Melis Zoltán: Kezdetnek hittem, az volt a csúcs!

Melis Zoltán kétszer is kapitány volt. Fotók: JochaPress.hu

Már szinte kartávolságnyira van a riói olimpia. Minden bizonnyal ebben az utolsó időszakban is a korábbi aranyérmeseink és a reménybeli éremszerzőink kerülnek elsősorban fókuszba. A jochapress.hu ezért is döntött úgy, hogy inkább a méltatlanul háttérbe szorult, egykori ezüstérmesekkel kíván kiemelten foglalkozni. Mai vendégünk Melis Zoltán mexikóvárosi evezős ezüstérmes.

„Sportos családba születtünk – emlékezett a fiatalabbik Melis-testvér. Nagyapánknak volt egy telke Ráckevén, ahova édesapánk egy ladikszerű vízi járműben gyakran ellátogatott. Ebből a lehetőségből mi, Tónival semmit nem profitáltunk. A mozgásigényünket ezért először a Kinizsi Húsos birkózó szakosztályában próbáltunk levezetni. Bár jól haladtunk előre, mégis abbahagytuk. Előbb a Tóni maradt otthon, miután egy edzésen szabályosan a fejére ejtettem. Amikor nemsokára egy csúnya balesetet láttam az edzésen, nekem is elég lett a birkózásból.”

– Melyik sportággal próbálkozott ezután?

„Pestszenterzsébetről úszni jártam a Margitszigetre, de valószínűleg tehetségtelen voltam, mert az edző mindig elküldött a toronyugró medencébe…”

– Így következhetett az evezés?

„Mivel nekünk még nem volt tévénk, ezért ismerősöknél néztük az 1960-as, római olimpia közvetítéseit. A kenus Parti János győzelme nagy hatással volt ránk, mire nagybátyánk megígérte: elvisz minket kajakozni. Hogy, hogy nem, végül az evezősöknél kötöttünk ki. Tóni előbb kezdte, hamar bekerült a négyesbe. Később engem is besegített és ez az egység 1964-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert. Akkor még csak 17 éves voltam. Kőkeményen dolgoztunk, s 1966-ban már a felnőtt nyolcassal világbajnokságon vehettünk részt.”

 – Mexikóvárosba többször is átszervezett kormányos nélküli négyessel jutott ki.

„Máig is vitatott előzmények után Luzernben a Pályi, Romvári, Melis Antal, Melis Zoltán összetételű négyesünk meglepetésre legyőzte az utazásra esélyesebb Czakó, Lucsánszki, Csermely, Sarlós négyest. Végül ez esetben is a politika, a pártbizottság döntött: a mi hajónkból kitették Pályit és Romvárit, s behozták Csermelyt és Sarlóst. Ez az egység lett végül második Mexikóvárosban. Előtte túl sok időt, hat hetet töltöttünk ott, a magaslaton. Az előfutamban egyébként 10 másodperccel jobb időt mentünk, mint a döntőben győztes NDK hajója.”

A legutóbbi vízre szálláskor, balról: Melis Antal, Csermely József, Sarlós György, Melis Zoltán

 – Akkor azt hitte, ez még csak a kezdet.

„Az ember 21 éves korában még másképpen gondolkodik. Egyébként 1969-ben az Európa-bajnokságon megint majdnem nyertünk; ott a szovjet egység volt jobb nálunk. Jómagam 32 éves koromig, 1979-ig igyekeztem a nemzetközi élvonalban maradni, akkor hagytam abba.”

– 1980-ban szakedzőként kezdte meg oktatói munkásságát.

„Alulról akartam építkezni, ám 1983-ban felszólítottak: pályázzak a kapitányságra. Ezt a munkakört három emberrel akarták végeztetni, én viszont kiharcoltam, hogy egyedül maradhassak.  1992 őszéig, a barcelonai olimpia végéig tartott első kapitányságom. Ott azután csúnyán megbuktunk.”

 – Két évig pihengetett a csepeli sportköri irodában

„Ekkor hívtak Egyiptomba szakvezetőnek, ahol nagyon tanulságos és élményekben gazdag két évet töltöttem el családommal együtt. Atlantába két egységgel is kijutottam, az egyik döntős is lett. Mégis hazajöttem, s 1997-től ismét én lettem a szövetségi kapitány. Ebben a második ciklusban már elsősorban koordinátori szerepkört töltöttem be, mivel mindenkinek megvolt a saját, felkészítő mestere. 2008-ban, a pekingi olimpiát követően mentem nyugdíjba.”

 – A sportágtól azonban mindmáig nem szakadt el.

„Visszatértem az eredeti elképzeléseimhez és klubomban, Csepelen serdülőkkel foglalkozom, akiket 2-3 éves, közös gyakorlást követően jó szívvel adok fel kollegáimnak. Több fiatallal is sikerült bíztató eredményeket elérni ebben a korosztályban. Megemlíteném Szlovák Rajmundot és Németh Andrást, akik évjáratukban egypárevezősben megnyerték az Olimpiai Reménységek Tornáját, az ORV-t. Kiss Bálint kormányos nélküli négyes tagjaként lett első korábban az ORV-n, László Péter pedig egypárevezősben idén szerzett ugyanott 2. helyet.”

– Bizonyára, ha messziről is, de figyeli a hazai legjobbakat is?

„A sportág számára örömhír, hogy normálsúlyú egypárevezősben Pétervári-Molnár Bendegúz, a kormányos nélküli kétevezősben pedig a Simon Béla-Juhász Adrián egység kijutott Rio de Janeiroba. Úgy gondolom, ha bekerülnek a B-döntőbe és ott a 7-12. helyek egyikén végeznek, már helytálltak.

– Mit tudhatunk Melis Zoltánról, a magánemberről?

„Idő közben sajnos megözvegyültem. Mostanában gyakrabban töltöm együtt az időt Tóni bátyámmal, és rendszeresen meglátogatom Gödöllőn a kis unokámat is. Az ezüstnégyes tagjai még élnek, évente egy-két alkalommal velük is összejövünk. Ha megérjük, azt tervezzük, hogy az 50 éves évfordulón, 2018-ban ismét vízre szállunk…”