Mezey György egyetlenként volt a Honvéddal és a Videotonnal is bajnok

A magyar futball utóbbi negyven évének kiemelkedő edzőegyénisége, Mezey György (fotó: JochaPress.hu) kétszer formált bajnokcsapatot, s a sors fura játéka következtében az egyik az 1990–1991-es Honvéd volt, a másik pedig húsz évre rá a 2010–2011-es Videoton.

A két csapat a szombati, bajnoki döntőnek aposztrofált, utolsó fordulóbeli összecsapás két résztvevője. Az 1985-ben a legjobb európai edzőnek megválasztott szakember lapunknak felelevenítette „aranyos” kispesti és fehérvári élményeit.

Mezey doktorról sok mindent el lehet mondani, de azt még ellenségei sem állítják, hogy rendre a készbe ült volna bele. Amikor 1990-ben, röpke székesfehérvári beugrása után leszerződtette a mestert az akkor éppen Kispest-Honvéd FC nevet viselő klub, az egyesület történetének talán legborzalmasabb szezonján volt túl.

„A csapat 1990 nyarán osztályozót játszott, éppen hogy bennmaradt. Benkő László elnök azzal a céllal hozott Kispestre, hogy állítsam talpra a gárdát. Csakhogy amikor aláírtam, még fogalmam sem volt, hogy NB II-es vagy élvonalbeli klubhoz szerződtem! A Honvéd éppen a túlélésért játszott a Kazincbarcikával, én pedig kint voltam az olaszországi világbajnokságon; Vitray Tamás és Knézy Jenő megkért, hogy szakkommentátorként segítsem a munkájukat” – emlékezett Mezey György a 27 évvel ezelőtti kalandos napokra, mielőtt bárki is arra gondolna, hogy egy olyan csapatot vett át Kispesten, amellyel – ahogy mondani szokás – még a nagyanyánk is bajnokságot nyert volna.

„Június elején, az Argentína–Kamerun nyitómérkőzés közben tudtam meg, hogy NB I-es csapat edzője vagyok, a Honvéd ugyanis sikerrel vívta meg az osztályozót. Amikor hazatértem a vb-ről, Kozma Mihállyal, minden szakosztályvezetők legnagyszerűbbikével munkához láttunk, és összeraktunk egy olyan keretet, amely aztán eséllyel indult harcba a bajnoki címért. Leszerződtettük Petry Zsoltot, elhoztuk Kovács Ervint Újpestről, Csepregi Andrást Zalaegerszegről, Viorel Vanceát Székesfehérvárról. Mindjárt az első évben bajnokságot nyertünk, Gregor Józsi lett a gólkirály, indultunk a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, ahol a nyolcaddöntőben megnyertük az első meccset a Viallit, Mancinit, Toninho Cerezót, Pagliucát felvonultató Samp­doria ellen. Sajnos, a visszavágót 3-1-re elbuktuk, de akkor is nagyszerű év volt. A következő szezonban is dobogón végeztünk, a harmadik helyen, de a vezetőség kirúgott, továbbálltam…”

Csaknem húsz év elteltével következett a fehérvári bravúr, amely nem úgy indult, hogy bravúr lesz belőle. Sőt, még csak úgy sem, hogy Mezey lesz Sóstón az edző.

„Garancsi István szakmai igazgatónak szerződtetett 2008-ban, az volt a feladatom, hogy egyrészt újjáépítsem a szakosztályt – ezt megoldottam –, másrészt hogy odaédesgessem Lothar Matthäust edzőnek. Éppen Ausztriában táboroztunk 2009 nyarán a csapattal, amikor felhívtak, hogy el kellene vállalnom a vezetőedzői tisztséget. Elvállaltam, bár mindvégig hangoztattam, ez csak szükségmegoldás.

Őrült nagy meló volt, az első évben egyetlen ponttal szorultunk a második helyre a Debrecen mögé, amiben az is közrejátszott, hogy ősszel két meccsre eltiltottak. Győrben a vécé ablakából néztem suttyomban, ahogy 1-0-ra kikapunk az ETO-tól. 2011-ben megszereztük a klub történetének első bajnoki címét, de hálából nem hosszabbították meg a szerződésemet…”

Mezey György nagy várakozással tekint két egykori bajnokcsapata szombati csúcsrangadója elé.

Marco Rossi Mezey szerint pompás szakember

„A szakma és a minőség összecsapása lesz a Honvéd–Videoton mérkőzés – jósolta. – Marco Rossi, ez a pompás szakember nem éppen világklasszisokból nagyszerű csapatot épített, csodálattal figyelem a szakmai munkáját. A másik oldalon az a Videoton áll, amelynek a játékosok kvalitásai alapján már régen meg kellett volna nyernie a bajnokságot.

Kíváncsi vagyok, tud-e olyat húzni Rossi mester, amellyel meglepheti az általam szintén nagyra becsült Henning Berget, a vendégek trénerét. Az utóbbi évek kiemelkedő hazai futball­eseménye lesz ez a találkozó, alig várom már, hogy elkezdődjön, biztos vagyok benne, edzői szemmel nézve is óriási élményt nyújt majd. Hogy kinek drukkolok? Szorítok Marco Rossinak, de amúgy mindkét csapat közel áll a szívemhez, nem is akarom letenni a garast egyik mellett sem” – fogalmazott a szakember, aki mind­máig utoljára vezette ki a magyar válogatottat világbajnokságra.

(magyaridok.hu / Ch. Gáll András)