A legszomorúbb az, hogy még mindig sokakat érdekelnek az ő Szabó családba illő mesketéi.
Valahol olvastam, hogy Duzsudzsákért klubcseréi révén többet fizettek ki,mint amennyit Wayne Rooney ér az MU-nak. Hát ez azután egy jókora csúsztatás! Dzsudzsákot Rooney szintjén emlegetni akkora blöff, amelynek nagyságát nem is lehet mihez hasonlítani. Talán inkább Dárdai Pált kellene megkérni arra, hogy őszintén mondja el: miért nem jött össze tavaly Dzsudzsák Berlinbe történő leigazolása?
A legszomorúbb az egészben az, hogy ilyen „klasszisokért” forintmilliárdokat mozgatnak meg külhonban, miközben a hazai labdarúgás is nyeli a milliárdokat. Az Európa-bajnokságon a legjobb 16 közé jutás okozta hurráhangulatnak máris vége: kupacsapataink révén visszazuhantunk oda, ahonnan egy történelmi pillanat erejéig kiemelkedett a magyar labdarúgás. Az a magyar labdarúgás, amelyben addig nem is lesz számottevő és tartós javulás, amíg nem a tényleges produkció vonzotta nézőszám emelkedése alapján kapják a prémiumot a „fiúk”, hanem bármilyen más szempontok szerint abban a reményben, hogy majd csak „összekapják” magukat a pályákra kerülő reménységek.
