Michelisz Norbert a világbajnoki címre tör

Fotó: michelisz.hu

A következő lesz pályafutása legfontosabb éve, amikor a túraautó-világbajnoki cím megszerzését veszi célba a gyári Hondával versenyző Michelisz Norbert.

Arról, hogy idén egyetlen ponttal lemaradt a dobogóról, azt mondja, ez csak motiválja. De azért fáj neki, hogy a WTCC-sorozatból távozó Yvan Muller az ő kárára adott búcsúajándékot hondás csapattársának.

 – Mit érzett, amikor látta, hogy elúszik a harmadik hely?

– Amikor megkezdtük az utolsó kört, biztos voltam abban, hogy meglesz, hiszen a célegyenes végén lett volna a legnagyobb esélye Mullernek engem megelőzni, de túlságosan messze volt a támadáshoz. Tudtam, ha onnantól kezdve nem hibázom, akkor mögöttem fog beérni, mögötte pedig Monteiro. Erre azért számíthattam, mert a hétvége során soha nem voltunk olyan helyzetben, hogy a gyári Citroënekkel tempóból fel tudjuk venni a versenyt, Muller pedig van annyira jó versenyző, hogy nem hibázik az utolsó körben. Arra viszont nem számítottam, hogy elengedi Monteirót, aki így egyetlen ponttal előttem végzett a végelszámolásnál. Nekem a tükörből,  majd visszanézés után is egyértelmű elengedésnek tűnt, egy egyáltalán nem tipikus előzési ponton. Az viszont egy picit elbizonytalanított, hogy a boxban Monteiro azt mesélte, Muller hibázott, azért sikerült elmennie mellette. A verseny után nem kerestem Mullert, úgy voltam vele, hogy a végeredményen úgysem változtatna, ha kérdőre vonnám. Aztán persze láttam a Citroën közösségi oldalára kiírt szöveget, miszerint ez egy búcsúajándék volt a szezon végén visszavonuló franciától. Azt azért rossz volt megélni, hogy az én káromra ad valaki búcsúajándékot… és bár még mindig vannak bennem negatív érzések, összességében már sokkal inkább a pozitív oldalát látom a szezonnak.

 – Hosszú Katinka a negyedik olimpiai döntője után, amelyen „csak” másodikként ért célba, azt mondta, ez plusz motivációt ad neki a jövőben. Önnél is így csapódik le ez a kellemetlenség?

 – Ugyanezt érzem. A mostani negyedik hely, a tüske, ami emiatt bennem van, még növeli is az esélyeimet: még elszántabban, még motiváltabban fogok készülni. Azért is, mert elnézve a Honda fejlesztési ütemét, és a pénzt, amit a projektbe öl, illetve tudván, hogy a Citroën kivonul, úgy érzem, a 2017-es pályafutásom legfontosabb éve lesz.

 – Világbajnok szeretne lenni?

– Akarok! Ez volt a cél 2010 óta, amikor megnyertem az első vb-futamot. Sok idő telt el azóta, egy kicsit lassabban haladok a végcél felé, mint azt akkor reméltem, de azt is figyelembe kell venni, hogy csupán egy évem volt gyári csapatnál. Most viszont, az összes körülményt figyelembe véve azt mondhatom: valós esélyem van jövőre megnyerni a sorozatot.

 – Mennyiben szólhat ebbe bele a csapat? Van hierarchia a Hondán belül a három versenyző között?

– Amikor aláírtam a szerződésemet, az volt a legfontosabb kitételem, hogy ugyanolyan feltételekkel akarok rajthoz állni, mint a többiek. Soha nem volt hierarchia. Marokkóban, amikor az első három helyen voltunk a fő futamon, a „briefingen” megbeszéltük, hogy ha a rajt utáni első két kanyarban nincs pozíciócsere, lehetőleg úgy is érjünk célba, ahogy indultunk. Én viszont úgy éreztem, egy kicsivel gyorsabb vagyok Huffnál, így a futam közben rákérdeztem, hogy támadhatom-e. Ez volt az egyetlen pontja a szezonnak, amikor azt mondták, hogy maradjak második, mert a maximális eredmény nagyon fontos volt a projekt jövője szempontjából, hiszen éppen akkortájt dőlt el, folytatja-e a gyár a WTCC-ben, vagy sem. Ezt elfogadtam, nem is vettem csapatutasításnak. Ezért is szeretek a csapat tagja lenni: nem telepszik rá a szervezet, a csapatvezetés a versenyzőkre, nem befolyásolja a döntéseket.

(A teljes cikk a hvg.hu-n olvasható)