Megint jönnek a csehszlovákok!

A nápolyi légiós, a szlovák Marek Hamsik (Fotó: Reuters)

Ezúttal nem Szepesi György legendássá vált jajkiáltását idézzük fel, hanem azokat a lelkendezéseket, amelyek az európai szaklapokat is elárasztották az utóbbit napokban. „Nekünk kilenc!” – rikkantgatják a prágai sörözőkben, miként a pozsonyi borozókban is, hiszen a cseh és a szlovák labdarúgó-válogatott, nem kis meglepetésre, ennyi pontot zsebelt be az Eb-selejtezők első három fordulójában.

Abban is egyetértenek a futballrajongók, de a szakemberek is, hogy a sikerkovács főleg a két válogatott szövetségi kapitánya. Pavel Vrbának nem is olyan régen két évad kellett ahhoz, hogy a kiesés rémálmaival szembesülő Viktoria Plzenből európai szintű csapatot faragjon, amely azóta kétszer eljutott a BL csoportkörébe, s ugyanannyiszor vette sikerrel az Európa Liga selejtezőit is, miközben odahaza valóságos futballháborúkban ütközött meg legnagyobb riválisával, a prágai Spartával.

Az idén aztán a plzeni mesternek – újabb szakmai kihívásként – a vakvágányon veszteglő cseh válogatottat kellett sínre tennie. Sokak megdöbbenésére kora nyáron olyan keretet hirdetett, amelyben az idegenlégiósokon (Cechen, Rosickyn, Kadlecen, Daridán, Vydrán) kívül kizárólag a Sparta és a Viktoria játékosai kaptak helyet. Akik korábban már-már ellenségként vonultak fel egymással szemben a pályán, kora ősztől – Vrba terápiájának köszönhetően – egységes csapatként muzsikáltak.

A barátivá szelídült társaságban a sörvárosi Limbersky és Prochazka a védelem sziklaszilárd oszlopává vált, a prágai vörösök két fenegyereke, Dockal és Lafata a játékvezetők szapulása és az amatőr színészkedés helyett inkább a gólszerzéssel, egymás és társai kiszolgálásával foglalkozott. A lábadozó Rosicky is újra éledezni kezdett, habár Asztanában, a kazahok ellen sérülés miatt nem lépett a műfűre, de társai nélküle is nyertek (4-2).

Hasonló szakmai utat tett meg Jan Kozák szlovák mesteredző is, aki 1980-ban az Európa-bajnokságon, majd két évvel később a vb-n is szerepelt a csehszlovák válogatottban. Aztán edzőként 1998-ban a BL csoportkörébe vezényelte az FC Kosice együttesét. Szakmai kvalitásait megsüvegelték, de heves természete – egészen pontosan az, hogy olykor még az ökölcsatáktól sem riadt vissza – majdnem derékba törte a karrierjét.

Az idén mégis kinevezték kapitánynak,miután nyilvánosan megfogadta, hogy minden körülmények között uralkodik önmagán. Egyelőre állja is a szavát,mert a kijevi nyitány (Ukrajna 1-0), de még a spanyolok elleni zsolnai csúcsmeccs (2-1) előtt sem idegeskedett, a kispadról sem pocskondiázott senkit. A két találkozó után pedig már nem is volt miért dühöngenie, hiszen mindkét mérkőzésre hatékony taktikát dolgozott ki, amelyet a játékosok végig fegyelmezetten betartottak.

„Mindenki kiváló szólista, egyszersmind nagyszerű csapatjátékos volt, Hamsik pedig úgy csillogott, s olyan hasznosan játszott, mint eddig csak Nápolyban” – áradozott a boldog edző, de csupán a harmadik győztes mérkőzés után, amelyet idegenben a fehéroroszokkal vívtak (3-1). „Csupán akkor számolgathatunk, esetleg álmodozhatunk is, ha novemberben Macedóniából sem üres zsebbel térünk haza” – fűzte hozzá, visszahozva a földre a máris a mennybe menőket.

Ugyanígy vélekedik Vrba is. „Ki gondolta volna egy hónappal ezelőtt, hogy a késő őszi Csehország–Izland mérkőzés csoportrangadó lesz? – tette fel a kérdést. Majd megemlítette: „Ha azon nyerünk, akkor már elmondhatjuk, hogy valóban nyomulnak a csehek.”

Akár a szlovákok.

(nol.hu)