Még egyszer a Lékai – Faluvégi cseréről
Néztem szerdán este a tévében a Mol-Pick Szeged férfi kézilabdázói BL- ellenfeleinek meglehetősen izgalmas és színvonalas összecsapását. 
A Nantes – Löwen ütközet végül 26-26-os döntetlennel zárult. Miközben a tévé riporterei azon elmélkedtek a meccs utolsó fázisában, milyen eredmény is lenne a legjobb a szegedieknek, addig én inkább azon méláztam el, hogy a Nantes magyar játékosa, Faluvégi Rudolf mit is produkált a 60 perc során?
Mielőtt bárki is megkérdezné: mit érdekel engem éppen a Rudi, s egyáltalán, hogyan kerül a csizma az asztalra, mielőtt bármiféle otromba vádakkal illetne bárki is, gyorsan leszögezem: Rudit nem ismerem, s ha valakivel, hát inkább mással van bajom. Ő legfeljebb csak egy rossz paraszt volt a sakktáblán, akit értékén felül sikerült eladni Franciaországba.
Ez az értéken felüli átváltás több magyarnak is sikerült már, erre a legjobb példa a munka hőse, Dzsudzsák Balázs, de éljen boldogan a milliárdjaival.
Vissza Faluvégihez. Én – sokakkal ellentétben – még nem szenvedek kóros feledékenységben, ráadásul valóban szeretném, ha a magyar férfi és női kézilabdázás minél jobb eredményeket érne el. Ott volt például a 2016 januárjában, Lengyelországban megrendezett Európa-bajnokság, ahonnan elvileg még ki lehetett volna jutni az olimpiára is. Az egyébként méltán nagyhírű Dujsebajev tanár úr – akit még Vetési Iván elnök úr révén örökölt meg a magyar kézilabdázás – levelező tagozaton készítette fel a magyar válogatottat erre az ugyancsak fontos tornára. Amennyi időt itt töltött, az arra édeskevés volt, hogy maga nézzen körül a „piacon” és válogassa ki az elképzeléseihez és a lehetőségekhez legjobban megfelelő játékosokat. Így történhetett meg, hogy a Sótonyi László másodedző – Bartók Csaba általános informátor kettős többek között Faluvégit is „beprotezsálta” a keretbe, egyidejűleg a már akkor is sokkal nagyobb játékerőt képviselő Lékai Mátét pedig következetesen távol tartották onnan.
Sótonyi bizonyos szakmai körökben állítólag élénken szabadkozik, amikor ezt a témát neki felvetik, de hiába. Ha akkor nem határolódott el Faluvégitől, utólag nem lehet igaza. A lényeg: papíron ketten hozták meg a döntést: Faluvégi ment, Lékai maradt, a magyar válogatott pedig nyolc meccsből egyszer tudott nyerni hét vereség mellett.
Azt senki nem merné állítani – a jochapress.hu sem! -, hogy Lékaival biztosan kijutunk a riói olimpiára. Azt viszont már megkockáztatom: egy jó Lékaival – szemben egy jellegtelen Faluvégivel – arra biztosan több esélyünk lett volna, hogy sokkal szorosabb meccseket játszunk és minimum egyet-kettőt meg is nyerjünk. De az eredménytől függetlenül azt senki nem vitathatja, hogy Lékai és Faluvégi nem egy kategória! Már két évvel korábban sem volt az!
A jochapress.hu már Faluvégi franciaországi eladása előtt megemlítette, hogy az ilyen „beajánlott játékosok” eljutnak néhány válogatottságig, majd azzal erősítik fel az önéletrajzukat, hogy hányszoros válogatott az illető eladó sporttárs. Faluvéginek sikerült is eljutnia tizenkettőig, a Nantes pedig annak rendje és módja szerint „rárepült”. Szeretném biztosan tudni, ugyan ki bonyolította magyar részről az üzletet? Érdekelne Bartók Csaba véleménye is… Nem sok változat képzelhető el a végrehajtó személyét illetően. Ami viszont párhuzamosan tény: Lékait megfosztotta Dujsebajev (a Sótonyi-Bartók súgó-kettős jóvoltából is) egy komoly nemzetközi megméretés lehetőségétől, a magyar válogatottat pedig nagy valószinűséggel egy sokkal tisztesebb helytállástól.
Hogy nem csak a levegőbe beszélek: a labdarúgók évtizede volt kapitánya, Lothar Matthaeus „uralkodása” két esztendeje alatt közel 90 magyar labdarúgó esett át a válogatottbeli tűzkeresztségen és legtöbbjük csak egy, esetleg két alkalommal lépett pályára. Gondoljon mindenki, amire akar, de az biztos, hogy a kilencvenből talán ha 10-15 focista érdemelte meg egyértelműen a lehetőséget…Ugye, ez is több mint elgondolkodtató?
Vissza a kézilabdához. A Nantes három kulcsjátékosát mellőzve is kiharcolt egy értékes döntetlent a kétszeres Bundesliga-bajnok Löwen ellenében. Faluvégi perceket töltött a pályán és akkor is csak úgy lehetett észrevenni, ha az emberfia nagyon meresztette a szemeit.
Mi ebből a történetből a lényeg? Az, hogy eladták. Hogy ezért beáldozták Lékai Mátét? Ugyan kérem, a zsozsó a zsebben van, a többi meg kit érdekel? Felejtsük a válogatottat és örüljünk annak, hogy Lékai valóban világklasszis szinten játszik a Veszprémben!
(jochapress.hu / Jocha Károly)
