Mi van az izlandi „bukta” és a szolnoki edzőbuktatás mögött?
Most éppen Pór Péternek kellett felállnia
Döbbenetes dolgok történnek meg a magyar sportban – most éppen a kosárlabdázók szállítják a negatív híreket. A női válogatott izlandi leégése éppen úgy elfogadhatatlan, mint a szolnoki férfiak harmincpontos veresége és edzőcseréje.
Szóval a női kosarasok izlandi leégése volt az első, nagy felütés. Az ott produkált mínusz 10 pontot még az edző, Stefan Svitek is szégyenteljesnek minősítette. Gyorsan hozzátenném – a nélkül, hogy ismerném Sviteket – ehhez neki van a legkevesebb köze, hiszen mint kapitány, csak hozott anyagból dolgozhat. Nos, ami a felnevelt magyar tehetségeket illeti, idáig jutottunk, hogy egy abszolút szerény képességű izlandi válogatottól vereséget kell elszenvednünk.
S mindez nem a véletlen műve. A női kosárlabdában is tart a külföldiek inváziója, miközben a hazaiakra mind kevesebb fény vetül. Ha vannak is tehetségek – miért ne lennének? -, azokkal vagy serdülő korukban nem úgy foglalkoznak, ahogy a képzésük igényelné, vagy elvesztik a türelmüket, hiszen még az élcsapatok kispadjáig is nagyon nehéz eljutni.
Játék és sikerélmény nélkül pedig csak a fakírok maradnak meg hosszabb távon a sportág mellett, a többség idő előtt abbahagyja. Jól emlékszem, még a kilencvenes években arra volt büszke az akkori Diósgyőr vezetése, hogy ha egy román játékos, Diana Ciupe visszajön Kanadából, akkor a kezdő ötösük minden egyes tagja külföldi lesz.
Ez a tendencia azóta mély gyökereket eresztett magyarhonban – az eredmény közismert. Akkor nyerünk, ha a magyarosított amerikai, Quigley Allie „hazaugrik” Törökországból…Ha viszont nem tud „meglógni”, még Izland is túl nagy falat legjobbjaink számára.
Ami pedig ennél még sokkal szomorúbb, az a hétközi, szolnoki edzőbuktatás ténye. Ez az ügy egyszerre szánalmas és nevetséges. Alig néhány hónapja, hogy a felállt szerb Alekszics helyére visszahívták a korábban már sikeres Pór Pétert, akivel a Szolnoki Olaj látványos sikereket produkált az európai kupaporondon.
Erre most mi történik? Az „elfáradt” Szolnok előbb elveszti a hazai kupadöntőt, majd rá néhány napra 30 pontos vereséget szenved Zalaegerszegen egy nála mindenképpen szerényebb képességű, középmezőnybeli együttestől. A megoldás „természetesen” pillanatokon belül adódik: most Pór Péter áll fel…
Sztojan Ivkovicsnak kell felfrissítenie a szolnoki kosarasokat
Hogy a megfáradt játékosokat miként tudja pihentebbé és eredményesebbé varázsolni Sztojan Ivkovics, az számomra másodlagos. Ami leginkább megfekszi az emésztésemet, az a definíció, mely szerint a Szolnoknak az Eurocup. 2. fordulójába jutása „a magyar kosárlabdasport szempontjából is mérföldkő”.
Nekem ugyanis semmi bajom a külföldi vendégjátékosokkal, de meggyőződésem, hogy a velük elért kisebb-nagyobb klubsikerek a magyar kosárlabdázás valódi eredményességét egyáltalán nem szolgálják. Sokad magammal együtt inkább annak örülnénk őszintén és felszabadultan, ha elsősorban a magyar férfi válogatott érne el olyan sikereket, amelyek a külföldieket kalapemelésre késztetnék.
Addig azonban, amíg a hazai élvonal csapataiban a legjobb magyar kosarasok – egy-két, ritka kivételtől eltekintve – leginkább csak statisztálnak, a felnőtt férfi kosárlabda válogatott pedig képtelen kijutni a megemelt létszámú kontinensbajnokság mezőnyébe, másodlagos, kinek a vezetésével és mit ér el a külföldiekkel felturbósított Szolnok vagy esetleg bármely más magyar klubcsapat.
Elvégre a magyar kosárlabdázást első fokon mégis a nemzeti együttesek reprezentálják, nem pedig azok a klubok, amelyekben a ma itt, holnap máshol alapon játszó zsoldosok alakítják a főszerepeket.
