Mi jöhet a 100 százalékos bajnokság után?

Ritka nagy bravúrt hajtott végre a Ferencváros férfi kézilabda csapata, amely oly sok hányattatást követően ismét visszatért az élvonalba. Méghozzá úgy, hogy 100 százalékos teljesítménnyel nyerték az NB I/B pontvadászatát.

 – Öt évvel ezelőtt szerződtem a Ferencváros férfi csapatához, amely akkor az NB II-ben szerénykedett – emlékezett érkezésére Adorján Gábor (Fotók: JochaPress.hu) vezetőedző. – A klub illetékesei akkor középtávú tervet fogalmaztak meg, amelynek végső célja az volt, hogy a Fradi 4-5 éven belül kerüljön föl a legfelső osztályba.

 – Most már elmondhatja, éppen ennyi időre volt szükségük.

 – Így igaz. Mindenféle kapkodás nélkül araszolgattunk felfelé, az NB I/B-ben 4., 3. és 2. helyek után idén értük el a kitűzött célt. Sajnos, saját nevelésű játékosunk jelenleg mindössze egy van a felnőtt keretben, de ismerve az utánpótlás korosztályokban Kiss György vezetésével ugyancsak évek óta tartó, szisztematikus munkát és az egyre jobb eredményeket, bízhatunk benne, hogy a következő években ez az arány javulni fog.

 – A jelenlegi játékosállományt mire tartja képesnek?

 – Ez az NB I-ben nem fog kiderülni, mert a biztos bennmaradás érdekében komoly erősítéseket eszközöltünk. Érkezik hozzánk baloldali átlövőnek Bali Richárd (Balmazújváros) és Rédei Krisztián (Budakalász), irányító posztra a junior válogatottban kitűnően szerepelt Mikita Bence (Nemzeti Kézilabda Akadémia), a jobboldali átlövő posztjára Oláh Tamás (Orosháza), beállónak Pordán Bálint (Csurgó), kapusnak pedig Marian Zsernovics, a szlovák válogatott keretének tagja, a szlovák bajnokságban 2. helyezett Holovec együtteséből. Legfontosabb célunk a biztos bennmaradás kiharcolása, hogy azután egy év múlva megint emelhessünk egy kicsit a mércén.

Az egykor 26 válogatottbeli fellépésig jutott, edzőként figyelemre méltó eredményeket is elért Adorján Gábor tehát bizakodó. Vajon mit szól a történtekhez a Ferencváros egyik élő legendája, a nagy-, majd a kispályán is sokszoros válogatott, az immár 86. évében járó Som Ferenc tanár úr?

– Én már sok mindent megértem a Ferencvárossal – emlékezett Som Ferenc. – A kispályás csapat 1966-ban volt kiesése mindmáig fájó emlék számomra. A csúcsot egyébként 1980-ban érte el a gárda, amikor a Körcsarnok volt számukra a hazai pálya. Azt a szezont ezüstérmet kiérdemelve zárták a fiúk. Miután hírét vettem, hogy egyre jobb a mostani együttes, személyesen is megnéztem az utódokat, akik a Tatabánya elleni Magyar Kupa mérkőzésen igen jó benyomást tettek rám. Úgy gondolom, az idei játékoskerettel is benn maradt volna a Fradi, de a hat, új érkező személyének ismeretében még biztosabb vagyok a tartós élvonalbeli tagságban.

(jochapress / Jocha Károly)