Menedzser nélkül a gólkirály sem kell!?
(Fotó: NSO/Szabó Miklós)
A Nemzeti Sport értesülése szerint Simon Attila, a 2013/14-es labdarugó bajnokság élvonalbeli társgólkirálya egy, egyelőre meg nem nevezett lengyel másodosztályú klubban folytatja pályafutását. A hírt a paksi vezetés megerősítette.
Ugye, ez több mint érdekes. Egy olyan magyar labdarúgó – aki ráadásul 31 éves, a legszebb játékos korban van – el kell szerződjön a hazai élvonalból, mert sehol nincs rá igény. Ezek szerint mindenütt gólkirályok kergetik a labdát? Á, dehogy! A dolog ennél kicsit bonyolultabb, ráadásul a feltevéseimet nem lehet bizonyítani. Ám mégis megkockáztatom: bizonyos anyagi érdekek lehetővé teszik, hogy neve sincs külföldi labdarúgók – aki az esetek jelentős részében nem jobbak, de gyakran még gyengécskébbek is, mint a megfelelő posztokon szóba jöhető hazaiak – tucatszám érkezhetnek a „megbízható”, őket jól ismerő tanácsadók jóvoltából, persze ügynöki zsilipeken keresztül.
Innen már csak szerény fantáziára van szükség, miért nem kellett egyetlen magyar élvonalbeli klubnak sem Simon Attila, akinek „véletlenül” nincs külön menedzsere, aki maga intézgeti a saját dolgait. Több, olyan élvonalbeli együttest is fel lehetne említeni, amelyeknek égető csatárgondjai vannak, Simon mégsem kerülhetett náluk képbe. Nyilván nem csillagászati összegeket kért, ha netán valahol mégis szóba álltak vele, hiszen nehezen képzelhető el, hogy egy II. osztályú lengyel klub sokkal többet tudna fizetni, mint a hazai élvonalbeliek.
Az általános érvényű tanulságok levonása kinek-kinek a maga dolga. „Búcsúzóul” csak egy-két olyan igazolás, amelyek ugyancsak megérték a pénzüket. A sportnapilapban például többször olvashattuk: a holland labdarúgás kitűnő ismerője, Popovics Sándor úr… Popovics úr – mint kitűnő ismerője a tulipánosok focijának – legutóbb például az ottani NB II. gólkirályát, Jack Tuijpot szabadította a Ferencváros szavakban bajnoki címre törekvő együttesére – tessék megnézni a statisztikákat, mit hozott a hatalmas reklámot kapott holland másodosztályú gólzsák?
S talán némi kérdőjellel illethetjük a hasonlóan jól „felvezetett”, másik bombaigazolást, az idén a München 1860-ból érkezett Benjamin Lauthot is. Az egykor öt német válogatottságig eljutott csatár sem rángatja az istrángot – legalábbis egyelőre nem különösebben. A német II. osztály ráadásul jobban is fizet, mint a magyar Ferencváros. Tehát még Lauth dicséretével is várni kell. Hogy a többi bevásároltról most még ne is beszéljünk.
Előbb várjuk meg, amíg a Ferencváros megnyeri a nem túl acélos magyar bajnokságot. Azután meg tegyük mérlegre, mit is ér a magyar bajnoki cím a nemzetközi porondon…
